32834. lajstromszámú szabadalom • Önműködő váltópénztár
— 11 — kar és az emelő között elég nagy köz maradjon. A (100) tengelynek mindegyik (126) kapcsoló dob belsejében egy-egy (247) peczke van, mely a 27. ábrán látható helyzetben a kapcsoló dob megfelelő (248) toldatával kapcsolaton kívül van, azonban a dobnak balfelé történő eltolásánál evvel kapcsolódik (34. ábra). Ha már most a (22) tengelyt forgatjuk, a (230) dobot a (226 228 229) fogaskerekek elforgatják. A (232) hüvely annak következtében, hogy a (239) toldatok a (240) kivágásokba fogódzanak, elfordulás ellen biztosítva van és a (100) kapcsolódobtengely, mely a hüvellyel mereven van kapcsolva, ezért nem foroghat, azonban minthogy a (238) toldatok a megfelelő excenterhoronyba fogódzanak, a (100) tengely és a (232) hüvely tengelyirányban eltolódik. A (230) dob egy negyedfordulata után a (237) peczkek, melyek az előbb leírt mozgásnál a (235) furatokból kiléptek, a (234) furatokba lépnek be és egyidejűleg a (232) hüvely (239) toldatai is kilépnek a (231) korongból, úgy hogy a (230) dob további forgásánál a (1C0) kapcsolódobtengely is forog. A (100) tengely forgását az határolja, hogy a (227) kar, mely időközben a tengely hosszanti eltolódása következtében a (242) kar pályájába jutott, a (242) kar körül forog és (mikor a (100) tengely forgását körülbelül befejezte) ezt a (242) kart a (215) ütközőre szorítja. A (100) tengely forgásánál — minthogy hosszanti eltolódásánál a (247) toldatok a (248) toldatok mögé kerültek — az összes (126) kapcsoló dobok forognak és a zérusállásba jutnak. Miután a (100) tengely forgását a (245) ütköző megakasztotta, a (230) dcb további frrgásánál a (236) peczkek a (235) furatokból kilépnek, a (100) tengelyt a (238) peczkek és a (233) excenterhornyok a kezdeti állásába tolják vissza és az összes részek a 27. ábrán látható helyzetükbe térnek vissza. A (226) és (229) kerekek között az áttevés olyan, hogy a (21) forgattyú és (22) tengely egy fordulatának a (230) dob másfél fordulata feleljen meg. A (226) fogaskerék egy rövid (250) tenj gelyre ékelt (249) kerékbe fogódzik, mely! lyel egy (251) excenterkorong van össze! kötve. Ennek (252) kivágásába nyúlik a I kapcsoló emelőt viselő (131) tengely egy (253) karja (5. és 25. ábra). A (252) kivágás oly hosszú, hogy a kapcsoló emelő a (21) forgattyú mozgásának kezdetén csak rövid ideig feküdjék a kapcsoló dobon és azután a (251) korongnak a (253) karra ! gyakorolt hatása alatt a (135 132) karok j közvetítésével a dobról leemelkedjék és a zérusállásba térjen vissza (26. ábra), melyben, mint azt épen leírtuk, annak következtében marad fogva, hogy a (137) kapcsoló kilincs a (136) kar fölé csappan. A (249) fogaskerékkel vagy a (251) koronggal a (254) hajtórúd útján a (256) tengely körül lengő (255) emelő van összekötve, mely a (257) hajtórúd útján a beállító emelők (180) tengelyének egy (258) karjára hat. Mikor a (22) főtengely forog, a (180) tengely egyszer ide-oda leng. A (9) beállító emelők a (180) tengelyre lazán vannak fölhúzva és (259) agyaikon (35. ábra) (260) ütközőket viselnek, melyek a (180) tengelyre ékelt (262) karmantyúk megfelelő ^261) üt', özőivelmi ködnek együtt. Mikor a (9) beállító emelők normális (zérus-) állásukban vannak, a (261 260) ütközők oly távol vannak egymástól, hogy a (9) emelőket lefelé lehet forgatni. Ha azonban a (180) tengelyt a föntebb leírt módon a (22) tengely forgatásával ide-oda lengésnek indítjuk, ama (9) emelőket, melyeket lenyomtunk, a (261) ütközők zérusj helyzetükbe viszik vissza, tehát a (261) [ ütközők a (260) ütközőktől eltávolodnak. Az az áttevés, mely a (22) tengely mozgását a (180) tengelyre viszi át, akként hat, hogy a (180) tengelynek a (9) beállító emelőt a zérushelyzetbe visszavivő lengései csakis akkor létesüljenek, mikor a (219) kar (25. ábra) a (205) elreteszelő peözke• ket kiváltja a (201) kerekekből, úgyhogy | ezek a (9) emelő visszafelé mozgását ne gátolják. A (22) főtengely forgásának vége felé a (211) excenterkorong, a mennyiben I ez a 25. ábrán látható állásába tér vissza,
