33548. lajstromszámú szabadalom • Erőt kiegyenlítő csuklós mechanizmus

— 2 — azután előbb gyorsan, majd lassabban csök- , ken, úgy hogy a löket közepén vagy ehhez I közel igen csekély. Ehhez képest a dugatytyúkhoz juttatott erő a löket közepén vagy ehhez közel igen csekély, azután a löket vége felé lassan növekedő kell, hogy legyen és a löket végén hirtelen jelentékeny magasságra kell, hogy fölszökjék. A találmány tárgyának ezen most ismertetett kiviteli alakja segélyével az erőket úgy vihetjük át. hogy a dugattyú, midőn az közvetlenül a löket közepe előtt van, nagyobb, bár gyorsan növekedő ellenállást szenvedjen, míg a másik dugattyú, mely középhelyzetét éppen elhagyja, gyorsan növekedő erőtöbbletet nyerjen. Ezáltal a helyen a gép megállásának veszélye teljesen elkeriiltetik. E hatást a két (G és Gl) emeltyű együttes mozgása idézi elő. Ezen emeltyűk az erőtöbbletet tengelyük irányában adják tovább. Az emeltyűvezetékek az emeltyűket két egyenlőtlen hosszú részre osztják, mely hosszaknak egymáshoz való viszonya csökken, ha a dugattyú a löket középpontja felé halad és növekedik, ha a dugattyú a löket középpontjától eltávolodik. E hatást az emeltyűknek a vezetékekben való eltolódása létesíti. Az (E) vagy (El) dugattyú mozgásának kezdetén a hajtó közeg e dugattyúra túlságos nagy nyomást gyakorol, míg a középdugattyúállás elhagyása, tehát a nyomó közeg elzárása után kisebb nyomás hat a dugattyúra. Az egyik dugattyúnál lévő nyomásfölöslegnek a kiegyenlítő csukló segélyével a másik dugattyú rúdjára való átvitele által, miután ezen dugattyú középső helyzetét elhagyta, ezen erőfölösleg a másik dugattyú hatásának növelésére hasznosíttatik és így erőkiegyenlítés történik. Tegyük föl, hogy az (E) dugattyú a viszszafelé mozgás kezdetén van ós hogy az (El) dugattyú középső helyzetét már elhagyta, akkor világos, hogy a (G) emeltyű húzást gyakorol a (>J) kapcsoló rúdra, mely viszont húzást gyakorol a (Gl) emeltyű külső végére, úgy hogy az utóbbi lefelé a (Dl) dugattyúrúdra nyomást fejt ki és az (El) dugattyút lefelé mozgása közben, a löket középpontjának elhagyása után hatásában támogatja. Az (El) dugattyúnak a löket vége felé mozgásánál a (Dl) dugatytyúrúd és a (Gl) emeltyű között lévő hegyes szög kisebbedik és a (Gl) emeltyű által a (D 1) dugattyúrúdra és az (El) dugattyúra gyakorolt erő a löket vége felé fokozatosan növekedik. Ha az (El) dugattyú a löket kezdetén van, akkor az erőtöbblet a kiegyenlítő csukló által a középső állásból már kijött (E) dugattyúra vitetik át. A mint az az 1. és 2. ábrákon látható, a (H, Hl) vezetékek forgási csapjai közös tengellyel bírnak és a (D, Dl) dugattyú-' rúdnak csapjai közt vannak elrendezve. A (Gl) emeltyű a 3. ábra szerint két részből áll, melyek megfelelő (H) vezetékekben csúsznak, mi mellett a (J) kapcsoló rúd a (Gl) meltyű külső végeinek a (G) emeltyű külső végével való összekapcsolása czéljából szintén két részből van készítve. Egyebekben a szerkezet azonos az 1. ábrán f öltiintetett szerkezettel. A 4. ábrán az (E, El) dugattyúk más helyzetben vannak föltüntetve, míg az 5. ábrán bemutatott elrendezésnél a (G, Gl) emeltyűk külső vége egy (Jl) rúgó segélyével van egymással összekötve. Ezen kiviteli alak ezélszerűen úgy is rendezhető be (6. ábra), hogy a (G) emeltyű külső vége egy (K) kapcsoló rúd egyik végével van csuklósan összekötve, mely egy a (Gl) emeltyű külső végéhez csuklósan kapcsolt (KI) vezetékben csúszhatik. A (K) kapcsoló rúdra tolt (K2) spirálrúgó egyik végével a (K) kapcsoló rúd csuklójára és szabad végével a (KI) vezetékre támaszkodik. A 7. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál az elrendezés olyan, hogy a (G, Gl) emeltyűk (H, Hl) vezetékekben csúszhatnak, melyek keresztcsapokkal ellátott karokon eltolhatóan vannak elrendezve. A csapok közös tengellyel bírnak és a (G, Gl) emeltyűk szabad végei csuklósan vannak egymással összekötve. A 8. ábra egy olyan kiviteli alakot ábrázol, melynél a (G, Gl) emeltyűk(H, Hl) veí zetékekbeu csúsznak, mi mellett ez utóbbia-I kat olyan karok tartják, a minőket a 7.