34509. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék érczek előkészítésére

- 3 -asztal segélyével) nyert fémes ásványok mennyiségéhez képest jelentékenyen változik, ámbár bebizonyult, hogy a habeljárás által valamennyi iszaprészecske és finom fémrészecske a felúsztató eljárás által pedig valamennyi nagyobb ásványi részecske nyerhető ki. A mellékeit rajzon példaképpen egy a jelen eljárás foganatosítására alkalmas készülék van változatosan föltüntetve. A forgatható (B) kavaró művel fölszerelt (A) elosztó tölcsérben, minőt tetszőleges számban lehet elrendezni, a szétaprított érczet egy (C) tölcsérből a végnélküli (D) szalagra vezetjük. Az (El) záró szerkezettal fölszerelt (E) csövön át az edényt vízzel tápláljuk, míg az (F) csövön és az (Pl) szabályozható csapon át olajsavat, vagy valamely más olajos anyagot vezetünk abba be. Az (A) elosztó tölcsér (G) leeresztő csapja egy hattyúnyakalakú (H) csó közvetítésével további elosztó tölcsérekkel van összekötve. Az (A) edényből a rajzon bemutatott (J) elosztó tölcsérhez vezető útjában a keverék az (0 és K) részek között vékony rétegben egy sima, gyöngén lejtő csatorna fölött halad el, melyben az az elosztó tölcsérbe való bejutását megelőzőleg légáramok, illetőleg a szabad levegő hatásának tételik ki, hogy ezzel a lebegő fémes alkatrészek mennyisége maximális legyen. A készülék három (Jl, J2, J3) elosztó tölcsérből áll, melyek fönt nyitva vannak, illetőleg fölső részükkel vízszintes csatornát alkotnak, melyeket (K) oldalfalak határolnak. E csatorna (Kl)-nél szűk bevezető nyílással bir, míg ellenben a (K2) elvezető hely tetemesen szélesbítve van. Az elosztó tölcsérek (Ll, L2, L3) elzáró szerkezetekkel vannak fölszerelve, melyekhez hattyúnyakalakú kivezető csövek csatlakoznak. Mindegyik elosztó tölcsér fenekén (KI, K2, K3) csapokon át fölfelé áramló víz vezethető az edényekbe. A szekrények valamennyien áramló vízzel vannak telve és a tajt, illetőleg a keverék (Kl)-től kezdve vízszintes irányban eloszlik a fölületen. Nehéz homok- és nagyobb ásványrészecskék az elsó (Jl) elosztó tölcsérben leülepednek, melyből asután azok rázóasztalra, vagy valamely más elkülönítő készülékre vezettetnek. A középnagyságú homokrészek bejutnak a (J2) elosztó tölcsérbe és ha azok ásványi részecskéket tartalmaznak, kavarással tovább kezeltetnek. Az (NI, N2) csapokon át fölfelé áramló víz ekközben meggátolja ezen eljárás elosztő tölcsérekben az iszap leülepedését. Az iszap és a finom homok az utolsó (J3) elosztó tölcsérben ülepedig le és innen lebocsátható, vagy ha szükséges még tovább kezelhető elkülönítés czéljából. Az iszapos ásvány, illetőleg a finom fémes részecskék, melyek a habban vagy tajtban foglaltatnak, a folszinen úsznak és az áramló víz által a (K2) leöntő gát fölött egy (P) tartányba szállíttatnak, a honnan azok egy (0) szűrőre jutnak, a hol a fémes részecskék az áramló víztől elkülöníttetnek, mely utóbbi az (R) szivattyú által újból visszaszivattyúztatik az (A) keverő edénybe. A vizet magát a kellő hőfokra az (S) fűtő kigyócső által melegíthetjük, melyet egy (Sl) égő segélyével, vagy valamely más módon föltűnik. A leülepedett olajozott fémes ásványok kinyerésére, melyek esetleg a második és harmadik elosztó tölcsérben ülepednek le, egy módosított eljárás a következőkben áll: Az áramló folyadékban suspendált termékeket az elosztó tölcsérből kiszedjük és olyan edénybe tesszük, melyben azokat levegő vagy valamely más gáz körülbelül 1—2 atmosférát tevő nyomásának, sőt ennél nagyobb nyomásnak tesszük ki. E nyomás csökkentése alkalmával az így képződött gáz- vagy légbuborékok rögtön a fölületre emelkednek, miközben a fémes ásványokat hab-, vagy tajt alakjában magukkal fölemelik, mely azután a föutismertett módon kezeltetik tovább. A telep leírt berendezése és elhelyezése természetesen a szükséghez képest változtatható a nélkül, hogy maga az eljárás ez által változást szenvedne.