33412. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsikapcsolás

— 2 — a rugók összenyomatásának megfelelő úton. Ha a kapcsolófejre húzó erő hat, ezt az (al) kivágások hátsó fölületei viszik át a (b) kengyelre és az előre mozgó kengyel hátsó vége és a mellső végével a (g) lemezek (gl) toldataira fekvő (f) rúd között fekvő rúgó megfeszül. A (g) lemezek a jármű alvázában vezetve vannak és úgy az (a) szár, mint a (b) kengyel vezetésére szolgálnak. A (g) lemezek (g2) végeit megfelelő csavarok kötik össze egymással és feme végeikkel a (h) kapcsoló pofák (hl) kivágásaiba fogódzanak. Hogy a kapcsolást a járműben a föntebb jelzett három állásába j állíthassuk, a (h) pofákon három-három megfelelően alkalmazott kivágás van kiképezve, hogy pedig a (g) lemezek végeit a (h) pofák kivágásaiba bekapcsolhassuk, illetve ezekből kikapcsolhassuk, a (h) pofák (i) tengelyekre vannak szerelve, melyek a (h) pofák megfelelő fúratain mennek át és az alváz keresztgerendáiba vannak ágyazva. A pofák mellső végein eme furatokat hasítékok helyettesítik és eme hasítékokba fogódzanak az (i) tengelyek négyszögletes (il) részei. Az (i) tengelyek a jármű mellső homlokgerendáján az (i2) furatokon lépnek ki, mely furatokhoz lefelé nyúló hasítékok csatlakoznak, úgy hogy ha a (h) pofákat az (i) tengelyek forgatásával a kapcsolóállásukba állítottuk, az (i) tengelyek négyszögletes részeit az (i2) furatokhoz csatlakozó hasítékokba tolhatjuk át és így a (h) pofákat a kapcsoló helyzetükben elreteszelhetjük. Hogy az (i) tengelyeket forgatni lehessen, ezek mellső végei le vannak hajlítva és markolatok gyanánt vannak kiképezve. Mikor a kapcsolást a föntebb jelzett egyik állásból egy másik állásba kell átállítani, először az (i) tengelyeket emeljük ki az elreteszelő állásból és a tengelyek segélyével a (h) pofákat elforgatjuk. Azután az egész kapcsolást akként toljuk el hoszszanti irányban, hogy a (g) lemezek végei a (h) pofák megfelelő kivágásaival álljanak szemben, minek megtörténte után a pofákat a kezdeti állásukba forgatjuk vissza, úgy hogy ezek kivágásai a (g) lemezek végeit megfogják, végül pedig az (i) tengelyeket az elreteszelő állásba állítjuk. Hogy a (h) pofák forgatásuk közben vezetve legyenek, a jármű mellgerendáján (h2) csapokat alkalmazunk, melyek a (h) pofák mellső végein kiképezett, megfelelő vezetőhornyokba fogódzanak. A (g) lemezeknek befelé kiálló (g3) toldataira a (b) kengyel hátsó vége támaszkodik, mikor a kapcsolófej valamely lökőerő hatása alatt hátrafelé mozog. A rúgókat ekkor a fix kengyel hátsó vége és az (a) szár (a2) hátsó vége között nyomja öszsze a iökőerő. Az alsó (g) lemez alsó oldalán egy fix (k) kar van kiképezve, mely a kapcsolást a középvonalban tartó, illetve ebbe visszavezető segédszerkezet részét képezi. Ily segédszerkezet azért szükséges, mert a (c cl) rúgópár, ha az némileg megkopott, a kapcsolást többé nem tarthatja a középállásban. Ezt a segédszerkezetet egy pár (1) tekercsrúgó képezi, melyek mellső végei a kétkarú (n) emelő horogalakú (nl) végén fölfüggesztett (ml) csapokra ágyazott (m) támasztékokra fekszenek. Az (n) emelő az állványban ágyazott (o) rúd körül forgatható és fölső végén a kengyel végével forgathatóan van kapcsolva. Az (o) rúdaz(ol) kivastagodás és egy csavar útján, a, (k) karral mereven van összekötve. Az (1) rugók külső végei az (11) alátétlemezekre fekszenek, melyek a mellső végeiken a (k) kar két (kl) toldatával kapcsolt (p) vonórudak hátsó végein vannak fölhúzva és itt az (1) rugók feszültségének szabályozására szolgáló csavarházak segélyével rögzítve. Ha már most a kapcsolás valamely erő hatása alatt oldalirányban kitér, a leírt segédszerkezetre kétféle befolyás hat. Minthogy a kapcsolásnak a középvonalból való kitérése a (b) kengyel hátsó végének hátrafelé mozgását idézi elő, az (n) emelő tengelye körül elfordul és a két (l) rúgót összenyomja, ezeknek tehát az a törekvésük, hogy a kapcsolást a középállásba visszaállítsák. Ezenkívül ^a kapcsolás elfordulásánál az egyik (1) rúgó nagyobb mértékben feszül meg, mint a másik, ez a feszültségkülönbség pe-