33945. lajstromszámú szabadalom • Javítások vasúti kocsik és hasonló járművek önműködő kapcsoló-készülékein
- 9 — zés két hosszú lefelé terjedő (8, 9) oldalburkolat oldalfölületéből áll ki. A (11, 12) burkolatok oly módon rendeztetnek el két oldalt, hogy a kapcsolt horog szarának oldnlfölületeihez hozzáfekszenek és emeltyűből áll, melyek a (10) csapokra vannak fölfüggesztve. A (10) csapok két (11, 12) a horogszár hátsó vége alatt kis darabbal kiállnak, míg a horog szárának fölső oldalán egymáshoz fekszenek, mely helyen a burkolatok a csuklósan megerősített (13) harántdarab által erősíttetnek egymáshoz. A harántdarabok mindegyike két csappal bír, melyek lefelé a burkolat fölső oldalán levő megfelelő furatokba illeszkednek. A burkolat mindegyik oldalán forgáscsapok állnak ki, melyekre a kapcsolt horog két oldalán a föntemlített hosszú emeltyűk fölső vége van fölfüggesztve. Ezen emeltyűk mindegyike oldalt kiálló (14) lazítóhoroggal bír, mely a bekapcsolt kapcsolótag külső vége alá terjed, a nélkül, hogy a horog oldalát érintenie kellene. A leírt berendezés folytán tehát a munkások által kifejtett lazítóerő teljesen ellenállhatatlanná tétetik, mi mellett a szétkapcsolás már jóval az emeltyűknek vízszintes helyzetbe való fölemelése előtt befejeztetik (42. ábra), úgy hogy az emeltyűnek a szótkapcsolás létesítésénél nem kell a szomszédos járműbe ütköznie. A kapcsolt horog két oldalán kiálló csapokra való fölfiiggesztés után lelógó (8, 9) emeltyűk a j forgáscsap középpontjától függélyesen lefelé számított meghatározott távolságban egymással összeköthetők és" pedig pzon czélból, hogy a két emeltyű a legegyszerűbb berendezés, például (15) rúd által is egyidejűleg működjék, a mikor a két emeltyű nagyobb távolságra van egymástól kigörbítve. Az utóbbi esetben a két munkás (a kocsi két oldalán egy-egy) részére elegendő hely van a rúgós oldalütközők és a kapcsolóhorog között a szétkapcsolás végzése alatt. A hosszú emeltyűk alsó végeire továbbá ki álló forgattyúk erősíthetők, melyek ez esetben ugyanazon relativ távolságban tartatnak és pedig megfelelő hosszú közdarabnak közéjük való helyezése által. A szétkapcsolás megtörténte után a lazító emeltyűk könynyen eltávolíthatók és más helyen ismét alkalmazhatók. A 45., 46. és 4-7. ábrák a kapcsolóberendezés további kiviteli alakját oldal-, előleg fölíilnézetben tüntetik föl. Ezen kiviteli alaknál oly (16) kapcsolótagok alkalmaztatnak, melyek mindenkor egyenesek maradnak. azaz nem bírnak közbenső csuklóval. A kapcsolótagok hátsó végei hátrafelé és lefelé terjedő (17) toldatokkal bírnak, melyek külső vége a berendezéssel kapcsolatban alkalmazott (19) mozgó vezeték (46. ábra) alsó hátsó végéről lenyúló (18) toldatokba ütköznek; utóbbiak arra szolgálnak, hogy a kifelé és lefelé hajló kapcsolótagok a vízszintes alatt körülbelül 23l /2 °-ú hajlásszög mellett tartassanak. A (16) kapcsolótag tetszésszerinti belső hosszal bírhat és fölső oldalán (20) szöglemezekkel van ellátva. A kapcsolótagok mellső szabad vége (16a) görbülettel van bezárva, mely fölül kissé kiáll, míg az alsó oldalon le van gömbölyítve. A kapcsolótag szabad vége azonban megváltoztatható, megfelelően a mindenkor alkalmazandó kapcsolóhorgok különleges alakjának, mint az a következőkben le van írva. A (16a) véget megfelelő erősre kell készíteni annak biztosítására, hogy amikor ezen végek lehetőleg ugyanazon síkban érintkezésbe jönnek, akkor az érintkezés nagyobb rezgése az egyik j kapcsolótag végének a másik kapcsolótag vége fölé való emelkedését vagy vége alá való mozgását okozza. Ha ezután a kocsik egymásfelé való mozgása tovább folytatódik, akkor a magasabb kapcsolótag vége tovább emelkedik a másik kapcsolótag fölső oldalán, míg a (20) könyöklemezek által a horog csúcsa fölé emeltetik, mire ezen fölemelt kapcsolótag önsúlya folytán a horog vájlatába hirtelen leesik és önműködő kapcsolás történik. Ha erre a jármüvek még jobban közelednek egymáshoz, akkor a már bekapcsolt kapcsolótag szabad vége a (19) vezeték alsó oldala felé emelkedik, melj- vezeték mindegyik oldalon fölülről a horog vájlatának hátsó részére terjed, különösen, ha a horog szárának mellső vége a horog vájlata fölé nyúlik és a másik
