33436. lajstromszámú szabadalom • Javítások elektromos mótorkocsikon
- 2 -A 2. ábrában az (M) tokban van a két elektromotor elrendezve, melyek egymástól teljesen független forgási tengelyekkel bírnak és ezek egyik végén elrendezett fogaskerekükkel a megfelelő mellső kerék fogaskerekébe kapaszkodnak. (C) az elektromos kormánykapcsoló, melyet az (8) mechanikus kormánykészűlék útján működtethetünk, mimellett természetesen a mechanikus kormányzás az elektromos kormányzással teljesen azonos értelemben megy végbe. Az említett elektromos kapcsolatok létesítésére egy hengerpalást (dob) fölületén elrendezett kontaktussorozatokat alkalmazunk. (1. ábra.) Azon kontaktuslemezek, melyek az elektromos főkapcsolót alkotják, egymástól el vannak szigetelve, azonban egyes lemezek állandó vezető összeköttetésben állanak egymással. Mindegyik kontaktuslemezsor számára egy-egy vezetőanyagból készült kefe van elrendezve, mely kefék az illető kontaktus-lemezsoron csúsznak, vagy ha a keféket helytállóknak vesszük, az illető kontaktus - lemezsorok csúsznak az illető kefék alatt. Ily módon a kefék a kapcsolódobon az 1. ábrán látható I—I., II—II., III—III., stb. IX—IX. helyzeteket foglalhatják el. A kefék három főcsoportba oszthatók: az I. csoport az (1, 2, 3, 4, 5) keféket foglalja magában, melyek a motorok fegyverzetei között létesítenek különböző összeköttetéseket. A II. csoport a (6, 7, 8, 9) kefékből áll, melyek az áram irányának megváltoztatására szolgálnak, miáltal a kocsi előre vagy hátrafelé haladhat. Ezen kefék tehát a törzsszabadalom (B) menetiránykapcsolóját helyettesítik. A III. csoport végül a (10, II, 12, 13.) keféket tartalmazza, melyek segélyével a (C) kormánykapcsoló és a két mótor gerjesztő áramkörei között létesíthetünk különböző kapcsolásokat. A mechanikus kormányszerkezet ugyanazon szerkezeti részeket tartalmazza, mint a törzsszabadalomban, azonban a (C) kormánykapcsolóval való kinetikai összefüggése módosítást szenvedett. A (20) csavarorsó végéhez ugyanis a (19) lemezrúgó van lazán megerősítve. (3. ábra.) A (19) rúgó szabad végével a (16) rúgó villaalakú végébe nyúlik. Ha már most a (20) csavarorsót a forgattyú segélyével egyik vagy másik irányba forgatjuk, akkor a (19) rúgó a (16) rúgót magával viszi, úgy, hogy az az egyik irányban való forgatásnál a (dlö és dlO) rugókkal jön érintkezésbe, míg ellenkező irányban való forgatásnál a (16) rúgó a (dl4), illetve (dl3) rúgóval fog érintkezni. Ez azon körülménynél fogva lehetséges, hogy a (20) csavar az (S) szelenczében a (18) kerék fogain föllépő ellenállás folytán hosszirányban eltolódik. Midőn a (20) csavar menetei az (S) szelencze oldalfalához értek, az hosszirányban többé el nem tolódhatik, tehát a fogattyúra ható nyomaték a (18) kerék útján a lánczra vitetik át és ily módon a kocsi mechanikus úton is kormányozható. (3. és 4. ábra.) A (C) kormánykapcsoló a (16) rúgón kívül még a (dl3, dl4, dlö és dlO) kontaktusrugókból áll. A (16) rúgó akét(Gl,G2) gerjesztő áramkör közös (g) összekötési pontjával van közvetlenül összekötve, míg a (dl3 és dl4) rúgók (rl3 és rl4) pontjai közé az (R4) ellenállás van iktatva. Hasonlóképen a (dlö és d 10) kontaktusrugók (rlö és rlO) pontjaihoz az (Rö) ellenállás van kapcsolva. (1. és 2. ábra.) A kormánykapcsoló (d 10) kontaktusrúgója a főkapcsoló (10) keféjével, a (dl3) kontaktusrúgó pedig annak (13) keféjével áll vezető összeköttetésben. A (G1 és G2) gerjesztő áramkörök mindegyike egy-egy elágazással bír. Az elágazás helye (gll), illetve (gl2) ponttal van jelölve, mely pontok a kapcsoló (11) illetve (12) keféjével vannak összekötve. Minél nagyobb a (g és gll) poutok, illetve a (g és gl2) pontok között levő tekerületek száma, annál nagyobb lesz természetesen a gerjesztés mértéke, a mikor gerjesztő áramkörök ezen részei vannak bekapcsolva. A (G1 és G2) gerjesztő áramkörök szabad végei (r9 és r7) pontokkal vannak összekötve és ezen pontokhoz az (Rx ) illetve (R2 ) ellenállások csatlakoznak, mimellett ezen ellenállások (r6 és r8) szabad végei, valamint a gerjesztő áramkörök föntemlített (r7 ' és r9) végei a főkapcsoló azonos számú