34662. lajstromszámú szabadalom • Dohányvágógép
- 3 -egy megközelítőleg Y-alakú (30) keret közbenső pontjaival vannak összekötve, mely keret a (3) állvány (31) csapjaira van forgathatóan ágyazva, s szabad végein a beállít ható (32) súlyt hordja, mely az Y-alakú (30) keret, továbbá a (29) csatlórudak, (26) keretek és (23) karok útján az egész fölső hengersort befolyásolja. Magától értetődik, hogy az utolsó (25) henger előtt kettő helyett egyetlen fölső henger is volna alkalmazható, azonban nagyobb gépeknél czélszerű két hengert alkalmazni. A dohány összenyomására szolgáló szerkezet föntebbi leírásából kitűnik, hogy az utolsó henger az előtte lévő hengertől vagy hengerektől teljesen függetlenül áll be függélyes irányban s ha valamelyik henger függélyes irányban enged, ezen körülmény nincs lényeges befolyással a másik henger nyomóhatására. A dohány vágása. Az alsó és felső vezetőhengerek által összenyomott dohány a (33) száj nyílásába vezettetik (2. és 4. ábra), mely helytálló (34) vágólemezzel van fölszerelve, míg ez utóbbi fölött a (35) kés mozog. A (35) kés (36) csavarszögek segélyével a (37) késtartóra van erősítve, mely a (39) keret (38) vezetékeiben ferde síkban mozoghat, mivel a (39) keret a (3) állványhoz (40) csapok segélyével van foglalva, melyek körül a (29) keret a (33) száj előtt lenghet. A (35) késnek ferde síkban való nyíró mozgását az 1 3. ábrákon föltüntetett kiviteli alaknál a (41) emelő létesíti, melynek alsó vége a (2) hajtótengely (42) forgattyújához van erősítve, oly módon, hogy a (41) emelőnek villaalakú (43) alsó vége egy (44) hüvellyel áll csuklós kapcsolatban, mely a (2) tengely forgattyújára van illesztve. A (41) emelő (44a) fölső vége szintén villaalakú s a (37) késtartó (45) nyúlványával kapcsolódik. A késtartónak ferde síkban való mozgatására két (46) és (47) kar szolgál, melyek közül a (46) kar (48) fölső vége a (39) kerethez. (49) alsó vége pedig a (37) késtartóhoz van csuklósan erősítve, míg a (47) kar (50) fölső vége a (39) kerettel, alsó vége pedig a (41) emelő (44a) villájával áll csuklós kapcsolatban. A gép működése alkalmával a (2) forgattyús vagy hajtótengely forgása következtében a (41) emelő alsó vége függélyes köralakú pályát kénytelen leírni, úgyhogy a (37) késtartó lefelé húzatik, s a (46) és (47) karok által ferde síkban mozgattatik, minek folytán a kés vágni fog. A (40) csapok körül forgathatóan ágyazott (39) keret alsó része a (41) emelő alsó végének köralakú pályán való mozgása következtében kifelé kénytelen mozdulni azon pillanatban, midőn a dohány átvágatott, úgyhogy a keret a (35) kést a (34) vágólemeztől eltávolítja s lehetővé teszi, hogy a dohány továbbhaladjon, mialatt a késtartó a következő vágási műveletnek megfelelő helyzetbe emelkedik. A 10. és 11. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a (37) késtartó ugyanúgy van a (39) keretve szerelve, mint föntebb láttuk, azonban a (47) kar el van hagyva, s a késtartó mindkét végén lévő nyúlványai a (41a) emelők (44a) végeivel állnak összeköttetésben, míg ezen emelők alsó végeit (44b) golyós csuklók kötik össze a (2) hajtótengely (42a) forgattyúival. Ezen kiviteli alak általános működési módja ugyanaz, mint a melyet az első kiviteli alaknál tárgyaltunk. A ismertetett mechanizmusok segélyével létesített húzó vágás a dohányvágó gép lényeges előnyét képezi. A vágás jóval könnyebb s nem töri vagy csomózza össze a dohányt, mint a függélyes irányú vágás és nem törekszik a leveleket vágás közben kihúzni. A veszteség csekélyebb s a fölvágott dohány laza állapotban hagyja el a gépet, s amellett a kés is tisztább marad. A találmány tárgyán különböző változtatásokat lehet tenni, a nélkül, hogy a találmány lényegétől eltérnénk. így pl. a helyett, hogy a fölső szállítóhengerek mindkét csoportjára egyetlen súllyal megterhelt 30) emelő segélyével gyakorolnánk nyomást, egy független, súllyal megterhelt emelőt is rendezhetünk el oly módon, hogy ezen emelő a legelső fölső hengerre függetlenül hasson, vagy pedig az említett súlyos emelő csatlórúdjait a (23) lengő kereteknek oly
