34151. lajstromszámú szabadalom • Elektromos gőzívlámpa
- 2 -dezve, ellentétben a 4. ábrán látható kivi' i teli alakkal, hol ezen ellenállás az edeny belsejében foglal helyet, 5. ábra a lámpa egy további kiviteli alakját mutatja különleges alakú izzólámpával, 5a. ábra az 5. ábrán látható lámpánál a higanyedény kibillentésére szolgáló berendezés oldalnézete, 5b. ábra az 5. ábrán látható lámpa egy részének metszete, végre 6. ábra az ívlámpának az 5. ábrán láthatóhoz hasonló kiviteli alakja, itt azonban az ellenállás máskép van elrendezve. Az evakuált (a) üvegcső (1. ábra) (czélszerüen ólomüvegcső) egyik (al) végébe egy (b) elektróda van beforrasztva. Az (a) üvegcső azután az (a2) pontig higannyal van töltve. A második (c) elektróda szintén bemerül a higanyba. Ha a lámpa az 1. ábrán látható nyugalmi helyzetben van, a higany a (b és c) elektródák közt elektromos kapcsolatot létesít. Az (a) üvegcső fönt körív alakjában folytatódik és (a3)-nál végződik, hol a (cl) drót, mely a cső belsejében egy (c2) ellenállást alkot, a csőbe be van forrasztva. Szükség esetén az (a) csövön egy (a4) kiöblösödést lehet alkalmazni. A (c2) ellenállás, mely a (c) ponttól az (a) cső (a3) végéig terjed, nagy elektromos ellenállással bír és pl. szénszálból, vagy valamely más, rossz elektromosságvezető és a higannyal nem amalgamozódó anyagból van készítve. A félköralakú (a, al, a2, a3, a4) csövet (dl) csap körül forgatható sugárirányú (d) karok tartják. A (dl) csap az (e) talplemezre erősített (el) oszlopba van beerősítve, úgy hogy az (a) cső a (d) karok közvetítésével szabadon foroghat a (dl) csap körül. A (d) karok agyával egy (f) emeltyű van szilái-, dan összekötve. Ezen emeltyű egyik végén egy beállítható (fl) ellensúlyt hord, míg másik (f2) vége egy (g) solenoid (gl) magjával van összekötve. Ha a lámpán áram nem megy keresztül, az (fl) ellensúly a (gl) magot a (g) solenoidból kihúzva tartja. Az (f) emeltyűt ekkor egy (il) ütköző határolja, úgy hogy az (a) cső körülbelül az 1. ábrán látható helyzetben áll, mikor is a higany elektromos összeköttetést létesít a (b és c) elektródák között. Mihelyt azonban a lámpát elektromos áramkörbe kapcsoljuk, a (g) solenoid gerjesztve lesz ég a (gl) magot behúzza. Az (f) emeltyű közvetítésével ekkor az (fl) ellensúly megemelődik és az (a) cső a (z) nyíl irányában kibillen. A higany tehát a (b) elektródától eltávozik és csak igen kevés higanymennyiség marad vissza a (b) elektróda körül. A másik (c) elektróda és a (c2) ellenállás mind jobban és jobban belémerül az (x) higanyba, úgy hogy az elektromos ellenállás megfelelő válozást szenved és ezzel egyidejűleg a (b) elektróda és a higany fölszine közt keletkező gőz-fényív hossza növekedik. Szükség esetén egy (h) fékhengert is lehet elrendezni, hogy a bekapcsolás müveletét szabályozni és a (g) solenoid túlerős hatásának érvényesülését meggátolni lehessen. Az elektromos áram véletlen megszakadása esetén az (fl) ellensúly a részeket rögtön normális helyzetükbe hozza vissza, úgy hogy a (b és c) elektródák közt ismét érintkezés létesül és az áram újra keresztülfolyik a lámpán. Ily módon a lámpa önműködően mindig újból bekapcsolódik. Az (a) cső forgását akár a (h) fékező hengerrel, akár beállítható (i és il) ütközők segélyével, akár más alkalmas módon lehet határolni. A 2. ábrán látható kiviteli alak berendezése, szerkezete és működése nagyjából azonos az 1. ábrán bemutatott lámpáéval, a különbség csupán az, hogy a 2. ábrán még egy (j) elektromos izzólámpa van a lámpához kapcsolva, melynek (jl) szénszálán az áram a (cl) drótból a (c) elektródához vezető útjában keresztülmegy. Az izzólámpa az (a) cső (a3) végétől légmentesen el van zárva. Ha áram megy keresztül a 2. ábrán látható lámpán, nemcsak a keletkező fényív fog világítani, hanem az elektromos izzólámpa is. Az (f) emeltyű (fx ) végének a lámpa bekapcsolása alkalmával való megemelésére a (g) solenoid és ennek (gl) magja helyett pneumatikus szerkezeteket is- lehet alkal-
