35217. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék fémeknek ércekből és más fémtartalmú anyagokból elektrolytikai úton való kilúgozására
csak tömítve vannak a medencze falán keresztülvezetve. Az 5. ábrában a balról vett első nyolcz diafragmacsövet láthatjuk, melyeket egy (f) cső egyesít egy csoporttá. Mellettük látjuk az anódák elrendezési módját, és pedig tizenkét anódát. Az első csoport diafragmacső alatt elrendezett anódák, valamint a föltűutetett anódacsoport fölött alkalmazandó diafragmák a rajzban a könnyebb áttekinthetőség kedvéért nincsenek föltűntetve. Ezen elrendezésnek az eljárás számára fontos jelentősége abban rejlik, hogy ha pl. rezet oldunk az elektrolízis által fejlesztett chlor segélyével, úgy az anódikus elektrolyt, mialatt alulrúl fölfelé áramlik, először az anódákat érinti, melyeken annyi chlort vesz föl, hogy mialatt a diafragmák mellett halad el, melyeken keresztül mindig átdiffundál alkáli, a már réztartalmú elektrolytból sem rézhydrát, sem pedig réz-oxychlorid nem válik ki. A czélszerűen nikkel-vagy vasdrótból vagy szalagból készült (h) kathódák a diafragmacsövek belsejébe vannak helyezve. Az áram bevezetésére a (g) fejrészek oldalán alkalmazott (i) csőtoldatokba tömítően illesztett fém-, előnyösen (j) rézrudacskák szolgálnak, melyek az (M) gyűjtősínhez vannak kapcsolva. A készülék (G) kilúgzóterét a földolgozandó (H) anyaggal töltjük meg, mely a lyukacsos (E) fenéken nyugszik. A kilúgzótér fölső részében (1) csövek vannak elrendezve, melyek a képződött fémsóoldat levezetésére szolgálnak. A kilúgzótér alsó részébe torkoló (L) csőtoldatok a maradékok kiöblítésére szolgálnak. Az 1. ábrában (N) födő van föltűntetve, melynek szélei közel a medencze falaihoz a folyadékba nyúlnak és ezáltal gázmentes zárást létesítenek. Az (N) födőt lánczok vagy hasonlók segélyével fölemelhetjük. A födő a fölhasználatlanúl elszálló gázalakú savgyök, pl. klór fölfogására és elvezetésére szolgál. A lyukgatott (E) fenék folyadékot áteresztő és saválló szűrőréteggel, pl. aszbesztszövettel van befödve, hogy az érczpornak az elektrolyzáló térbe való behullását, vagy az (E) fenék lyukainak bedugulását megakadályozzuk. A készülék működési módja a következő: Az anodikus elektrolyt, mely eleintén alkálisóoldatból, az üzem folyamán pedig ezen sóoldatnak az előállítandó fémsóoldattal való keverékéből áll, a saválló anyagból készült (k) csőveken keresztül (1. az 5. ábrát is) az anódák alatt lép az (P) elektrolyzáló térbe. Mialatt az elektrolyt az anódák mellett elfolyik, ezeken a fejlődő savgyököket, pl. a klórt fölveszi és az (E) vendégfenék (a) lyukain keresztül a (G) kilúgzótérbe viszi magával, egyenletesen keresztül hatol a (H) érczréteg egész vastagságán és az (1) csöveken át távozik a készülékből. Az így nyert fémoldatból vagy azonnal kiválasztjuk a fémet, vagy pedig az üzemviszonyoknak megfelelőleg az oldatot még egyszer vagy többször vezetjük a készüléken keresztül és csak akkor választjuk ki belőle a fémet, ha fémtartalma a kívánt mértéket elérte. A kathodikus folyadékot képző alkálisóoldat az (f) tápcsöveken keresztül lép az (e) kathodikus terekbe, vagyis a diafragmacsövek belsejébe, melyekben a (h) kathodákon az alkálifém válik ki, mely tudvalevőleg azonnal alkálihydrátot képez. Az alkálisó- és alkálihydrátoldatnak ily módon keletkező keveréke, mely még a fejlődő hydrogént is tartalmazza, a (g) fejrészeken és az (m) kapcsolócsöveken keresztül az (I) gyűjtőedénybe jut, mely az oldókészüléktől el van különítve és czélszerűen vasból van előállítva. Ezen (I) edényben a hydrogén az (n) gáztérben gyűlik össze, míg a gáztól megszabadított folyadék az (o) térbe folyik. Az (o) tér a (p) gázszeparátorral ellátott (q) leeresztőcső fölső végén oly módon van kiképezve, hogy a folyadék fölszíne ezen térben megegyezzék az anodikus elektrolyt fölszínével a kilúgzótérben, vagyis egy magasságban áll az (1) csövekkel. Az alkálihydrát és alkálisóoldatok keverékét a (q) csövön és (r) elzárócsapon keresztül bocsátjuk le és ezután vagy újból a készülékbe vezetjük, vagy pedig alsótalanító készülékbe szállítjuk. A hydrogént a
