33375. lajstromszámú szabadalom • Lökéshárító berendezés

szerelésnél eme lökéshárítót — lásd a 2. és 3. ábrát — a kerekek és a szekrény között erősítjük meg, a mennyiben a (18) gömbcsapokat a (22) szekrény (21) karjain fölszerelt (22) gömbcsapágyaiba, a (19) gömbcsapokat pedig a (23) gömbcsapágyakba ágyazzuk, melyek egyrészt az (r) tengelyen fölerősített, másrészt pedig a szekrénnyel csuklósan kapcsolt (24) rudakra vannak szerelve. A (24) rudak a tengelyek és a szekrény között kapcsolatot létesítenek, de megengedik, hogy a szekrény a tengelyhez viszonyítva, a lökéshárítók rugalmassága által megszabott határokon belül elmozduljon. Ha a hátsó tengely (24) rúdjait ama ponton kötjük össze a szekrénnyel, melyen a (25) hajtó lánczkerék van a szekrénybe ágyazva, eme (25) lánczkerék és hátsó tengelyre ékelt lánczkerék között lévő távolságot állandóvá tesszük, minek következtében a hajtóláncz feszültsége is állandóvá válik. Eme feszültséget a (26) feszítőcsavar segélyével szabályozhatjuk. Hogy a lökéshárítók között a kocsi szélessége irányában merev kapcsolatot létesítsünk, a 3. ábrán látható berendezést használhatjuk, mely szerint a kocsiszekrény (21) karjait egy (27) rúd útján egymással összekötjük, eme rúdon pedig egy, a tengely közepén ágyazott (29) görgőn csúszó (28) vezetéket alkalmazunk. A lökéshárítók a függélyessel oly szöget képeznek, hogy hosszanti tengelyeik a kereket érő lökések irányával lehetőleg egybe essenek. A 4. ábrán látható másik foganatosítási alaknál egy üreges (sl) dugattyú van alkalmazva, melynek két vége az (a), illetve (ul) hengerben mozog. A dugattyú és a két henger között a tömítést a (c3), illetve (c4) bőrkarmantyú létesíti, mely a dugatytyún a (dl), illetve (d2) gyűrű útján van fölerősítve és melyet az (e2), illetve (e3) gyűrű szorít a henger falára, az (sl) dugattyú löketét pedig az (a) hengerben az ennek nyílásánál alkalmazott és a hengerre fölerősített (al) gyűrűvel együttműködő (s2) karima, az (ul) hengerben az (u2) gyűrűvel együttműködő (s3) karima határolja. Az (ul) henger fenekén alkalmazott (hl) bőrgyűrű meggátolja, hogy az (sl) dugattyú és az (ul) henger feneke között fémes érintkezés létesüljön, míg az (sl) dugattyúnak az (a) hengerben való túlságos magasra emelkedését a (dl) gyűrű gátolja meg, mely oly magas, hogy előbb feküdjék a henger fenekére, mielőtt a tömítő bőrkarmantyú a (gl) nyílást elzárhatná. A (dl) gyűrűnek (tl t2 t3) fúratai vannak, melyeken a levegő az (sl) dugattyú fúratába bejuthat. Az (a) és (ul) henger fenekén vannak a szerelésre szolgáló (18 19) gömbcsapok fölerősítve. Az (sl) dugattyú és a (dl d2) gyűrűk együttes hossza kisebb, mint a két (a) és (ul) henger együttes hossza, mikor ezek egymással érintkeznek és (al) és (u2) karimái egymásra fekszenek. A két (a) és úgy hogy azok nem egyszerre mozdulnak el, hanem előbb a nagyobb, azután a kisebb henger. Ezt a foganatosítási alakot ugyanúgy szereljük föl a kocsira, mint az előbb leírtat. A leírt lökéshárító működési módja a következő: A lökéshárítóban a levegőt valamely módon megsűrítjük. Az 1. ábrán látható foganatosítási alaknál ekkor a (j) dugattyú — az (i) dugattyút magával vive — az (a) hengerből kilép. Mikor a nagy dugattyút a lökete végpontjában az (a2) ütközős rúd megállítja, az (i) dugattyú is kilép a (j) dugattyúból és a lökéshárító használatra kész, úgy hogy az úgy a lökéseket, mint a közönséges rugóknál föllépő ellenlökéseket fölveheti. Tényleg, mikor a kerék kátyút ér, a hozzátartozó lökéshárító megnyúlik, a menynyiben a kis dugattyú a nagy dugattyúból kilép, tehát a kerék lefelé mozoghat, a nélkül, hogy a kocsiszekrény helyzete észrevehetőleg megváltoznék. Ép így, mikor a kerék göröngyre fut föl, az egyik dugattyú a másikba becsúszik. Ezt az elmozdulást a 3. ábrán látható el-