34237. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramú gépeknél a harmonikus áramok elfojtására

- 3 — összes erővonalait közrefogják, a mire az ugyanazon sarkokra szerelt tér mágnesesé vék ! nem volnának képesek. Másrészt az ezen csévék egyesítése által ! képezett áramkör oly gerjesztő részen volna zárva, melynek önindukciója megakadályozná a váltakozó áramoknak ezen áramkörben való gerjesztését. Ha ezen önindukció nem volna elegendő, akkor lehet a gerjesztő gép áramköreibe oly önindukciójú csévét iktatni, hogy a gyorsan változó mágneses áramlás elhagyhassa a térmágnescsévéket, miután a nagy ellenállású, magukban zárt áramkörökre hatott. Ha indukciós gépről van szó, akkor azon áramköröket, melyek rendesen önmagukban vannak zárva és melyeken a csúszó gyűrű okozta frekvenciával bíró áramok áramolnak át, akként rendezzük el, hogy a primér áramkörök által létesített mágneses áramlásnak majdnem összes erővonalait közrefogják. Ezen áramkörök tehát szükségképpen egy mágneses ernyő módjára szerepelnének a harmonikus áramok által létesített mágneses áramlással szemben, ha önmagukba való zárás helyett oly csévékbe volnának zárva, melyeknek önindukció coefficiense eléggé gyenge ahhoz, hogy azok a csúszási frekvenciával bíró, vagyis legalább 2 frekvenciájú áramokat átengedjék, de eléggé nagy ahhoz, hogy azok az (x) frekvenciánál nagyobb frekvenciájú áramok áramlásával szemben tetemes ellenállást támasszanak. Ezen önindukciós csévék közönséges indukciós motoroknál alkalmazva, ezen motoroknak egy adott feszülségnek megfelelő teljesítmény faktorát és maximális erőpárját csökkentik. Ha azonban ezen motoroknak indukált áramkörei kapacitással bíró áramkörökbe vannak zárva, vagy pedig, ami egyre megy, a motorok későbben részletezendő módon j Gorges-, Heyland- vagy Latour-rendszerű motorokhoz hasonló kollektoros fegyverzettel vannak ellátva, vagy pedig, ha ezen motorok Hutin-Leblanc-, vagy Société Anonyme Westinghouse-rendszerű speciális ger- I jesztő géppel vannak összekötve, akkor az | imént említett hátrányokat nem észleljük. Ugyanis lehetetlen ugyanazon magokon oly csillapító áramköröket is elrendezni, melyek azon oszcillatorikus mozgások elfojtására képesek volnának, melyek a váltakozó áramú gépeknek és a harmonikus áramokat elfojtó áramköröknek mozgásai fölé iparkodnak kerekedni. A csillapító áramköröknek ugyanis igen sok energiát kell absorbeálniok, midőn azok a gépek fegyverzetáramköreit keresztül -áramló áramok normális (a) frekvenciájához képest igen lassú mágneses áramlásváltozásoknak a színhelyei. Ezzel ellentétben a harmonikus áramokat elfojtó áramköröknek akkor kell sok energiát absorbeálniok, midőn azok ezen frekvenciához képest igen gyors mágneses áramlásváltozásoknak a színhelye. Eszerint kell, hogy a csillapító áramkörök igen jó vezetők legyenek, míg a harmonikus áramokat fojtó áramköröknek igen nagy ellenállással kell bírniok. Ha tehát mindkét áramkört ugyanazon mágneses magon egymás fölött rendezzük el, akkor a csillapító áramkörök ernyő módjára viselkednek azon mágneses áramlások szemben, melyeknek a harmonikus áramokat elfojtó áramkörökre kellene hatniok. Ugyanazon oknál fogva a harmonikus áramokat elfojtó áramköröket sohasem szabad vasból készült tömör magokon elrendezni, hanem csakis lemezekre osztott magokon, melyek nem lehetnek oly Foucaultféle áramoknak okozói, melyek tetemes demagnetizáló erőt fejthetnének ki. Eléggé ismeretes, milyen hasznos a csillapító áramköröknek alkalmazása párhuzamosan kapcsolandó váltakozó áramú gépeknél. Ezen egymásnak látszólag ellentmondó föltételek mégis megállhatnak egymás mellett, ha bizonyos sarkpárokon csillapító áramköröket, más sarkpárokon pedig harmonikus áramokat fojtó áramköröket rendezünk el. Minden önmagában zárt nagy ellenállású, a váltakozó áramú gépek induktorsarkain,