33474. lajstromszámú szabadalom • Javítások önműködő elektromos áramszakítókon

tromágnes az (1) taggal kapcsolaton kivűl hozhatja, mely mágnes az áram energiájának egy előre meghatározott értéket való túllépésénél gerjesztetik; ezen értékét a beállítható 4 súlylyal szabályozzuk és határozzuk meg. Hogy az (1) tag akkor is szabaddá tétessék, a mikor az áram energiája egy előre meghatározott érték alá csökken, a (2) rögzítőemeltyű hátrafelé meg van hosszabbítva és e részén a (5) kapcsolótag által a (6) armatúra megfelelő részével van összekötve, mely armatúra a (7) csap által az árammegszakítónak a (3) elektromágnes magjának közelében levő rögzített (71) részével van összekötve. Az armatúra másik oldalán a (8) kapcsolótag van elrendezve, mely a (9) karral csuklós kapcsolatban áll. A (9) kar szintén a (71) részszel van összekötve és a 10 súlyt tartja, mely a karon hosszirányban beállítható. A (6) armatúrán továbbá (12)-nél a (11) kilincs van megerőerősítve, mely a (9) kar alsó oldalában kiképezett (13) vájlattal kapcsolatba és kapcsolaton kivül hozható. A leírt berendezés a következőképen működik : Ha az (1) kapcsolótag az eredményvouallal jelölt nyitott helyzetben van, akkor a (11) kilincset kezünkkel a (9) kar (13) vájlatával kapcsolatba hozzuk, úgj' hogy a (6) armatúra a (3) elektromágnes magjához kö- i zeltetik, azonban utóbbitól kis légkör által elválasztva tartatik. Erre az (1) kapcsolótagot a teljes vonallal jelölt kapcsolóhelyzetbe emeljük, mely helyzetben a kapcsolótagot a visszahúzó rugónak hatásával szemben a (2) rögzítőemeltyű tartja, mint azt az 1. ábra mutatja. Az áramszakító zárása folytán a (3) elektromágnes gerjesztetik, miáltal a (6) armatúra még közelebb kerül az elektromágneshez, úgy hogy a (9) kar a (8) kapcsolótagra kifejtett húzás folytán kissé fölfelé mozog. Ennek folytán a (11) kilincs a (13) vájatból önműködően kikapcsolódik és a kapcsoló az önműködő megszakításra kész állapotba kerül. Ha már most az áram energiája megnagyobbodik, akkor a megszakítást az armatúra odavonzása létesíti, mely armatúra a (2) rögzítőemeltyűt a szokásos módon közvetlenül működteti. Ha ellenben az áram energiája azon érték alá csökken, melynél az áramszakítóra a (9) karon elrendezett (10) súly a (9) kar és (8) kapcsolótag által befolyást gyakorol, akkor az elektromágnes magja által a (6) armatúrára kifejtett vonzás legyőzetik és az armatúra (7) csapja körül elforog, miáltal az (5) kapcsolótagzt lefelé mozgatja, úgy hogy a (2) rögzítő emeltyű csapja körül elforogva az (1) taggal kapcsolaton kivül jön ; ennek folytán az áramkör megszakíttatik. A 2. és 3. ábrákban a fönt leirt berendezés más kiviteli alakja van leirva, melynél a (2) rögzítőemeltyű (14) meghosszabítással bír; utóbbi az áramszakító hátlapján át hátrafelé nyúlik. Az áramszakító nyitott helyzetében a (24) szoleuoidmaga(14) meghosszabbításon nyugszik. Az áramszakító zárásánál a (24) szolenoidmag (14) meghosszabbításról fölemelemeltetik és pedig.,a (15) rúd segélyével a (20) kilincs által. Erre a (2) rögzítőemeltyű önsúlyánál fogva leesik és az (1) kapcsolótagot fogva tartja. A (15) rúd a (16) emeltyű egyik vége által függélyes irányban szabadon mozgatható ; a (16) emeltyű (17)-nél a kapcsoló alaplemezén van megerősítve és másik végére árúd (18) hat, mely az egy (1) kapcsolótag fölemelésénél a (19) öntvényen át lefelé mozog. A (20) emelőkilincs a (15) rúd fölső végéhez van erősítve és a (24) szolenoidmaggal való érintkezését a (21) ütköző határozza meg, mely a (22) lemezen fölemelhetően nyugszik. A főáramkörrel sorozaton összekötött (23) solenoidban a (24) lágy vasmag játszik, mely a solenoidból alul kiáll. A (24) vasmag fölfelé való mozgását a vasmag fölső részén megerősített (25) uem mágneses rudacskák határolják, melyek a solenoid fölső részében elrendezett 26 lágy vasmagba ütköznek; utóbbi helyzetét (27) csavaranyák határozzák meg. A (26) mag központos furattal bír, melyben a nem mágneses (28) rúd van vezetve. Ezen (28) rúd fölső végén a (29) tömb van meg-