34237. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramú gépeknél a harmonikus áramok elfojtására

— 2 — csak kevéssel eltérő sebességgel forog, mint maguk az áramok; ezen mágneses áramlás számbavehető melefffejlesztést nem okoz és ezen áramok semmiféle akadályt nem támasztanak az (x) frekvenciájú áramoknak a fegyverzetáramkörökben való ármlásával szemben. Ezzel ellentétben az (na) frekvenciájú áramok esetében a viszonyok olyanok, mintha a gép egy többfázisú transzformátort alkotna, melynek primér áramkörei a fegyverzetáramkörök által képeztetnek, míg annak szekuudér áramkörei önmagukban vannak zárva és igen nagy ellenállással bírnak. Ezen föltételek mellett, mihelyt az (n — la) frekvencia oly naggyá válik, hogy az önmagukban zárt áramköröknek önindukciója ezen áramkörök ellenállásához képest igen naggyá vált, akkor azon ellenállás, melyet a fegyverzetáramkörök az (na) frekvenciájú áramok ármlásával szemben támasztanak, az önmagukban zárt áramköröknek egy bizonyos transzformálási együtthatóval szorzott ellenállásával van növelve. Ha egyfázisú gépekről van szó, akkor az (x) frekvenciájú áramnak a fegyverzetáramkörökön való átáramlása a fegyverzetben két mágneses teret létesít, melyeknek egyike (a) sebességgel jobbra, másika ugyanazon sebességgel balra forog. Ezen mágneses terek eszerint az említett módon elrendezett, önmagukban zárt áramkörökhöz képest vagy zérussal, vagy 2-vel egyenlő, vagy ezekhez közel álló sebességekkel forognak. Ebből következik, hogy az (a) frekvenciájú áramok az önmagukban zárt áramkörökben szükségképpen indukciós hatást fejtenek ki, azonban ezen áramköröknek elegendő nagy ellenállást kölcsönözhetünk arra, hogy az azokban fejlesztett hő igen csekély maradjon. Már most rendezzük el a fegyverzet tekercseit oly módon, hogy legkisebb rendű összhang, melyet a fegyverzet létrehoz, pl. a Il ik legyen, a mi egyfázisú gépnél igen könnyen eszközölhető, a mennyiben itt a fegyverzet fölületében sarkonként csak egyetlen egy áramkört kell elrendezni és a légköz mentén a tekerületeket tetszésünk szerint oszthatjuk el. Az ezen összhang által létesített egyik mágneses tér sebessége az önmagukban zárt áramkörökhöz képest 12 lesz és eszerint hatszor gyorsabban forog ezekhez képest, mint az (a) frekvenciájú áram által létesített megfelelő mágneses tér. A mágneses terek egyenlő volta mellett a hőfejlesztés 36-szorta nagyobb lenne; azonban a másik, ellenkező irányban forgó mágneses tér 5-5-szer gyorsabban forogván az önmagukban zárt áramkörökhöz képest, mint az (a) frekvenciájú áram által létesített mágneses tér, tehát ez is 30-szor nagyobb hőt fejleszt, mint ezen utóbbi mágneses tér. Következésképpen a fegyverzetáramkörökön átáramoló (11a) frekvenciájú áram egyenlő intenzitás mellett 66 szor nagyobb hőfejlesztést okoz, mint az (a) frekvenciájú áram.' Az önmagukbau zárt áramköröknek jelenléte a fegyverzetáramkörök ellenállásának 66-szor nagyobb növelését eredményezi a (11a) frekvenciájú áramokkal szemben, mint az (a) frekvenciájú áramokkal szemben. Eszerint könnyű a normális frekvenciájú áramok számára az ellenállásnövelést elhanyagolhatóvá tenni, a mikor is ezen növelés egyszersmind ezen áramok minden összhangja számára nagy lesz. A szóban forgó czél elérésének föltétele tehát az, hogy a harmonikus áramok áramlása által létesített mágneses áramlás ezen nagy ellenállású, önmagukban zárt áramköröket messe, azonban anélkül, hogy valamely kis ellenállású, közvetlenül önmagában zárt áramkörön kelljen átáramolni. Ugyanis ezen kis ellenállású áramkörök mintegy ernyő gyanánt szerepelnek és megakadályozzák a nagy sebességgel forgó mágneses áramlások keletkezését, melyekre éppen szükségünk van. Ha váltakozó áramú gépről van szó, ezen igen nagy ellenállású önmagukban zárt áramköröket a légköz mentén a fegyverzet közvetlen szomszédságában rendezhetjük el, oly módon, hogy azok a fegyverzet által létesített mágneses áramlásnak majdnem