34509. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék érczek előkészítésére

mes részecskék beolajozódása jelentékeny mértékben gyorsul. A hab vagy tajt képződését elősegíthetjük az érez igen finomra való szétaprítása által, mert azt tapasztaltuk, hogy az iszapos ásványok rerdkívül gyorsan képeznek habot és szállnak a fölületére, míg ellenben nagyobb darabkák csekélyebb igyekezetet tanúsítanak, hogy a habbal vagy tajttal a fölszínre szálljanak. A habban foglalt ásványok viszonya az érez minőségével és az olajos anyagok természeiével változik ; az alábbiakban pl. egy különleges érez kezelésének módja van ismertetve. Olyan érczet, mely kvarczból, rhodonitból és gránitból áll és vastartalmú fénylét, galenát és kőzetet tartalmaz, finomra megőrölünk és vízzel keverünk, mely 1% bizonyos törtrészével esetleg egy egész %-kal egyenlő mennyiségű ásványi savat, vagy valamely savanyú sót tartalmaz, mi mellett ezen hozzáadandó anyagot czélszerűen kénsav vagy kohó-, vagy más vizek segélyéval állítjuk elő, melyek vasszulfátot tartalmaznak. E keverékhez csekély törtrész olajsavat, pl. az érez súlyának 0'02-0.5%-át adunk és azután a keveréket 30—40% bőmérsékbe fölhevítjük és pl. kúpos edényben 2-5—10 perczig erősen kavarjuk, míg az olajsav kellő érintkezésbe jutott a pép valamennyi ásványrészecskéjével. Ha a kavarást abbahagyjuk, a jelenlevő ásvány nagy része hab vagy tajt alakjában a fölszínre emelkedik. Ezen ásványi rész úszó képessége azon légrészecskéktől származik, melyek a kavarás alkalmával a keverékbe bejutottak és az olajsavval beburkolt fémes ásványi részekhez tapadtak. Az olajsav legcsekélyebb mennyisége, mely alkalmas arra, hogy az ásványtartalmú habnak a fölszínre emelkedését hozza létre, Oi°/0

alatt lehet, ámbár a föntemlített mennyiség különösen előnyösnek és az eljárás tekintetében gazdaságosnak bizonyult. Ha az érez cm-kint (linear) 60 szítalikacsnak megfelelő nagyságra van szétaprítva, mi mellett az természetesen olyan részecs| kéket is tartalmaz, melyek elég kicsinyek, I hogy 150 szítalikaccsal bíró szítafölületegységeken keresztül hulljanak, a tajt az érczekben foglalt fémes ásványoknak körülbefül 70—80%-át foglalja magában. Ezen tajtot az érczből pl. elosztó tölcsér segélyével, vagy fölfelé irányuló vízáram alkalmazásával, leméréssel stb. távolítjuk el és azután a habban esetleg jelen lévó folyadéktól elkülönítve maró-káli hígított oldatával kezeljük, mely a jelenlévő olajsavat szappanoldat alakjában távolítja el. Szükség esetén lehet a kezdetben használt olaj- vagy zsírsavat magában a pépben ismert módon, hígított szappanoldatnak ásványi savval való szétbontása útján előállítani, a mint ez a régebbi eljárások alapján ismeretes. Az olaj- vagy más zsírsav, mely a fémes ásványi részecskéknek a hab képződése alkalmával való bevonására szolgál, alkalmat adhat arra, hogy a fémes részecskék fölületén oldhatatlan szappan képződik, ha ugyanis oldható mész-, vas, vagy más sók vannak a hab képződése, vagy alkálival való kezelése alkalmával kis menynjieégekben jelen. Az ilyen oldhatatlan szappanok nehezen távolithatók el és azon képességgel bírnak, hogy levegővel adlierálnak és ezáltal úszást idéznek elő, hasonlóan mint maguk a zsírsavak. Azon fémtartalmú ásványok, melyek ezen eljárásnál nem jutnak be a habba, főkép a nagyohb a nehezebb részecskék, a kőzettel együtt az érezpépben maradnak vissza. Hogy ezeket kinyerjük, az érezpépet ismert módon vékony réteg alakjában rázó asztalon stb. teregetjük ki, hogy ezzel a fémes ásványokat szabad levegő hatásának tegyük ki, amit légáramok segélyével, melyeket az éreztömegre fuvunk, fokozhatunk, mire a fölúsztatás történik a már ismert eljárások szerint, valamely folyadék szélén vagy fölszínén át, melyet időközönként az éreztömeg fölött tova fúvunk, hogy az ezáltal lebegő helyzetbe hozott fémes ásványrészecskéket a vízben leülepedő kőzetrészecskéktől elkülönítsük. A hab vagy tajt segélyével nyert fémes ásvány mennyiségének viszonya a föl úsztató eljárás által (rázó-