35030. lajstromszámú szabadalom • Önműködő feszültségszabályozó
A mellékelt rajzon a jelen találmány tárgyát képező feszültségszabályozó egy foganatos! tási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra a szabályozónak függélyes hosszmetszete; a 2. ábra a kontaktusedény harántmetszete; a 3. ábra a szerkezet működésmódját szemléltető diagramm. Az (1) konzolon (1. ábra) a sok tekerületű dróttekerccsel ellátott (2) cséve van elrendezve, míg a konzol alatt a (3) kontaktusedény van levehetően és oly helyzetben megerősítve, hogy középvonala a csévéével összeesik. A csévetekercselést, mely esetleg egy szabályozható előkapcsolási ellenállással sorosan van kapcsolva, azon ponttal kötjük össze, melynél az állandó feszültséget akarjuk létesíteni. A kontaktusedény a négy oldalnyílással ellátott (4) fémtokból áll, melyben a fúráthoz koncentrikusan az (5) kontaktusgyűrűk és az ezek között elhelyezett (6) szigetelő gyűrűk vannak elrendezve. A gyűrűk fölött elrendezett (7) csavaranya az összes gyűrűket erősen egymáshoz szorítja. Az (5) kontaktusgyűrűk vaslemezből vannak készítve és egy (8) nyelvvel (2. ábra) vannak ellátva. Az (5) kontaktusgyűrük mindegyike a (4) tok nyílásainak egyikén kinyúló (8) nyelv tekintetében a megelőző kontaktusgyűrűhöz képest 90°-kal el van forgatva, úgy hogy mindegyik negyedik kontaktusgyűrűnek (8) nyelve a (4) toknak ugyanezen nyílásán át nyúlik kifelé. A (8) nyelvek végei fülekké vannak meghajlítva, melyekhez a szabályozó ellenállásnak megfelelő pontjaival összekötött vezetékek vannak kapcsolva. Az ekként szerkesztett kontaktusedénybe és részben a (2) szolenoidba nyúló (9) vasmag alsó végén a szigetelő anyagból készült (10) hüvely van elrendezve; az (5) vasgyűrűkből képezett higanyedény a (4) toktól szintén el van szigetelve. A (9) szolenoidmag vezetésére a konzolban megerősített sárga rézből készült (11) cső szolgál, mely fölső végén a (12) csavaranya segélyével hermetikusan van zárva. A szolenoidmag fölső részén a hornyolt (13) dugattyú van megerősítve, mely a vasmag mozgásainak mérséklésére szolgál. Minthogy a mozgatható szolenoidmagnak súlya nagyobb, mint a fölhajtás ellenereje, a higanyoszlop a (14) túlfolyási csőig emelkedik, úgy hogy a netán fölöslegben lévő higany ezen kiömlési csövön át kifolyhat. A mikor tehát a (2) cséve áramtalan, a mozgatható mag az edény fenekére fekszik föl, és a magnak ezen helyzeténél a higanyoszlop az összes kontaktuskorongok között rövid zárlatot létesít. Ha azonban a szolenoidmag a (2) csévén átfolyó áram következtében megemeltetik, a higanyoszlop fölszine alászáll, miáltal a dinamógép gerjesztő áramkörébe ellenállás iktattatik. Hogy a szabályozó a cséve állandó ampére-tekerület számára, vagy, a mi evvel egyenértékű, állandó feszültségre működjék, a tekintetbe jövő tényezőknek, milyenek: a szolenoidnak a vasmagra gyakorolt (Z) mágneses vonzó ereje, a higanynak (Q) fölhajtó ereje és a magnak (G) súlya, a vasmag bármely helyzetében, egymással egyensúlyt kell, hogy tartsanak. Minthogy a (G) erő lefelé, a (Q) és (Z) erők pedig fölfelé hatnak, a vasmagnak pedig bármely helyzetben egyensúlyban kell lennie, következésképen G=Q-j-Z egyenletnek kell fönnállania. Hogy ezen erőknek egymástól való függését megítélhessük, ismernünk kell azon változásokat, melyeket az illető erők a vasmagnak föl- és lefelé való mozgásánál szenvednek, a mi legegyszerűbb módon a 3. ábrán föltüntetett diagramm segélyével állapítható meg. Ezen diagrammban a (W5) abscis&a azon egész utat jelenti, mélyet a vasmag a legmélyebb helyzettől a legmagasabbig megtesz, míg a vasmag mozgó részének lefelé ható súlyát a (G) ordináta képviseli. A vasmagnak ezen, a (13) dugattyúéval és (10) szigetelő hüvelyével együttes súlya természetesen az egész (W5) úton állandó marad, SíZc\S» EZ ordináta tetszőleges (Wl, W5) abscissa mellett egyenlő (G)-vel.
