33945. lajstromszámú szabadalom • Javítások vasúti kocsik és hasonló járművek önműködő kapcsoló-készülékein

a főcsukló előtt a kapcsolótag hátsó karjaiból (melyek közelebb vannak egymáshoz, mint a kapcsolótag mellső végének karjai) indulnak ki. A (W W) tartókarok körülbelül körívalakkal bírhatnak és hídszerűen a közbenső csukló fölé terjednek. A (W W) tartókarok továbbá oly módon vannak elrendezve, hogy az (S) támasztókarnak a közbenső csuklón túl terjedő (S2) karját nem érintik. A kellő magasságban és helyzetben (VI) csap segélyével a (V) lemez van a (W W) karok között megerősítve, mely lemez (homorú mellső fölülettel bírhat és) arra szolgál, hogy a rögzített kiilső helyzetében a szembejövő kapcsolóhorog fölülete által meghatározott magasságban meglökesség. A (V) lemez vagy akaszték hátsó oldalán a lemez fölső végének közelében egy vagy több (X) toldat van elrendezve, melynek fölső oldala az (S) támasztórúd (S2) karjába ütközik, ha az (S) támasztórúd* (Sl) talpát a hüvely vagy kengyel (f) fölülete alátámasztja. Ezen ütközés folytán a lemez megfelelő szög alatt kifelé kilendíttetik, úgy hogy a szembejövő horog által biztosan érintetik, bármily magasságban fekszik is ezen horog a sín fölött. Ha a kapcsolóberendezés felé mozgó horog bizonyos magasság alatt fekszik, akkor a horog nem érinti a kapcsolótag szabad végét, hanem utóbbi alatt egyszerűen végigmozog, de a (V) lemezbe beleütközik. Egy másik kiviteli alak értelmében a 7. ábrában föltüntetett különleges alakú kapcsolóhorog kerül alkalmazásra, mely horog különleges alakja folytán a támasztórúd alátámasztására nem tesz külön hüvelyt szükségessé. Ezen horog épúgy alkalmazható a kapcsolótagnak a találmány tárgyát képező többi kiviteli alakjainál is. Ezen kapcsolóhorog különböző alakokban és méretekben készíthető, megfelelően a mindenkori követelményeknek. A horog szára a jármű homlokfalával párhuzamos (Z) furattal bír, mely a későbbiekben leírt czélra szolgál. A horog legalsó és legjobban kiálló része fölött az (A) üreg van kiképezve, mely a horog fölületén kifelé és lefelé ferdén van elrendezve. Ezen üreg legfölső része a húzási vonal alatt körülbelül 76 mm.-nyire helyezendő el. Az (A) üreg fölött a horog fokozatosan emelkedő és hátrafelé hajló (azonban gömbölyű) fölülettel bír, mely a horog csúcsáig terjed, mely az üreg aljától körülbelül 254 mm. magasan fekszik. Ha ezen kapcsoló horgot egy járműhöz erősítettük és a kapcsolótag fócsuklójának elrendezése után az (S) támasztórúd (Sl) talpát a horog aljának közelében kiképezett (A) üregben rögzítjük (mely rögzítés mindenkor csak a kellő helyzetben történhetik), akkor az önműködő kapcsolás teljesen biztosan létesíttetik. Ha a fölerősített és a lánczos ék által rögzített kapcsolótagok valamelyikének alsó fölületét a 7. ábrabeli kapcsolóhorog fölső részének fölülete súrolja, akkor a kapcsolótag vége fölemeltetik és a horog fölső fölületén fölcsúszik, míg a kapcsolótag szabad vége nem ér ezen horog legfölső pontjára, minek megtörténte után a kapcsolótag önműködően a horog vájlatába esik, mire az önműködő kapcsolás megtörtént. A 7. ábrabeli horog (z) furata czélszerűen gömbölyű és körülbelül 38 mm. nagyságú átmérővel bír. Ezen furat arra szolgál, hogy egyes kapcsolótagok alkalmazásánál az utóbbi főcsuklóját abban megerősíthessük. Ezen esetben a kapcsolótagok hátsó (Al) karjai meg vannak hosszabbítva és nyitott csuklóvégekkel bírnak. A karvégek egyikének külső oldalán keresztirányú üreg van az anyag közepéig kiképezve. Ezen üregbe a csuklócsap megfelelő négyszögletes alakú feje van behelyezve, úgy hogy a csuklócsap a csavaranya fölcsavarása alkalmával nem foroghat el, mely csavaranya czélszerűen négyszögletes vagy hatszögletes alakkal bírhat; a horogszár furatának mindkét oldalán egy-egy alátétlemez van a karok alá helyezve, a súrlódás csökkentése czéljából. A 7. ábrabeli horoghoz ily módon erősített kapcsolótagokat páronként alkalmazhatjuk, melyek szabadon lelóghatnak, vagy a kocsi alatt elrendezett (Yl) horogba vagy hasonlóba (10. ábra) lehetnek bekapcsolva, miáltal az időjárás ellen véd re van-