33599. lajstromszámú szabadalom • Ellenőrzőpénztár
— 2 -szilárdan hozzáerősített (4) kar fölső végére vannak lazán forgathatóan ágyazva. A kilincsek ellentett irányban való elrendezése folytán az(l') főtengely forgatásakor mindig csak egy kilincs működik és ez csak az egyik összegező tárcsát forgatja el, miközben a másik kilincs lazán csúszik végig a másik összegező tárcsa fogkoszorúján. Mivel e tárcsák százas beosztással és 1 — 100-ig menő számjegyekkel vannak ellátva, következőleg a készüléknek egy bizonyos helyén pl. fölülről, a fizetett összeget le lehet olvasni, míg minden további összeg, ismert módon, összeadódik, Ugyancsak ismert módon történik minden 100 fillér jelzésnek a koronákat összegező tárcsára való átvitele is. A szám- vagy mutatótárcsák (14 17)-tel vannak jelölve és páronként, a (14) a (15)tel, a (16) a (17)-tel szilárdan összekapcsolva, lazán forgathatólag vannak az (1') főtengelyen elrendezve. Mindenik tárcsapárnak oldalára (18), ill. (19) fogkoszorú van erősítve, melyekbe ellentett irányban elhelyezett (12 és 13) kilincsek fogódzanak, melyek a fönt leírt módon, az (1') tengelyhez szilárdan hozzáerősített (5) kar szabad végére vannak szerelve. E kilincsek működése tehát azonos az összegező tárcsák (6 és 7)'kilincseinek működésével. A (14 és 15) számtárcsák (1. és 2. ábra) a fillérösszegek, míg a (16 és 17) tárcsák a korona-összegek egyes és tizes számjegyeit jelzik. Valamennyi tárcsa, a 2. ábrából kivehető módon, a középpont felé irányuló lépcsőzéssel, illetőleg fogazással van ellátva, hol a lépcsők vagy fogak száma mindenkor tizet tesz ki. Az összegező tárcsák fölött levő (24) vízszintes tengelyen (20, 21, 22, 23) lengő emeltyűk vannak sorjában elrendezve, melyek mindenikén fölfelé hajlított kampó és egy-egy függélyesen fölfelé álló rugalmas (20', 21', 22', 23') peczek van elrendezve. E rugalmas (20', 21', 22', 23) peczkekkét oldalt párosával egy vízszintesen fekvő (28) rúdhoz támaszkodnak, midőn a (20, 21, 22, 23) emeltyűk nyugalmi állapotban vannak és vízszintesen fekszenek. A (28) rúd (U) alakban van meggörbítve s egyik vége (40)-nél lazán forgathatóan van a burkolatfalba ágyazva, míg másik végénél a (3) ütközőkhöz van oly módon erősítve, hogy ez utóbbinak kilengését jobbrabalra követhesse, miközben a peczkek támasztási pontjukat elvesztik és a (20, 21, 22, 23) emeltyűk lesnek. A fölfelé hajlított emeltyűvégek hatáskörében egy megfelelő bakokba ágyazott tengelyen négy darab (25) mutatótárcsa van egymás mellett lazán elrendezve (2. ábra). E (25) mutatótárcsák a szokott elrendezésű nézőnyílás előtt forognak, hol egy később leírandó (29) gyűjtő segélyével egy bizonyos, nevezetesen a null-állásban tartatnak. A (25) tárcsák egy-egy kerek, és egy-egy excentrikus tárcsából állanak, melyek egymással szilárdan össze vannak kapcsolva, úgy hogy úgyszólván egy-egy egységes tárcsát képeznek. A kerek tárcsarész kerületének a nézőnyílás előtt forgó felén a rajzon föl nem tüntetett számok vannak, másik felén pedig (47) nyomóbetűk, melyek az ellenőrzőszalagra, vagy eheckre ismert módon a befizetett összegeknek megfelelő számjegyeket nyomtatják. Az excentrikusan kiképezett tárcsafélen (27) peczkek vannak, melyek a (20, 21, 22, 23) emeltyűkhöz ütközhetnek és így a mutatótárcsákat egy bizonyos állásban fogvatartják. A (48) peczek a tárcsa végső állásánál a (29) gyűjtőbe ütközik, mely gyűjtővel a végállásból valamennyi tárcsa nullára állítható. Ha a (28) gyűjtőt kiiktatjuk, a tárcsák excentrikusan fekvő súlypontjuk következtében önműködően addig forognak, míg a (20, 21, 22, 23) emeltyűk által megakasztatnak. A (29) gyűjtőemeltyűt a vízszintes vezetékben mozgó (41) kilinccsel összekötött (30) zsinór húzza hátra, míg annak visszatérítése a (41) kilincs kikapcsolása után, egy (42) ütköző peczek segélyével, szintén egyoldalúan elhelyezett túlsúly révén következik be.
