33474. lajstromszámú szabadalom • Javítások önműködő elektromos áramszakítókon

_ 4 — működésre kész helyzetben van. Ha az áram energiája erősen megnagyobbodik, akkor a (89) armatúra szokásos módon az elektromágneshez vonzatik, miközben külső vége a (91) rúdon elrendezett (92) ütközővel való kapcsolata folytán a (2) rögzitőemeltyű fölemelését létesíti. Ha azonban az áram energiája az előre meghatározott érték alá csökken, akkor a (24) vasmag lesülyed és a (83) emeltyűt a (95) emeltyűvel kapcsolatba hozza, úgy hogy utóbbi elforgattatik és a (94) csuklósdarabot a (93) ütközővel kapcsolatba hozza. Ennekfolytán a 9t rúd és a (2) rögzitőemeltyű fölhuzatik és utóbbi az (1) kapcsolótagot az áramkör megszakítása czéljából szabaddá teszi. Az 5. ábra azon példát mutatja, melynél az áram energiájának növekedésénél és csökkenésénél működő berendezés egyetlen armatúrával bír és melynél a (2) rögzítőemeltyű a (3) elektomágnes armatúrájával egy darabot képez. A (2) rögzítőemeltyű ezen kiviteli példánál (35) vájattal bír és a 36 kar és 40 fölfekvés által van tartva. A 2 emeltyű alsó oldala továbbá (37) toldattal bír. A (35) vájat fölött elrendezet beállítható (4) súlyok az áram energiájának növekedésénél való működését szabályozzák, míg az armatúrára a (40) fölfekvés alatt fölfüggesztett beállítható (31) súlyok az áramszakítónak az energia csökkenésénél való működtetését szabályozzák. Ugy, mint a (2. és 3. ábrákban rajzolt kiviteleknél. itt is egy (15) rudat, (20) kilincset, (21) ütközőt és fix (22) lemezt alkalmazunk. A 15 rúd a (38) könyökemeltyű egyik karjával áll kapcsolatban, míg ezen emeltyű másik karja az (1) kapcsolótag forgáscsapján elrendezett (39) peczekkel érintkezik. Ezen kiviteli alak a következőképen működik : Ha az áramszakító nyitott helyzetben van, akkor a (38) emeltyű a (15) rúd súlja folytán, a pontozott vonalakkal rajzolt helyzetet foglalja el és a (21) ütköző a (22) lemezre fekszik, úgy hogy a (20) kilincs vízszintes helyzetbe kerül és a (37) toldat ezen kilincsre fekszik. Az (1) kapcsolótagnak az áramszakító zárása czéljából való fölemelésénél a (39) peczek a (38) könyökemeltyű egyik karjával kapcsolatba jön és az emeltyűt csapja körül elforgatja, úgy hogy az emeltyű másik karja a (15) rúdat fölemeli, ennek következtében a (20) kilincs az armatúrát és a (2) rögzítőemeltyűt fölemeli és a (35)-nél levő csapon elforgatja, míg az emeltyűnek a (31) súlyokat tartó vége csaknem kapcsolatba jön a (40) fölfekvéssel; ezen helyzetben az (1) kapcsolótag rögzítve van. Ha a (3) elektromágnes tekercsén áram folyik át és utóbbi az elektromágnest gerjeszti, akkor ezáltal a (2) armatúra a (40) fölfekvéssel mechanikus érintkezésbe a (20) kilincs a (37) toldattal önműködően kapcsolaton kívül hozatik. A részek tehát a kapcsolónak rendes körülmények melletti működésnél a rajzon föltüntetett helyzetet foglalják el. Ha azonban az áram energiája rendkívül megnagyobbodik, akkor a (3) elektromágnes a (2) armatúrát magához vonzza és a (40) fölfekvés körül annyira elforgatja, hogy az (1) kapcsolótag szabaddá tétetik. Ha ellenben az áram energiája erősen csökken, akkor az elektromágnes vonzó erejét, mely a (2) armatúra végét a (40) fölfekvéssel kapcsolatban tartja, a (31) súlyok legyőzik, úgy hogy az armatúra most a (35)-nél levő csap körül elforogva az (1) tagot teszi szabaddá. A 6. ábra az 5. ábrában leírt kiviteli alak egy módosítását tünteti föl, melynél a (15) rúd a kilincs, ütköző és lemez helyett egy (41) tömbbel van ellátva. Ezen (41) tömbbel a lengethető (42) emeltyű működik össze, mely (43) csapjával az áramszakító fix részén van megerősítve. Ezen kiviteli példa működési módja hasonló a fent leirt működéshez. Az áramszakító zárásánál fölemelt (15) rúd a (2) armatúrát a szükséges darabbal fölemeli és a (42) emeltyű oldalt mozog, hogy a (41) tömböt alulról megfogva alátámaszsza, míg az (1) tag rögzítve van. Az armatúra és a rögzítőemeltyű további mozgatását a (3) elektromágnes vonzóereje létesíti, mely elektromágnes egyidejűleg a (42) emeltyű fölső végét is magához vonza miáltal a (42) emeltyű alsó vége a (41) tömb