35030. lajstromszámú szabadalom • Önműködő feszültségszabályozó

A fölhajtás által előidézett, fölfelé irá- | nyúló (Q) erő a mag bármely helyzetében egyenlő a szigetelő hüvely által kiszorított higany súlyával. A vasmag legmélyebb helyzeténél, a mi­kor az abscissa zéró, a fölhajtó erő, me­lyet a (QO) ordináta tüntet föl, a legna­gyobb. A bevezetésben említett, ismert szerkezetű regulátor működésével ellentét­ben a fölhajtó erő szolenoidmag legalsó helyzeténél azonban kisebb, mint a szole­noidmagnak lefelé ható (G) súlya. A mi­dőn a vasmag legmagasabb helyzetét éri el, akkor van (Q)-nak a legkisebb (Q5) értéke és minthogy a fölhajtó erő egyenes arány­ban áll az időközönként bemerülő maghosz­szal, azaz a mag útjának lineáris függvé­nyét képezi, azért annak lefolyását (QO)-tól (Q5)-ig húzott egyenes vonal ábrázolja. A (Z) mágneses vonzó erő állandó számú ampéretekerület esetében szintén vál­tozó mennyiség, mely a vasmag legmé­lyebb helyzeténél legkisebb, legmagasabb helyzeténél ellenben legnagyobb. Ha már most a kísérlet útján talált, és (Wl)-től (W5)-ig terjedő különböző abscissáknak meg­felelő (ZO—Z5)-értékeket a (QO Q1 . . . Q5) vonalaktól fölfelé visszük föl, (minthogy a G ^ Q-j—Z egyenletben (Q) és (Z) értékek ösz­szeadandók), a (ZO Z5) egyenest kapjuk, mely (W) minden értékénél (Z)-nek megfe­lelő értékét adja. Azon föladat megoldása, hogy a (Z) mág­neses vonzó erőnek egyenes vonal szerinti lefolyása éressék el, úgy hogy a Z-)-Q erők összege = G legyen, tekintettel a szabá­lyozónak megkívánt érzékenységi fokára, igen nagy nehézségekkel volt egybekötve. Hogy izzó lámpákat tápláló világító be­rendezéseknél a fényingadozások a megen­gedhető mértéken maradjanak, a szabályozó érzékenységi fokának igen nagynak kell lennie. Minthogy pedig az időszakonként föllépő ingadozások kiküszöbölése czéljából áz | egyenletességi foknak az érzékenységi fok- ' | kai egyenlőnek vagy ennél nagyobbnak kell lennie, azért különösen az olyan dinamógé­peknél, melyek erősen változó fordulatszá­moknak vannak alávetve, a szabályozó el­lenállásnak sok fokozattal, illetőleg a le­írt kontaktusedénynek nagy számú kontak­tusgyűrűvel kell bírnia. Minthogy továbbá magának a higanyoszlopnak a gerjesztő áram elvezetése czéljából bizonyos megha­tározott mértéknél kisebbé nem tehető ke­resztmetszettel kell bírnia és végül a kon­taktuslemezek kontaktusfölületét megfelelő nagyságúra kell méretezni, ezen föltételek­ből aránylag hosszú méret adódik ki, azon út számára, melyet a szolenoidmagnak az egész szabályozási határon belül meg kell tennie és mely úton a szabályozónak az elő­írt érzékenységi fokot meg kell tartania. Hosszas kísérletek azt eredményezték, hogy a szabályozó csakis akkor felel meg a követelményeknek, ha a szolenoid oly te­kerccsel van ellátva, mely az árammal való táplálásnál a kontaktusedénytől elfordított vége felé növekedő ampéretekerület-szám­mal bír. A mágneses vonzóerőnek az út utolsó részében való támogatására, vala­mint a tekercs wattveszteségének csökken­tésére a (15) visszazáró vasat alkalmaz­hatjuk. SZABADALMI IGÉNY. Önműködő feszültségszabályozó, melynél az ellenállásoknak be- és kikapcsolása egy higanyba merülő szolenoidmag segélyé­vel ennek mozgatását elősegítő kom­penzációs szerkezet nélkül történik, jel­lemezve az által, hogy a szolenoidte­kercs rétegeinek száma és ezzel az am­péretekerületek száma a konta,ktus­edénytől elfordított oldal felé annyira növekedik, hogy a szolenoidnak a vas­magra kifejtett mágneses vonzó ereje a kontaktusedény higanyában lévő vas­magra ható fölhajtó erővel együtt a vas-i mag bármely helyzeténél egyensúlyban ' van a vasmag önsúlyával. (t rajzlap melléklettel.) PALIAS BÉSZVÉNyTÁIWASÁO NYOMDÁM amAPGATBft

Next

/
Thumbnails
Contents