35150. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nem állékony testeknek állékonnyá tételére

— 2 — rendezés egy másik foganatosításának oldalnézete, végnézete és alaprajza, a 7. ábra a girosztát-tengelyek vezetékének egy részletét mutatja, míg a 8. és 9. ábrán egy további kiviteli alak látható. Az 1. ábra szerint a találmány két egymás mögött fekvő, kerékkel ellátott járművön van alkalmazva. A jármű (a) keretén :a (c) tartóba vagy keretbe egy nehéz koszorúval bíró (b) kerék vagy korong van ágyazva, mely alkalmas erőforrás, például elektromotor által hozatik forgásba. A (c) keret e,gy függélyes s a (b) korong tengelyére merőleges (d e) tengelyre van ágyazva, úgy hogy (c) keret az, (f g) járókerekek összekötő vonalára merőleges tengely körül lenghet. A (c) keret a beállítható (h) emelő segélyével (d e) tengelye körül elforgatható. Ezen berendezés működési módja a következő: Ha a kocsi egyensúlyát például valamely külső erő megzavarja, akkor a girosztát precessziója lép föl. A (h) beállító emelőt most úgy kell elmozdítni, hogy a precesszió gyorsíttassék, mire a jármű ismét függélyes helyzetbe emelkedik. Az ilyen jármű egyetlen vágányon is haladhatna. Azonban ha csak egy girosztátot alkalmazunk, akkor igen gyakran nehézségek lépnek föl, különösen ha a járműnek görbe pályán vagy ellenkező irányban kell haladnia. Rendes használatra szolgáló járműveknél tehát két girosztát alkalmazandó, melyek ellenkező irányokban forognak. A két girosztát tartói párhuzamos tengelyekre vannak ágyazva, s egy hajtómű útján oly módon hozatnak egymással összeköttetésbe, hogy az egyik tartónak az egyik irányban való elfordulása a másik tartónak a másik irányban való elfordulását vonja maga után. A tartók mozgatására, mint a föntebb leírt kiviteli alaknál, itt is, egy alkalmas kéziemelő szolgál. A 2. és 3. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál két, ellenkező irányban forigó girosztát van alkalmazva, melyeknek tartá- j sára a jármű haladási irányában ágyazott (I) keret szolgál. Az egyik girosztát, mely a következőben kapcsoló girosztátnak fog neveztetni, oly szerkezetekkel van ellátva, melyek a precessziót önműködően gyorsítják, ha az egyensúly megzavartatik. Ezen girosztát a másikkal egy hajtómű útján oly módon van összekötve, hogy egyenlő mértékű és ellenkező irányú precessziók lépnek föl, ha a kapcsoló girosztát működésbe hozatik. A girosztátok forgó részei (m), illetve (n) korongokból állnak, melyek vízszintes (q) és (r) tengelyekre vannak ágyazva. Ezen tengelyek a korongokat hajtó elektromotorok (t) horgonyait hordják, míg az elektromotorok (u v) térmágnesei az (1) keretbe forgathatóan vannak ágyazva, a mennyiben az (1 2), illetve (3 4) tengelycsapok körül elf ordulhatnak. Az (u v) elektromágnesek képezik a girosztátok tartóit. Az (u v) térmágnesekre (5 6) hajtókerekek vannak ágyazva, melyek a közéjük iktatott (7 8) kerekekkel kapcsolódnak s ily módon lehetővé teszik, hogy a térmágnes^k ellonkezc irányokban egyenlő szögekkel forduljanak el. Az (r) tengely a (v) térmágnesen és az (m) korongokon túl meg van hosszabbítva s egy lazán rá ágyazott (9) görgőt hord, mely normális helyzetében, vagyis midőn a jármű egyenesen áll, a jármű vázának valamelyik részéhez erősített (11) vezeték (13 14) lapjai között fekszik, melyek szegmensalakú kivágásokkal vannak ellátva. A (v) térmágnesnek vagy tartójának egy kinyúló hüvelye az (r) tengelyt veszi körül s ezen hüvelyre egy (12) görgő van lazán ágyazva, mely a jármű egyenes állásánál a (II) vezetéknek szintén szegmensalakú kivágásokkal bíró (15 16) szomszédos lapjai között fekszik. Ezen berendezésnél, ha az (r) tengely meghosszabbítása a (v) térmágnes kinyúló hüvelyével együtt a 3. ábra síkjából fölfelé mozog, akkor a (9) görgő fölső oldala és a (12) görgő alsó oldala a (11) vezeték (13) vagy (16) lapjával jön érintkezésbe, míg a tengely meghosszabbí; fásának és a térmágnes kinyúló hüvelyének ellenkező irányú elmozdulása esetén a (9)