33599. lajstromszámú szabadalom • Ellenőrzőpénztár

— 3 A fiók hosszoldalának fölső élen (32) kivágás van, melybe a (T) alakú (31) rúdnak alsó vége illeszkedik. E rúdnak vízszintesen álló feje a (20, 21, 22, 23) emeltyűknek a (14, 15, 16, 17) tárcsák fogaiból való kiemelésére szolgál, mint ez a továbbiakban le lesz írva. Az (1') tengely baloldali állványára egy tömb van erősítve, melynek csapja körül egy a (36) rúgó által a csapállványtól folytonosan kifelé szorított emeltyű lenghet (1. ábra). Ezen emeltyű fölső vége az (1') tengely végének üregébe nyúló, szabad végénél ékalakra kiképezett (37) tolókát jobbfelé szorítja. Az ékfölület az (5) karon megerősített vezetékekben elcsúsztatható (38) tolókához nyomul, hol ez utóbbi tolóka a (12 és 13) kilincseknek a fogkoszorúkból való kiemelésére szolgál. A (36) rúgó befolyása alatt álló emeltyűt a fiók hátsó falán levő peczek ellennyomása hozza mozgásba, a fiók bezárása alkalmával. A pénztár működésére vonatkozólag előre kell bocsátanunk, hogy mind a jelzés, mind az összegezés a (2) tárcsa forgatása által történik, még pedig oly módon, hogy azt a fizetésnek megfelelő számjegyektől kiindulva, a 0 irányában forgatjuk, még pedig mind a koronák, mind a fillérek összegének megfelelően. 12 korona 70 fillérnyi összeg jelzésénél pl. először a tárcsát balra forgatjuk el, 12-től O-ig, erre a filléreknek megfelelő oldalon fogjuk meg és 70-től O-ig jobbfelé fordítjuk, miközben a túlforgatást a (3) ütköző megakadályozza s így a tárcsának a kívánt öszszegnél nagyobb összegre való elforgatása megakadályoztatik (3. ábra). A tárcsának jobbra és balra történő forgatása közben az (1') tengely is forog és vele együtt a (4 és 5) kar is, minek következtében a megfelelő kilincsek viszont a hozzájuk tartozó fogkoszorúkat, valamint az összegező és számláló tárcsákat forgatják el s állítják be a 12.70 k. összegnek meg felelően. A (2) tárcsa forgatásakor, ill. az ütközőre gyakorolt lökésnél, az utóbbi lökés elől oldalirányban kitér s az (U) alakú (28) rudat egyszer jobbra, egyszer balra lendíti, úgyhogy először a (22 23), azután pedig a (20 21) emeltyűk lebillenek és különböző mélységig, vagyis a 12.70 k. összegnek megfelelően csappannak be a (16, 17), illetőleg (14, 15) tárcsák lépcsőzetébe vagy fogazásába. Ennek folytán egyidejűleg a (25) mutatótárcsák is fölszabadulnak, úgy hogy azokat a (29) gyűjtő a null-pontra állítja, míg annak visszatérése alkalmával az összegnek megfelelő helyzetbe önműködőlég beállhatnak. A gyűjtőemeltyű működtetése a fiók kihúzása alkalmával a (41) kilincs közvetítésével történik. A mikor a (42) peczek a (41) kilincset elforgatja, a gyűjtő saját súlyánál fogva visszatér eredeti nyugalmi helyzetébe. A pénztár jelző és összegező művelete már most be van fejezve, csupán a mutatótárcsák szabadítandók föl a (20,21, 22, 23) emeltyűktől. Ezt a (90) fiók betolásakor a (32) kivágás ferde fölülete végzi, (2. ábra), mely a (31) rúdnak alsó végéhez súrlódva, evvel együtt az emeltyűknek bal végét megemeli, míg jobb végüket lesülyeszti s evvel a mutatótárcsákat szabaddá teszi, melyek így kezdeti állásukba visszatérhetnek. Ekkor már csak a (14, 15, 16, 17) számtárcsákat kell fölszabadítani. Ez a fiók teljes betolásakor történik meg, és pedig, úgy hogy a fiók hátsófalán levő peczek a függélyes (36) rúgó behatása alatt álló emeltyűhöz nyomul. Ennek folytán az emeltyű fölső vége (37) tolókát előre taszítja s ennek lerészelt, ékalakú vége a (38) tolókát fölemeli, mely utóbbi a (12) kilincseket a tárcsák fogazatából kiakasztja, mire a (14, 15 és 16, 17) tárcsák az (1') tengelyre szerelt (39) tekercsrúgó behatása alatt visszatérnek kezdeti helyzetükbe (2. ábra). A 7—10. ábrákban bemutatott pénztár szerkezete következő: A szekrény alsó részében elrendezett (50) tengelyhez (51 és 52) emeltyűk vannak erősítve, melyek a szekrény falán kinyúlnak és (68) beosztások mellett hosszában le- és