32411. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos energiának elosztására
_ 4, _ fotyó áramokat «B»-vel és a (14)-ből (16)-ba folyó áramokat «C»-vel jelöljük. Az ezeknek megfelelő áramgörbék a 4. ábrában vannak föltüntetve. A 3. ábrában föltüntetett áramkörök és áríimirányító készülékek elrendezése lehetővé teszi, hogy a 4. ábrában föltüntetett phasisok a munkaáramkörbe juthassanak, amint ezt a kommutátor részletezésénél látni fogjuk. Tegyük föl egyelőre, hogy a kommutátor kellőképpen működik, akkor világos, hogy pl. a (16) fő vezetékből az áram a (31) áramirányító készüléken át a munkaáramkör (18) vezetékébe, ezután pedig ezen áramkörön és az egyik (32) áramirányító készüléken keresztül a (15) fővezetékbe folyik. Az áramot a munkaáramkörbe bocsátó (31) készülékeket pozitivoknak, a (32) készülékeket pedig negativeknek nevezhetjük. Az áramoknak a (15) fővezetékből a (14)fővezetékbe, valamit a (14) fővezetékből a (16) fővezetékbe való folyását hasonló módon követhetjük, a mikor is az áramok az egyik fővezetékből mindig egy pozitív (31) áramirányító készüléken keresztül a (18) vezetékbe és ezután a munkaáramkörből egy negatív (32) áramirányító készüléken keresztül egy másik fővezetékbe folynak vissza. A következőkben a kommutátor és ennek az áramirányító készülékekre gyakorolt hatása van leírva. Megjegyzendő, hogy a kommutátor és a vele összekötött szerkezetek arra szolgálnak, hogy a különböző áramirányító készülékeknek előre meghatározott pillanatban való elindítását biztosítsák, miáltal a munkaáramkörbe küldött energia a cyklusok azon részeiből vétetik, melyek az átszolgáltatandó energia mennyiségnek megfelelnek. Az áramirányító készülékeknek ismételt egymásutáni elindítása azáltal történik, hogy ezen készülékeken át egy áramkör előre meghatározott pillanatban akként záratik, hogy az illető áramirányító készülékekben a reluctantia legyőzéséhez szükséges kritikus igénybevétel idéztetik elő. Ezen kritikus igénybevétel a legfölső negatív készüléknél a (91, 92) végvezetők, a többi negatív készülékeknél (95, 96), í 11. (99, 100) végvezetőknél és a pozitív készülékeknél a (93, 94), ill. (97, 98) és (101, 102) végvezetők között idéztetik elő. Az ezen különböző végvezetőkkel összekötött kommutatorkontaktusok (1) indexszel ellátott azonos számokkal vannak jelölve, így pl. (911 ) és (921 ) azon kommutatorkontaktusokat jelöli, melyekkel a legfelső áramirányító készüléknek (91) és (92) végvezetői vannak összekötve. Amint az ábrából látható, az (53, 52) korongoknak kontaktus csoportjai az (50, 51) korongok kontaktus csoportjaihoz képest eltoltan vannak elrendezve. A gyakorlatban az (57) csavarkerékhez legközelebb eső korong vezető korong lehet, mely ekként a pozitív készülékek egyik oldala számára állandó összeköttetést biztosít. Hogy az elektromos impulzusok, amint említettük (16)-ból (15)-be, (15)-ből (U)-be és (14) bői (16)-ba folyhassanak szükséges, hogy pl. a (93, 94) végvezetékkel összekötött kefék vagy kontaktusok a (931 ) és (941 ) kontaktusokon keresztül ugyanabban az időben kapjanak áramot, mint a (99) és (100) végvezetők a (99l ) és (1001 ) kontaktusokon keresztül kapnak. Más szavakkal szükséges, hogy a (46) és (47) kefék és a (99») és (1001 ) kontaktusok közötti érintkezés egyidejűleg történjék a (46) (49) kefék és (93l , 941 ) kontaktusok közötti érintkezéssel. Az érintkezésnek ezen módja a fellépő áramphásisnak a (14) fővezetékből a munkaáramkörön keresztül a (16) fővezetékbe való áramlását teszi lehetővé. A többi áramirányító készülék végvezetőivel a szükséges változások mellett egymásután hasonló összeköttetések foganatosítandók. hogy az illető phásisok a (16) és (15). valamint a (15) és (14) fővezetékek között vezettessenek. Amint tehát látható, ezen szerkezet lehetővé teszi, hogy az egymást követő phásisokat az áramforrás fővezetékeinek különböző kombinációján át juttassuk a munkaáramkörbe. Ezen phásisoknak akkénti elosztását, hogy az 1. és 2. ábrák nyomán leírt eredmény biztosíttassék, azáltal érjük el, hogy a commutátor szögállását a forgó kefékhez ké-
