35217. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék fémeknek ércekből és más fémtartalmú anyagokból elektrolytikai úton való kilúgozására

- 2 — dék által érintett érczréteg vastagságát szükség szerint tetszőlegesen növelhetjük, másrészt pedig, mivel az estleg föl nem emésztett chlor szabadon eltávozhatik és fölfogva még értékesíthető, pl. chlormész, sósav stb. előállítására. Ezenkívül megakadályozzuk a czella belsejében bázikus fémcsapadékok kiválását, végül még az is fontos előnye a találmány tárgyának, hogy a kioldótérnek az elektrolizáló tértől való elválasztása folytán a földolgozandó anyag betöltése és a maradékok eltávolítása az elektrolizáló berendezés legcsekélyebb megzavarása nélkül történhetik és az elektródáknak vagy diafragmáknak az érez által való megsértése teljesen ki van zárva. Az alábbiakban az eljárást a mellékelt rajz kapcsán fogjuk részletesen ismertetni, mely rajzban az eljárás végrehajtására szolgáló készülék példaképeni foganatosítási alakja van föltűntetve. A rajzon: 1. ábra a készülék függélyes keresztmetszete. 2. ábra a készülék végnézete. 3., 111 _ 4. ábra kisebb léptékű oldalnézetek és pedig előbbi azon oldalról, melyen a kathodikus elektrolyt bevezettetik, utóbbi pedig azon oldalról, melyen a képződött alkalihydrát elvezettetik. 5. ábra az 1. ábra A—B vonala szerinti kisebb léptékű metszet. A készüléket képező medenczét vízhatlan és saválló anyagból, pl. betonból vagy aszfalttal itatott fából vagy hasonlóból készítjük. A rajzban a medencze (C) fenék betonból, (D) oldalfalai pedig téglafalazatból állanak, melyeken keresztül alul és fölül vas- vagy fakeretekkel összetartott vasrudak vannak vezetve, amelyek a falazat összeszorítására szolgálnak és annak vázat adván, a medencze vékony oldalfalait az oldalnyomások ellen ellentállóbbá teszik. A találmánynak megfelelőleg a medenczét az (a, a) lyukakkal ellátott, czélszerűen vízszintes (E, E) vendégfenék segélyével, mely a rajzban boltozat alakjában van szerkesztve, fölső és alsó térre osztjuk. A lukacsos fenék alatti (F) tér az elektrolizáló teret képezi, mig a fölső (G) tér a kilúgzó vagy oldótér, melybe a földolgozandó anyagot, érczet töltjük. A kilúgzandó érez a rajzban (H)-val van jelölve. Az elektrolizáló térben az előnyösen csőalakú, alkaliálló, pl. czementből, azbesztből, pergamentbői vagy nitrált pamutszövetből készült (d, d) diafragmák vannak vízszintesen vagy ferdén elrendezve. A diafragmacsövek belseje alkotja a kathodatereket, melyekben az alant leírandó kathodák vannak elrendezve. A diafragmacsövek azon végeiken, melyek a kathodáknak az elektromos vezetékekkel való kapcsolására szolgáló részeket hordják, egyenként vannak a medencze falán keresztülvezetve, amelybe alkalmas (g) fejrészek segélyével vannak tömítően beillesztve. Ezen (g) fejrészek a szabadba nyúlnak és (m) kapcsolódarabok segélyével egyenként köthetők össze az (I) alkalihydrátgyűjtővel, hogy minden egyes diafragmacsövet külön lehessen ellenőrizni, szükség esetén pedig kiváltani. A diafragmacsövek másik végeit (T)-alakú (f) csövek segélyével csoportokká egyesítjük, hogy egyrészt a falban alkalmazandó kivezetéseket és tömítési helyeket csökkentsük, mig másrészt nem volna czélszerű az Összes diafragmacsöveket egyetlen (f) csövön át táplálni, mivel lényeges, hogy a folyadék az összes kathódatereken keresztül lehetőleg egyenletesen áramoljék. Ugy az (f) tápcsöveknek, mint a (g) fejdaraboknak alkáliálló anyagból, czélszerűen kőanyagból kell állaniok. A diafragmacsöveket beszerelés alkalmával először a (g) fejrészekbe tapasztjuk, ezután a medenczébe betoljuk, mire a (K) búvónyíláson át hozzáférhető alsó végeiket az (f) csövekkel kötjük össze és az összeköttetési helyeket betapasztjuk. Az (P) elektrolizáló térben, a diafragmák alatt vagy mellett, seramiesetre azonban azok fölött, a tetszőleges alakú, oldhatatlan anyagból, pl. grafitból vagy szénből álló (b) anódák vannak elrendezve, melyekhez az áramot ugyanily anyagból álló (c) tápvezetékek segélyével vezetjük, melyek ugyan-