32209. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kátránynak és más olajos, ill. bitumenes folyadékoknak folytonos üzemű desztillálására
— 2 — tova vezettetnek, hogy friss levegővel öszszekeverve a retorták alatt égettessenek el és így ez utóbbiakat kellőképen fölhevítsék. Az éghető gázok ugyanis a (9) generátortérből a (10) nyílásokon át a (12) kamrába áramolnak, melyben azok frissen bevezetett levegővel keverődnek össze, mely levegő a (17) nyíláson (4. ábra), ezután a (17**) csatornákon és a függélyes (55) csatornákon (2. ábra) áramlik be, mely utóbbi csatornák az ürös (57) téglák által (1. ábra) képeztetnek. Az ezen levegővel összekeveredő éghető gázok tökéletesen elégettetnek és ezen tökéletes égés termékei a lapos (58) téglák és az (57) téglák külső oldalai által képezett (12*) csatornákon át a (12*x ) kamrába és ebből a (13) elosztó kamrába áramolnak; ez utóbbiból az említett égéstermékek a (13*) nyílásokon kiáramolva két áramra oszlanak, meljeknek mindegyike közvetlenül a két battéria utolsó (5) retortája felé száll. Ezután minden egyes áram a zegzúgos (51) csatornán vonul át é3 eközben az (5, 4, 3, 2, 1) retorták mentén áramlik, és pedig az egyik retortánál az egyik irányban, a következő retortánál pedig a másik irányban. Végre az említett áramok az (52) csatornákon leszállva az (53) csatornán, illetőleg közvetlenül a (15) kéményen át távoznak. Az égéstermékek ily áramlásánál az (5) retorták a legtöbb hőt kapják, míg a következő retorták az (1) retorta felé mindinkább kevesebb hőt kapnak. Hogy azonban szükség esetén lehetséges legyen a (4, 3, 2, 1) retorták egyikét vagy másikát erősebben fölhevíteni, ezen retorták alatt a (6) tolattyukkal elzárható nyílások vannak elrendezve, hogy kisebb-nagyobb mennyiségű nagy hőfokú égéstermékeket közvetlenül bocsáthassunk az illető retorta alá. Szükséges lehet továbbá némely esetekben a retorták valamelyikének hőfokát csökkenteni, mely czélból a (7) nyílásokon át levegőt bocsátunk be a retorta alá. A (6) tolattyúkat és a (7) nyílásokat normális üzem közben természetesen zárva tartjuk. Gyakran szükségesnek mutatkozhatik, hogy maguknak az égéstermékeknek hőfokát csökkentsük Ezen czélból az égéstermékek áramába a (17*) nyílásokon (4. ábra) vagy a (39) nyílásokon át levegőt, bocsátunk be kívülről a szerint, a mint az égéstermékeket a vízszintes (12*) csatornákon való átáramlásuk előtt vagy azután akarjuk levegővel összekeverni és kiillevegő segélyével lehűteni. Az első esetben az égéstermékek az (57) ürös téglák függélyes (55) csatornáin beáramló, a tökéletes égést tápláló levegőnek kevesebb hőt szolgáltatnak át, mint a második esetben. Az egyes retorták rézsútosan fekszenek, hogy a kezelendő anyagnak említett önműködő leszállása biztosíttassék ; a hő jobb kihasználása czéljából a retorták lejtősségét akként választjuk, hogy az anyag az égéstermékekhez képest ellenáramban mozogjon; vagyis az egyes retortákat akként rendezzük el, hogy mindegyik retortának alacsonyabban fekvő vége előbb érintkezzék az égéstermékekkel. Ezen elrendezés folytán az égéstermékek jobban vonulhatnak végig a retorták alsó fölületén azoknak alsó végétől fölső végükig; ebből következik egyszermind, hogy a retorták alacsonyabb végükkel fölváltva az egyik és másik irány felé vannak fordítva. A kezelendő anyagot a következő módon vezetjük a retortákon át. Egy megfelelő magasságban elrendezett, a rajzon föl nem tüntetett tartályból a kezelendő anyag saját súlyánál fogva a (19) csövön (1. ábra) lefelé folyik és a (20) csap által szabályozható mennyiségben a (21) tölcsérbe jut, mely a (22) szifoncső segélyével az anyagot az (l) retorta felső végébe vezeti. Az anyag ezen retortában lassan az alacsony vég felé halad és ennek legmélyebb pontjából egy (a (29) fogantyúval beállítható szeleppel ellátott) függélyes cső segélyével a (23) csőbe vezettetik, mely a (2) retortának fölső végébe torkol. Az anyag ezen retortában, mint előbb, lassan az alsó vég felé folyik és ezután hasonló csőösszeköttetésen át a (3) retortának fölső végébe és így tovább egészen az (5) retortáig vezettetik. Ezen utóbbi retortának alsó végéből a nem illó maradék a (27) csövön át egy,
