35250. lajstromszámú szabadalom • Kőzetfúrógép
csolatai munkaközben vannak föltüntetve. E tartórúd igen egyszerű, könnyű, csekély költséggel állítható elő és vagy oszlop gyanánt (1. ábia), vagy ütköző rúd gyanánt (2. ábra) használható. A gép működtetéséhez csak ezen tartó rudat kell a bánya vagy az alagút falai között jól megfeszíteni, az által, hogy a (176) tartórudat annyira kicsavarjuk, hogy a kívánt helyzetben szorosan beékelve legyen. A jelen új kőzetfúró gép működése a következő : A dugattyúkalapácsból és hengeréből, a fúróból, a fúró előretolására szolgáló dugattyúból és ennek hengereiből, a tartóoszlop és az ezekkel együttműködő alkatrészekből álló gépet mindenekelőtt működésre kész helyzetben, a mint ez az 1. és 2. ábrákon látható, fölerősítjük a tartóoszlopra és a ható folyadékot hozzávezetjük. Ilyenül legczélszerűbb komprimált levegőt használni, mert ez a kőzetfúró gépeknél rendszerint alkalmaztatni szokott nyomóközeg. A nyomólevegőt valamely forrásból a (15) tömlőn át a (14) kapcsoló csőtoldathoz juttatjuk és a (13) tömlőn át a dugattyúkalapács hengerébe, az (59) tömlőn át pedig az állandó nyomású fúrótovábbító hengerbe, mikor is a levegő beáramlása a (11) és (56) csapok segélyével szabályozható, mely utóbbiak a nyomó levegőt bevezető tömlőkbe közvetlenül a dugattyúkalapács, illetőleg a fúrótovábbító henger közelében vannak beiktatva. A levegő a (7) csatornán keresztül beáramlik a dugattyúkalapács hengerébe és ha föltesszük, hogy a (2) dugatytyúkalapács, mely egyúttal a levegőt elosztó tolattyút is képezi, löketének mellső végén, tehát a fúróval érintkezésben van (4. ábra), akkor a levegő a dugattyúkalapács (135) vállára nyomást gyakorol és azt hátramozgatni igyekszik. E hátramozgás az után folytatódik, miután a dugattyúkalapács mellső vége a (135) válltól kezdva egészen annak homloklapjáig kisebb átmé- 1 rőjű, mint a henger furata és a levegőnek j a (135) vállhoz jutására gyűrűalákú csator- j nát képez a hátramozgás egész tartama [ alatt. Ennek folytán a levegő a dugattyú- I kalapácsot folytonosan hátratolja mindaddig, míg a (135) váll a (6) kamra mellső végéhez ért (3. ábra), miáltal a dugattyúkalapácsra ható nyomás megszűnik, mert a levegő most a (6) kamrába és innen a dugattyúkalapács (37) furatán át ennek belsejében, a henger hátulsó végébe áramlik. Miután pedig ugyanezen pillanatban a dugattyúkalapács mellső végén lévő (38) furatok jönnek a (7) bevezető csatornával öszszeköttetésbe és így innen is levegő jut a dugattyúkalapács belsejébe, tehát a henger hátulsó végébe, melyet teljesen megtölt, ennélfogva a dugattyúkalapács, hátramozgásának szélső határát elérve, fékezve lesz és egyidejűleg annak előre mozgása is kezdetét veszi, miután a levegő a (38) furatokon át folytonosan beáramlik a henger hátulsó végébe és a dugattyúkalapács mögé és így a dugattyúkalapács mellső végén a tengelyirányú furat fenekére nyomást gyakorol. Miután pedig a dugattyúkalapács hátulsó végén lévő légtérfogat most jóval nagyobb, mint a (135) vállra nyomást gyakoroló levegő térfogata, ennek folytán a dugattyúkalapács nagy erővel mozog elcre és ütést mér a fúró hátulsó végére. Az (5) kamra úgy van berendezve, hogy elegendő levegőt képes befogadni, hogy a szükséges expanzív erő biztosítva legyen, hogy tehát a dugattyúkalapács a szükséges erős ütéseket mérhesse a fúróra és ez által mély lyukakat fúrjon elég hosszú fúrók használata mellett a kőzetbe. Ha a dugattyúkalapács előremozgásának szélső határát elérte, a (38) furatok a (16) kiáramlási csatornával közlekednek (4. ábra) és a dugattyúkalapács furatában, valamint a henger hátulsó végében lévő levegő a (21) kieresztő furatokon át kiáramolhat szabad levegőbe, a mint ez az 1. ábrán a (121) nyilakkal jelezve van. Ha a dugatytyúkalapács a fúróra ütést mért, a (135) váll és az ezzel szomszédos (35) horony a (7) légbevezető csatornával közvetlenül jön összeköttetésbe és így a dugattyúkalapács rögtön visszafelé kezd mozogni és leírt ideoda mozgása ismétlődik. Minden egyes löketnél azonban a kiáramló levegő vagy a
