33945. lajstromszámú szabadalom • Javítások vasúti kocsik és hasonló járművek önműködő kapcsoló-készülékein

liak addig, míg nem kell őket kapcsolásra szükséges helyzetbe hozni. Ha e kapcsolóberendezést a helytálló kocsin önműködő kapcsolásra kész helyzetbe akarjuk hozni, akkor a támasztóhorogról eltávolítjuk és a kapcsolóhorog alul kilendítjük, valamint utóbbi elé fölemeljük. Ezzel egyidejűleg az (S) támasztórúd talpát a kapcsolóhorog (A) mélyedésében helyzetében rögzíthetjük, mely a horog alsó részében támaszfölületet nyújt, úgy hogy ha a szembejövő kocsi horga — meljmek kapcsolótagja nincsen fölállított helyzetben — a helybenálló kapcsolótaggal érintkezésbe jön, akkor önműködő kapcsolás létesül, akár egy szinben állanak a kocsik, akár nem. Ha szétkapcsolásra van szükség, akkor a kapcsolt kocsinak a mozdony által való kis hátratolása elegendő, hogy a fönt leírt kéziemeltyű használata által a kapcsolást a kocsi oldaláról gyorsan szétbonthassuk. Ha a szétkapcsolás végzésére nem áll mozdony rendelkezésre a kocsik egymás felé való közelítése czéljából, akkor a következőkben leírt szerkezetek egyikét alkalmazhatjuk e czélra. A kapcsolótag támasztórúdjának talpát alátámasztó fölülettel ellátott fönt leírt hüvely helyett (c) kengyelt alkalmazhatunk (8. és 9. ábra). A kengyelt két lapos (d d) oldalkar képezi, melyek megfelelő hosszal, szélességgel, vastagsággal és alakkal bírnak és melyek a horog oldalai fölé forgathatók, míg leforgatott helyzetben a horog oldalát szorosan körülveszik. A (d d) karok lefelé és hátrafelé terjedő (e) toldatokkal bírnak, melyek a horog mindkét oldalán a vonói úd alátétlemezének alsó részéhez támaszkodnak. A (d) karok hátsó végei megfelelő átmérőjű furattal bírnak, mely furatok a horog szárának üregével két oldalt szemben állnak és a csuklócsap átvezetésére szolgálnak. A két (d) oldalkar mellső végének folytatása a horog mellső fölülete köré terjed és utóbbit valamivel a horog vájlatának alja alatt, kis hézag szabadon hagyása mellett körülveszi. A kengyelnek a horog mellső fölülete előtt fekvő részében az (f) támaszfölület van kiképezve, melyre a kapcsolótag támaszrúdjának talpát helyezzük. A kellő helyzetben kissé a horog vájlatának alja alatt fekvő kengyel két (d) karja között a (g) harántdarab van elrendezve, mely a horog vájlatára utóbbit keresztezve fölfekszik, anélkül, hogy a vájlat szélességét csökkentené; ily módon a berendezés további támasztékkal bír. Az oldalkarok nagy furatába, valamint a horog szárának be nem födött mélyítésébe két részben kiálló (h h) csészefél vau behelyezve, melyek nemcsak arra szolgálnak, hogy az (i) csavaranyával rögzítettfőcsukló-csapot ágyazzák, hanem arra is, hogy kiálló nagyobb szélükkel a heveder oldalrószeiben levő nagyobb lyukak csuklócsapját képezzék. A (h) csészefelek kiálló pereme valamivel vastagabb, mint az oldalkar, úgy hogy a a csuklócsap gyanánt használt csavarorsó a kapcsolótag végeivel csavarolás által összeköttetett, akkor a kengyel oldalkarjaira nem hathat nyomás. Minthogy a különleges csavaranya csak egy különleges, e czélra készített csavarkulcs segélyével csavarható fel vagy távolítható el, ennélfogva ezen csavaranyát illetéktelen egyének nem távolíthatják el. A találmánynak az 1. és 2. ábrában föltüntetett kiviteli alakjánál oly berendezésről van gondoskodva, mely páronként alkalmazandó oly kapcsolótagokhoz is használható, melyek meghosszabbított hátsó karjai a 7. ábrabeli horog furatához vagy a közönséges kapcsolóhorgok oldalfuratával erősíthetők össze, miután utóbbiból a csavarkapcsolás vagy a láncztagok eltávolíttattak. Ezen páronként elrendezett, lemezes ütközővel ellátott kapcsolótagok több tekintetben különböznek a fönt leírt egyes kapcsolótagoktól, melyek akasztéklemezzel és támasztórúddal bírnak. A kapcsolótagok oly közbenső csuklóval láttatnak el, mely fölfelé tér ki, ha a kocsik egymásfelé mozognak. A közbenső csukló részére czélszerű temperált aczéltekercsrúgót vagy a már föntebb leírt (G) rugót alkalmazni. A kapcsolótagok a horog fölületétől megfelelő távolságban harántrúddal bírnak és a lánczra fölfüggesztett, megmunkálatlan (M) ékkel vannak ellátva, vagy pedig már a harántrúd és a horog