33377. lajstromszámú szabadalom • Jármű egysinű pályákhoz az egyensúlyt fentartó oldalsó közúti kerekekkel

— 2 — és alzata gyanánt tányérszerű (2) alátétek alkalmaztatnak, melyek egymástól megfelelő távolságban beágyaztatnak a talajba s itt az elmozdulás ellen alkalmas módon. pl. kőhányás segelyével, biztosíttatnak. Ez elrendezés következtében a pálya szállítható s annak áthelyezése nagy könnyűséggel eszközölhető. A kocsiszekrény egy vagy több kerékalvázon nyugodhat, melyeknek mindenike két-két sínen futó, illetőleg a közúton haladó kerékre támaszkodik. A két kerékcsoport olyan állványzat segélyével van egymással összekapcsolva, mely lehetővé teszi, hogy a közúti kerekek a talaj egyenetlenségeihez alkalmazkodhassanak. E különleges elrendezés a 3. ábrán oldalnézetben, míg a 4. ábrán fölülnézetben van bemutatva. A sínen futó kerekeket egy keret tartja össze, mely esetleg rugókra ágyazható. A kerethez két (5 6) bak van erősítve s ezekbe egy űrös (10) tengely van ágyazva, melynek két végére a (9) csapokkal egyetlen darabot képező (7 8) karok vannak föltolva. E részek három különböző kivitellel bírhatnak, mint ez az 5—7. ábrákon látható. Az 5. ábrán bemutatott elrendezés szeriut a (7 8) karok nincsenek a (10) tengelyhez mereven erősítve, hanem, mint ez 3. és 4. ábrákon látható, egy-egy (11, 12) agygyal vannak fölszerelve s a (10) tengelylyel szemben bizonyos szögben elfordulhatnak. A (7 8) karok egy rugalmas (13) lapos vasnak két szabad végére vannak szerelve, hol az említett lapos vas legalább is két helyen hozzá van erősítve a tengelyhez. A megerősítésnek e (14 15 16 17 18 19 . . .) helyei úgy vannak elrendezve, hogy a lapos vas elcsavarásra igénybe vett végeinek hoszszúsága s így ezeknek, valamint a (7 8) karokból és a (9 10) tengelyekből képezett négyszögnek rugalmassága szabályozható legyen. Mint a 3. ábrából látható, a (13) lapos vasnak a (11 12) agyakhoz, valamint a (10) tengelyhez való erősítése két (20) ék segélyével történik, melyek vezetékükbe betolva, a lapos vasat maguk közé csíptetik. A tengelyekben kiképezett ékfészkek oldalirányban ki vannak bővítve, úgy, hogy a karok a tengelylyel szemben bizonyos szögben elforgathatok. Ez elrendezés czélja az, hogy a (9) kerékcsapoknak. illetőleg a (7 8) karoknak bizonyos lengést vagy elmozdulás biztosíttassék (8. ábra). Ily módon a jármű zökkenéseit a (13) lapos vasak fogják föl, a nélkül, hogy e lökéseket a kocsiszekrénynyel közölnék. A 6. és 7. ábrákon látható elrendezés szerint e rugalmas ágyazás a (10) tengelynél van. Önmagától értetődik, hogy a (9 11 12 9) vagy a (6 5 6 9) keretek rugalmas ágyazása az 5., 6. és 7. ábrákon bemutatott elrendezésen kívül más módon is létesíthető. A (10) tengelyre két (21 22) emeltyű van ékelve, melyekhez a (23) csuklók közbeiktatása mellett két (24 25) rugó támaszkodik, hol az utóbbiak más részről a (4) kerethez vannak erősítve. E rugóknak szabályozhatóknak kell lenni, mi bármely tetszőleges szerkezet segélyével létesíthető. E rugók arra szolgálnak, hogy segélyükkel a közúti kerekeknek a talajhoz való nyomulása szabályozható legyen. A tulajdonképeni kocsiszekrény e szerint legalább is két, sínen futó kerékkel szerelendő fel, melyekre két úti kerékkel ellátott keret támaszkodik. Az egyensúlyt két oldalsó rugó még Tökéletesebbé teszi. Ha a jármű csak egyetlen kerékalvázzal bír, akkor a kocsiszekrény közvetetlenül az alvázon nyugszik (9. és 10. ábra). A kocsiszekrénynek (30) kerete legalább is négy (26—29) támasz közvetítésével van az alvázra szerelve. E támaszok rugalmas kiképzéssel bírnak és egy részről a (4) kerethez, más részről a (30) kerethez erősíthetők. Ily módon az egész egy párhuzamos oldalakkal bíró négyszöget képez, mely a (4) kerethez keresztirányban eltolható. A (30) keret állékonyságát legalább is két, (33) rugókkal fölszerelt heveder biztosítja, melyek a (30) kerethez erősített bakokhoz csatlakoznak. E kettősen rugalmas ágyazás mellett a (31) rúgók a sínen futó kerekek által okozott rázkódtatások hatását gyöngítik, míg a (33) rugók azon zökkenéseket