33945. lajstromszámú szabadalom • Javítások vasúti kocsik és hasonló járművek önműködő kapcsoló-készülékein
oldalütköző szabadon működtetik, míg az említett (m) rúgólemez alkalmazása esetében ezen rúgólemez helyzetében marad és a rázkódtatásokat megakadályozza. A találmány tárgyát továbbá más ujítátások is képezik, melyek lehetővé teszik, hogy a kapcsolás bármiféle kapcsolótagok alkalmazásánál minden!: 01' 11 £1 gyobb biztossággal legyen létesíthető, ha a kapcsolóberendezés ezen újításokkal el van látva. Ennek megfelelően két (W) fémvilla (15., 19., 27. és 31. ábrák) alkalmaztatik, melyek megfelelő rugalmas szorítók vagy más berendezés segélyével a kapcsolótag szabad végének meggörbítésénél vannak megerősítve, különösen ha közönséges csavarkapcsolások alkalmaztatnak. Ezen fogak vagy villák alsó végeiknél távolabb vannak egymástól, mint a mily szélességgel a kapcsolandó horog bír, úgy hogy a kapcsolótagnak megfelelő helyzetben való tartásánál a legügyetlenebb munkás sem hibázhatja el a kapcsolást, még akkor sem, ha a kapcsolás a vonal legkisebb sugarú görbéjében történik. Egy a találmány értelmében szerkesztett kéziemeltyűs szélkapcsolóberendezés akkor alkalmazandó, ha mozdony nem áll rendelkezésre. Ezen kéziemeltyűs szétkapcsoló berendezés többféleképen foganatosítható és pedig akképen, hogy bármely kapcsolóhorogra föltolható. A kézi emeltyüs szétkapcsoló berendezés a 35., 36., 37., 38., 39. és 40. ábrákban oldal- és előlnézetekben van föltüntetve és egymással összekötött több részből áll. A berendezés (y) aczéldarabból készített kengyellel bír, mely rövid (x) fölső toldattal van ellátva, mely csap átdughatása végett fúrattal bír, míg hátsó oldalán akaszték ül. A kengyel 2, 3 oldalágai lazítóhorgok gyanánt vannak kiképezve, melyek lefelé és a kapcsolóhorog mellső részének két oldalára terjednek. Az oldalágaknak nem kell oly szélesnek lenniök, hogy a kapcsolóhorgon túl kiálljanak, azonban oly módon kell kiképezve lenniök, hogy a szorosan kapcsolt kapcsolótag karjainak belső oldalai között lefelé terjednek. A kengyel 2. 3 oldalágai a (8) tokot veszik körül és rögzítik, mely tok oly belső alakkal bír. hogy a horog fölső fölületeit és vonó végét pontosan körülveszi, de e mellett megengedi, hogy a horog legfölső pontja a tok fölött kissé kiálljon, úgy hogy ezen toknak a horgon helyzetében való elrendezése után a tok a horgon szilárd támaszpontot nyújt, mindaddig, míg a szétkapcsolás meg nem történt. A (8) tok körülbelül középen mindkét oldalon (4) fúrattal bír, mely fúratok a kengyel oldalágain alkalmazott támaszcsapok végeinek befogadására szolgálnak. A tok a horog csúcsára fölhelyezve az említett támaszcsapok belső vége által tartatik, mely csapok az emeltyű külső oldalain 5 födlemezek által vannak rögzítve; a födlemezek csavarok csegélyével vannak megerősítve. A (8) tok külső részeire a lazító emeltyű belső oldalai nem fejtenek ki nyomást. A lazító emeltyűvel fölül a (6) fogantyú van összekötve, mely fogantyú egy tokszerű rész útján a (3) emeltyűvel áll kapcsolatban; ezen fogantyú helyett az utóbb említett emeltyűvel keresztirányú rúd lehet összekötve, mely lehetővé teszi, hogy a berendezést oldalról kezelhessük. A találmány ezen részének legfontosabb sajátságát a (8) tok mellső oldalának kiképezése képezi, mely tok a kengyel lazító részei között van elrendezve. A lazító részeket képező kengyeloldalágak különös alakú (7) végekkel bírnak, melyek a horog csúcsa alatt helyezkednek el és pedig akképen, hogy az esetben, ha a leírt berendezés segélyével a bekapcsolt kapcsolótngnak a horoghoz szoruló része előre és fölfelé mozgattatik, akkor az említett (7) végek a kapcsolótagba ütköznek és utóbbit a horog csúcsa fölé emelik, mire a még jobban összenyomott ütközők visszacsapódása a szétkapcsolást befejezi és a szétkapcsoló berendezés más helyen való használat czéljából eltávolítható. A föntleírt berendezés helyett a szétkapcsolásra további hatásosabb berendezés is alkalmazható, ha mozdony nem áll rendelkezésre. Ezen további kiviteli alak a 41., 42., 43. és 44. ábrákban oldal-, fölül- és előlnézetekben van föltüntetve. A berende-