33474. lajstromszámú szabadalom • Javítások önműködő elektromos áramszakítókon

— 427 -erősítve, melynek (30) csapja a tömbre fölfekvő (31) súlyokat tartja. A kapcsoló vázán (33)-uál megerősített (32) emeltyű a (29) tömbbel kapcsolatban áll és (34) ellensúlylyal van ellátva. Ezen berendezés a következőképen működik : Az áramszakító nyitott helyzetében a (18) rúd a (19) öntvényben foglal helyet, a (23) solenoid nem gerjesztetik és a (24) vasmag a (14) meghosszabbítására fekszik, mely ezáltal addig forgattatik lefelé, míg a kapcsoló vázán alátámasztására talál. A (20) kilincs a (24) vasmag alatt vízszintes helyzetben van, minthogy a (21) ütköző vége a (22) lemezre fekszik; egyidejűleg a (28) rúd, mely előzőleg a (24) vasmag fölső föleiére feküdt föl, most szabadon lefelé mozoghat, míg a (29) tömb a fölső (27) csavaranyára fekszik. A kapcsolónak az 1 kapcsolótag fölemelése által való zárásánál a (18) rúd a (19) öntvényből kimozog és a (16) emeltyűt elforgatja, mely a (15) rudat és ezzel együtt a (24) vasmagot fölemeli. Ennek folytán a (24) vasmag súlya alól felszabadult (2) rögzítőemeltyű önsúlyánál fogva leesik és az (1) tagot megfogja A (24) vasmag a fölemelésnél nem jön érintkezésbe a (26) maggal és utóbbitól légköz választja el míg az áramkör zárásánál a (23) solenoid gerjesztése folytán a (24) vasmag a (26) vasmaggal mechanikus érintkezésbe jön és a (28) rudat a (31) súlyok hatásával szemben föltolja. A (20) kilincset most a (21) ütköző a (24) vasmag útjából kimozgatja, mire a részek a rajzon föltüntetett helyzetben vannak. Az (1) tagnak az áram energiájának növekedése folytául eleresztését szokásos módon a (2) rögzítőemeltyűnek a (3) elektromágnes által való fölhúzása létesíti. Ellenben az áram energiájának az előre meghatározott határ alá való sülyedésénél a súlylyal terhelt (29) tömb a (23) solenoidnak a (24) magra kifejtett vonzását legyőzi, mely utóbbi ennek folytán a (28) rúd által a (14) meghosszabbítás végére tolatik, minek következtében a (14) meghosszabbítás . leszoríttatik és a (2) rögzitőemeltyű fölemelkedik. A 4. ábra a most leírt kiviteli alak módosítását mutatja, melynél a (23) solenoid (24) vasmagja alul 80 vezetőpeczekkel bír; utóbbi a (81) kar furatába lép be. A (24) vasmag fölül a (82) rudat tartja, mely a (83) emeltyűvel van összekötve. A beállítható (84, 85) súlyok a (24) vasmag súlyának részbeni kiegyenlítésére szolgálnak. A fölfelé nyúló (87) kar a helytálló (86) kart tartja, mely a (24) vasmag fölfelé való mozgását határolja. A (86) kar (88) toldata az áram energiájának megnagyobbodásánál mű mödő (89) armatúrát rendes helyzetben tartja, mely armatúra (87) karon van megerősítve. A (2) rögzítőemeltyűt a (90) kar működteti, melynek szabad vége a (91) rúddal áll kapcsolatban; utóbbi két ütközővel bír, melyek egyike (92) a már említett (89) armatúrával való összeműködésre és a másik (93) a (94) csuklósdarabbal való összeműködésre szolgál. A (94) csuklósdarabot a (95) emeltyű tartja, mely a (87) karon van elrendezve és (82) rúddal érintkezik. A (96) ütköző a (95) emeltyűnek rendes helyzetben való tartására szolgál. A berendezés a következőképen működik : Ha az áramszakító nyitott helyzetben van, akkor a (24-) vasmag a (81) karra fekszik és ezáltal a (82) rúd alsó helyzetébe kerül, miközben a (83) emeltyű végét a (95) emeltyűvel érintkezésbe hozza és utóbbit csapja körül elforgatja. Ezen mozgás alkalmával a (94) darab a (91) rudat és az ezzel kapcsolt részeket fölemeli, a mennyiben a (94) darab a (93) ütközővel kapcsolatba jön; erre a (94) darab a (93) ütközővel önműködően kapcsolaton kívül jön és a (90, 91) részek eredeti helyzetükbe térnak vissza. Ha most az áramszakítót zárjuk, akkor a (2) rögzítőemeltyű a (1) kapcsolótagot zárt helyzetében tartja. Ha a (23) solenoidon áram folyik át, akkor a solenoid a (24) vasmagot fölhúzza és a (86) karral kontaktusba hozza, úgy hogy a (95) emeltyű a föltiiutetett helyzetet foglalhatja el, mi mellett a (94) csuklósdarab a (93) ütközőn hatástalanul csúszik végig. Az áramszakító most