34235. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék borkőnek és 93-95 fokú alkoholnak előállítására törkölyből
2 — harmadikba, negyedikbe stb. Mire az oldat a negyedik edénybe jut, már eléggé telítve van biszulfittel és borkősavval; ekkor kinyitjuk az utolsó diffuzió-edény (1) csapját és a borkősavtartalmú oldat a (H) csövön át az (I) szűrősajtóba jut. Az első diffúzió-edényben most borkőtől megfosztott törköly van. Ezután elzárjuk a (3) csapot és kinyitjuk a (4) csapot, mely a (T) víztartállyal közlekedik. A víz, bejutván az első diffúzió-edénybe, kiszorítja a borkősavoldatot és azt a következő diffúzióedénybe nyomja. Ha ez megtörtént, elzárjuk a (4) csapot, mi által a kimerített diffúzióedényt kiiktatjuk. Ezután kinyitjuk a (5) kiürítőcsapot és a gyengén kénessavas tartalmú vizet a (11) tartályba folyasztjuk. Most felnyitjuk az első diffuzió-edényt és a kimerített törkölyt friss törköllyel helyettesítjük, mire a körfolyamat újra megkezdődik. A mondottakból következik, hogy a tizenkét vagy több edényből álló telepnél az edények egy harmadában desztillálás folyik, egy harmad része ki van merítve és egy harmad része megtöltés alatt áll. A káliumbiszulfit és borkősavoldat, miután keresztülment a (I) szűrősajtón, a (L) cső révén a (M) kádakba folyik. Ezen kádak, melyek fából készülnek és ólomlemezzel vannak bevonva, zárva vannak és a (7) csap által szabályozható (G) gőzvezeték útján melegíttetnek. A vízgőz hamar fölmelegíti az oldatot 80° C-ra, mikor is a káliumbiszulfit megbomlik és kénessav válik szabaddá, melyet a gőz magával visz. Ez utóbbit az (N) cső révén a kádakkal összeköttetésben álló (0) szivattyú szívja és a (Q) nyílásokon át a (P) toronyba szorítja. A torony koksszal van megtöltve, melyet a (U) tartályból jövő víz folytonosan öntöz. A víz találkozván a kénessavhydriddel, azt újra oldja és megint kénessavhydrát keletkezik, mely a (10) tartályban gyűl össze, ahonnét (R) szivattyú segélyével fölemeltetik a (V) tartályba és a csövön át újra belép a körfolyamatba. A (M) tartályban szabad állapotban maradt káli újra egyesül a szabad borkősavval és borkő keletkezik, mely a forró vízben oldatlan marad. Ez a borkő tisztátalanságaitól és a festőanyagaitól megszabadítva, a (W) csövön át a kis (12) kádakba jut, ahol fehér színű kristályokban kiválik. A diffúzió-edényekből jövő híg oldatok és a kis (12) kádakból jövő anyagok a (11) tartályban gyűjtetnek össze, ahonnét (S) szivattyú segélyével (T) tartá'yba vezettetnek és ismét belépnek a körfolyamatba. A kis (12) kádakban kikristályosodott tiszta borkövet erős centrifugalás után forró vízben újra föloldjuk, az oldatot gőzzel fűtött mechanikai szűrőn szűrjük é3 azután újra kikristályosítjuk. Ilyen módon igen fehér és nagyon tiszta borkövet kapunk. A gipszesett mustból eredő törköly földolgozása. A fönnt leírt eljárás alkalmazható a gipszezett törkölyre is, melyből eddig nem voltunk képesek a borkövet kivonni, miután a gipsz a borkőre hatván, oldhatatlan borkősavas meszet ad. Ha azonban kénessav hat a borkősavas mésszel impregnált törkölyre, éppen olyan könnyen föloldódik, mint a savanyú borkősavas káli, a következő egyenlet szerint: aH4 Ca06 +2H3 S03 =Ca(HS03 )+C4 H6 06 Ha az újra képződött kénessavashydrid eltávolíttatott, az újra keletkezett borkősavas mész és a jelenlevő kettős borkősavas káli a kristályosító kádakban kiválnak. Miután ezen két só keverékét kicentrifugáztuk, meghatározzuk a borkősavas mész százaléktartalmát, azután annyi forró vizet adunk hozzá, hogy 100 g. borkősavas mészre 1500 g. víz jusson. Ezután a borkősavas mész megbontására szükséges mennyiségű káliumbiszulfit oldatot adunk az oldathoz és a keletkezett oldhatatlan mészbiszulfitot mechanikai szűrő segélyével eltávolítjuk, az arányos mennyiségű borkövet pedig az előbb kapott borkőhöz adjuk. Tapasztalás szerint 52, 3 s. r. káliumbiszulfit elegendő 100 s. r. borkősavas mész megbontására, mi mellett kb. 72, 3 s. r. borkövet kapunk. Félórai forralás után, az oldatot a kis (12) kádakban kikristályosítjuk.
