32709. lajstromszámú szabadalom • Tehercsúsztató rajta vezetett buktató kocsival

felelő fékkészűlékkel is ;el van látva. A (c) buktató széknek mindegyik oldalán az (a) és (b) támaszcsapok között egy-egy (i) csiga oly módon van elrendezve, hogy azok akkor, a midőn az (e) kocsi bizonyos he­lyig leszakad, a csúsztató pofáinak alsó végén elrendezett, lejtősen fölfelé vezető (k k) léczekre jutnak. A (c) székre azon­kívül (m) szögvasak is vannak erősítve, a melyek az (e) kocsinak legalsó állásánál és átbuktatott szék mellett az imént említett (k) léczeknek alsó végei mögé jutnak, míg a csúsztató fölső végén hasonlóképen a kocsi mozgását határoló (o) ütközők van­nak elrendezve. Ezen berendezés működése a következő: A (c) szék alakja úgy van megszabva, hogy midőn az a csúsztatón mozog, a te­her súlypontján átmenő függélyes vonal a két (a) és (b) támaszpont közé essék, mi­által buktatóerő egyáltalában nem lép föl. A szék fölső végébe kapaszkodó (s) kötél azonban még azon esetben is megakadá­lyozza az átbuktatást, a midőn rendkívüli megterhelés folytán a tehersúlypontján át­menő függélyes vonal az alsó támaszpont mögé jut. Ha föltesszük azt, hogy a kocsi lefelé mozog, akkor röviddel azelőtt, hogy a ko­csi végállásába jut, az (i) csigák rászalad­nak a (k) síneknek ferdén levágott végeire (2. ábra), a mi a széknek az (a) csap kö­rüli fokozatos elfordulását idézi elő a nyíl irányában és evvel az (S) súlypont oly mó­don mozog el, hogy a teljes átbuktatás csakis az (s) kötél meglazításától függ. Ké­pesek vagyunk tehát a széket annyira alá­sülyeszteni, hogy annak (1) szárai a talajra támaszkodhassanak (3. ábra), és azután a terhet, például valamely hordót könnyen le­guríthatjuk. Hordók lerakásánál az által hozhatnánk létre önműködő legördülést, hogy a szék (1) szárait valamelyest lejtősre készítenénk. Ha valamely terhet a földről föl akarunk emelni, akkor a műveletek sor­rendje megfordított. Minthogy azonban na­gyobb súlyoknál az átbuktatás nagyobb erőt igényel, mint a lejtős síkon való továbbí­tás, azért megeshetnék, hogy a szék legu­rító állása mellett a súly kihúzatnék. En­nek megakadályozására szelgálnak a fön­tebb említett (m) szögvasak, a melyek a (k) léczeknek alsó, egyenes végei mögé nyúlnak és az (e) kocsit mindaddig tartják fogva alsó végállásukban, a míg a széket a kötél segélyével át nem buktattuk (2. ábra). Midőn a súly elérte a szükséges magas­ságot, laiz (e) kocsi (n) karjaival beleütkö­zik a csúsztató állványára erősített (o) üt­közőkbe (1. ábra), miáltal megállíttatik és a kéziforgattyúnak továbbforgatása foly­tán a szék átfordíttatik fölső (b) forgó­csapja körül (4. ábra), és így annak szára vízszintes állásba jön és a teher ekkor ké­nyelmesen átrakható. Ha a kocsit újból le­felé akarjuk mozgatni és e czélból a köte­let meglazítjuk, akkor a (c) szék súlypont­jának helyzete folytán azonnal magától visszabillen rendes állásába. A föntiekből következik, hogy ezen te­hercsúsztató alkalmazása mellett egy mun­kás egyedül képes nagyobb terheket pél­dául a földről valamely kocsira fölemelni, vagy ez utóbbiról lerakni. A mellett a mun­kásnak a szék átbuktatásakor okvetlenül a forgattyúnál kell tartózkodnia, tehát a te­hertől távol tartatik, miáltal a székről ma­gától leguruló hordó a munkást meg nem sértheti. Az 5—8. ábrákon olyan tehercsúsztató van föltüntetve, a melynél a csúsztató ge­rendákon sikló szán csupán a legfölsőbb állásában vízszintes állásba forgatható asz­tallal van ellátva. Az 5. ábra a tehercsúsztató ezen kiviteli alakjának oldalnézete, 6. ábra fölülnézete, 7. ábra nagyobb léptékű keresztmetsze­tének egy része, végre 8. ábra egyik végéről való nézete. Ezen kiviteli alak szerkezete a kö­vetkező : A megfelelő hosszúságú és keresztmet­szetű két (al) csúsztatógerenda egymással a (bl) keresztiéczek által van összekötve. Ezen gerendákon a (cl) oldalfalakból és (dl) keresztpálczákból álló szán föl-és le-

Next

/
Thumbnails
Contents