33731. lajstromszámú szabadalom • Karburátor belső elégéssel működő mótorok számára
— 2 — 4. és 5. ábra a föltüntetett kiviteli alaknál alkalmazott elosztó fölülnézete és metszete s végül a (5. ábra a készüléket a mótor kifúvató csövével összekötő csődarab (1. az 1. ábrán) némileg módosított kiviteli alakjának metszete. Mint az 1. ábra mutatja, a czélszerűen sárgarézből készített harangalakú (a és b) köpenyek az alsó végükön alkalmazott (c és d) karimáknál fogva össze vannak egymással kötve, s a (b) köpeny az (a) köpeny belsejében foglal helyet. A belső (b) köpeny (e) fölső része kupolaalakú s külső oldalán csavarvonalban haladó (f) bordák vannak, melyeknek szélessége az (a) köpeny belső és a (b) külső fala közötti távolsággal közel egyenlő. Az (f) bordák a (b) köpeny fölső végétől annak alsó végéig haladnak, s mint az 1. ábra mutatja, lefelé folyton keskenyebbek lesznek. A csavarvonalban haladó bordák alkalmazása következtében a két (a és b) köpeny közötti gyűrűs térben egy csavarmenetű (g) csatorna képződik, mely ezen tér fölső és alsó része között összeköttetést létesít. A (b) köpeny belső ürege valamely alkalmas módon a mótor (h) kifuvató csövével áll összeköttetésben. így pl. a föltüntetett esetben egy közbenső (i) csődarab van alkalmazva, melyet a rövid (j) nyak egy (k) karimával köt össze, míg az utóbbi (kl) csavarok vagy szögeesek segélyével, vagy más módon az (a és b) köpenyek (c és d) karimával van szilárd kapcsolatba hozva. A (j) nyak egy (1) nyílás falát képezi, melynek átmérője teljesen vagy megközelítőleg egyenlő a (b) köpeny belső üregének átmérőjével s ez utóbbit az (i) csővel köti össze, mely a föltüntetett példában a (h) kifuvató csőnek egy részét alkotja. Az (1) nyílásnak körülbelül közepén az(i) cső egy (m) eltérítő fallal van ellátva, mely az (i) cső fenekéből elég magasra emelkedik fölfelé, hogy a forró gázok áramát a (b) köpeny belső fölületére terelje. A külső (a) köpeny alsó részén egy (n) nyílás van alkalmazva, mely egy (fól nem tüntetett) cső útján a mótor elégető kamrájával áll összeköttetésben, míg az (a) köpeny fölső végére, és pedig előnyösen annak közepén egy vízszintes helyezetű (o) cső van csavarral vagy más módon megerősítve, melynek egyik vége a külső (a) köpeny üregébe torkol s alkalmas szerkezetű (p) elosztóval van fölszerelve (4. és 5. ábra), míg másik, vagyis külső vége egy (q) szelepházzal közlekedik, melyen keresztül, mint alább le fogjuk írni, az (o) csőbe olaj és levegő szállíttatik. A (p) elosztó lapos fejjel és hosszirányú kivágásokkal vagy csatornákkal bíró csavarorsó, mely az (a) köpeny fölső részébe becsavartatik. Az (o) cső (r) ürege helyenként kibővül és összeszűkül oly czélból, hogy az olaj és levegő keveredése minél tökéletesebb legyen. A fönt említett (q) szelepházba egy lépcsős kúpalakú (s) nyílás vezet, mely az (r) csatornát a fölötte fekvő, s czélszerűen átlátszó és hengeres falú (t) szelenczével köti össze. Ezen szelenczét a fölhajtott szélű s (ul) tömítő gyűrűvel ellátott (u) karima i hordja, mely az (o) csővel egy darabból I állhat, vagy ahhoz más módon vau hozzáerősítve. Az (o) csőhöz alkalmas módon, pl. (ol) csavaranya segélyével egy függélyes helyzetű (v) cső van foglalva, mely a lépcsős kúpalakú (s) nyíláson keresztül fölfelé nyúl s alsó vége dugószerűen megvékonyodik; fölső vége egy vele egy darabból készült vagy másképpen összefoglalt vízszintes helyzetű (w) csővel áll összeköttetésben; ez középen (x) megvastagítással, továbbá (y) meghosszabbítással bír, mely utóbbi egy csavarral záródó (z) szeleppel van ellátva. Az (x) megvastagításból kinő az (1) karima, melynek lehajtott széle egy (la) tömítő gyűrűt foglal körül. Az (1) karima a (t) szelencze födele gyanánt szolgál, s ha az (ol) csavaranyát kellően meghúzzuk, akkor az (I) födél az (u) karimához közeledik, s az (ul) és (la) tömítő gyűrűk a (t) szelenczére szorosan rányomulnak. Az (x) megvastagításra egy (2) légvezető cső van erősítve, melynek (3) süvege eléggé nagy átmérőjű lehajtott (4) karimával bír, melyen a (3a) rúgok vannak elrendezve (3.
