32709. lajstromszámú szabadalom • Tehercsúsztató rajta vezetett buktató kocsival
felelő fékkészűlékkel is ;el van látva. A (c) buktató széknek mindegyik oldalán az (a) és (b) támaszcsapok között egy-egy (i) csiga oly módon van elrendezve, hogy azok akkor, a midőn az (e) kocsi bizonyos helyig leszakad, a csúsztató pofáinak alsó végén elrendezett, lejtősen fölfelé vezető (k k) léczekre jutnak. A (c) székre azonkívül (m) szögvasak is vannak erősítve, a melyek az (e) kocsinak legalsó állásánál és átbuktatott szék mellett az imént említett (k) léczeknek alsó végei mögé jutnak, míg a csúsztató fölső végén hasonlóképen a kocsi mozgását határoló (o) ütközők vannak elrendezve. Ezen berendezés működése a következő: A (c) szék alakja úgy van megszabva, hogy midőn az a csúsztatón mozog, a teher súlypontján átmenő függélyes vonal a két (a) és (b) támaszpont közé essék, miáltal buktatóerő egyáltalában nem lép föl. A szék fölső végébe kapaszkodó (s) kötél azonban még azon esetben is megakadályozza az átbuktatást, a midőn rendkívüli megterhelés folytán a tehersúlypontján átmenő függélyes vonal az alsó támaszpont mögé jut. Ha föltesszük azt, hogy a kocsi lefelé mozog, akkor röviddel azelőtt, hogy a kocsi végállásába jut, az (i) csigák rászaladnak a (k) síneknek ferdén levágott végeire (2. ábra), a mi a széknek az (a) csap körüli fokozatos elfordulását idézi elő a nyíl irányában és evvel az (S) súlypont oly módon mozog el, hogy a teljes átbuktatás csakis az (s) kötél meglazításától függ. Képesek vagyunk tehát a széket annyira alásülyeszteni, hogy annak (1) szárai a talajra támaszkodhassanak (3. ábra), és azután a terhet, például valamely hordót könnyen leguríthatjuk. Hordók lerakásánál az által hozhatnánk létre önműködő legördülést, hogy a szék (1) szárait valamelyest lejtősre készítenénk. Ha valamely terhet a földről föl akarunk emelni, akkor a műveletek sorrendje megfordított. Minthogy azonban nagyobb súlyoknál az átbuktatás nagyobb erőt igényel, mint a lejtős síkon való továbbítás, azért megeshetnék, hogy a szék legurító állása mellett a súly kihúzatnék. Ennek megakadályozására szelgálnak a föntebb említett (m) szögvasak, a melyek a (k) léczeknek alsó, egyenes végei mögé nyúlnak és az (e) kocsit mindaddig tartják fogva alsó végállásukban, a míg a széket a kötél segélyével át nem buktattuk (2. ábra). Midőn a súly elérte a szükséges magasságot, laiz (e) kocsi (n) karjaival beleütközik a csúsztató állványára erősített (o) ütközőkbe (1. ábra), miáltal megállíttatik és a kéziforgattyúnak továbbforgatása folytán a szék átfordíttatik fölső (b) forgócsapja körül (4. ábra), és így annak szára vízszintes állásba jön és a teher ekkor kényelmesen átrakható. Ha a kocsit újból lefelé akarjuk mozgatni és e czélból a kötelet meglazítjuk, akkor a (c) szék súlypontjának helyzete folytán azonnal magától visszabillen rendes állásába. A föntiekből következik, hogy ezen tehercsúsztató alkalmazása mellett egy munkás egyedül képes nagyobb terheket például a földről valamely kocsira fölemelni, vagy ez utóbbiról lerakni. A mellett a munkásnak a szék átbuktatásakor okvetlenül a forgattyúnál kell tartózkodnia, tehát a tehertől távol tartatik, miáltal a székről magától leguruló hordó a munkást meg nem sértheti. Az 5—8. ábrákon olyan tehercsúsztató van föltüntetve, a melynél a csúsztató gerendákon sikló szán csupán a legfölsőbb állásában vízszintes állásba forgatható asztallal van ellátva. Az 5. ábra a tehercsúsztató ezen kiviteli alakjának oldalnézete, 6. ábra fölülnézete, 7. ábra nagyobb léptékű keresztmetszetének egy része, végre 8. ábra egyik végéről való nézete. Ezen kiviteli alak szerkezete a következő : A megfelelő hosszúságú és keresztmetszetű két (al) csúsztatógerenda egymással a (bl) keresztiéczek által van összekötve. Ezen gerendákon a (cl) oldalfalakból és (dl) keresztpálczákból álló szán föl-és le-