34370. lajstromszámú szabadalom • Eljárás inulin és levulose előállítására
gyike- (georgina) gumókat és a katánggyökereket, melyek nagy mennyiségben termeltetnek, könnyen és olcsó áron beszerezhetők s a találmány tárgyát képező eljárás kivitelére alkalmassak. Az eljárás a következő; A nyersanyagot (györgyike-gumókat, katáng-gyökereket) péppé dolgozzuk föl, vagyis megőröljük, vagy megtörjük, szétzúzzuk, szóval bármely tetszőleges módon fölaprítjuk és abban az esetben, ha az anyag már magában véve nem tartalmazna elegendő nedvességet, annyi vizet öntünk hozzá, a mennyi az alkalmazásra jutó reagensek tökéletes hatásának biztosítására szükséges. Az így kapott pép szabad inulint tartalmaz, föl nem oldott állapotban és savanyúan reagál. Hogy most már az inulint oldatba hozzuk, a pépet 50—70° C. hőmérsékletre melegítjük. Hogy az inulin átalakulását elkerüljük, legczélszerűbben a felmelegítés előtt közömbösítjük a pépet, pl. ammóniákkal, vagy még előnyösebben magnéziával, még pedig valamely karbonátjának, oxidjának vagy hydrátjának alakjában. Önmagától értetődik, hogy igen sok olyan alkáli és alkálinikus só van még, melyek szintén alkalmazhatók, azonban az említettek is tökéletesen megfelelnek a czélnak. A közömbösített meleg pép most már vizes részében a föloldott inulint tartalmazza, együttesen a növényanyagnak más oldható részeivel (fehérje, chronatin stb.), míg a szilárd részekben növényi rostok és hasonlók foglaltatnak. Erre a szilárd alkatrészeket a folyós részektől szűrés, centrifugázás, vagy más alkalmas eljárás segélyével elkülönítjük, miközben a hőmérsékletet folytonosan 50—70° C.-on tartjuk, hogy így az inulinban való veszteséget elkerüljük. Erre olyan oldatot kapunk, mely az inulint fehérjével és más oldható tisztátlanságokkal együttesen tartalmazza. Az utóbbiakat lecsapjuk az által, hogjT (0-l— 0"5%) kénsavas czinket adunk hozzá. Éppen így lehet aluminatokat vagy csersavas sókat, valamint faszenet vagy csontszenet is alkalmaznunk. Az így keletkezett pelyhes vagy zavaros folyadékot megszűrjük, mire az inulinnak tiszta oldatát kapjuk. Ha szükséges, újból közömbösíthetünk, ez azonban csak ritka esetekben szükséges. Éppen így lehetséges a czinknek ismeretes módon való lecsapatása is, ha ez kívánatos. Az így kapott folyadék a találmány tárgyát képező eljárásban a fél-termék. Ebből aztán akár inulint, akár levulózát előállíthatunk. Ajánlatos a fél-terméket a további kezelés előtt légüres térben, vagy egyébként, nem igen magas hőmérsékletnél, besűríteni. Ha most már a fél-termékből inulint akarunk kapni, úgy azt csakis elegendő ideig kell állani hagynunk, mire az inulin leülepedik, különösen alacsony hőmérsékletnél. Ez azonban nagyon hosszadalmas lenne. A czélt gyorsan és tökéleteten a következő módon érjük el: Az inulin-oldatot (fél-termék) olyan tartályba helyezzük, melyben azt mozgásban tartani, illetőleg rázni lehet, pl. kiálló peczkekkel, verőkarokkal vagy hasonlókkal fölszerelt dobba. Miközben most már az oldat állandó mozgásban tartatik, annak hőmérsékletét lassankint sülyesztjük mindaddig, míg csak az egész szilárd jégtömböt képez. E jégtömbnek felolvasztása alkalmával az összes inulin, fehér por alakjában, a fenéken gyülemlik össze. Ajánlatos az oldathoz a fagyasztás előtt Vi-tól egész 1% kész inulint hozzáadni, mivel az tapasztalás szerint a lecsapódást megkönnyíti. Továbbá"tanácsosabb a fagyasztást több, viszonylag kicsiny edényben, mint egyetlen nagyban végrehajtani. Ha nem inulint, hanem levulózát akarunk kapni, akkor a fél-terméket nem fagyasztjuk meg, hanem az inulint már magában az esetleg besűrített oldatban alakítjuk át. Ezt az által érjük el, hogy az oldatot körülbelül 1 /2 légkörű nyomásnál inkább valamivel nagyobb, mint kisebb nyomás alatt, forraljuk. Míg most már a keményítő a forrásnál csak csirizzé alakul át, addig mi itt, a találmány tárgyát képező eljárásnál, az
