32209. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kátránynak és más olajos, ill. bitumenes folyadékoknak folytonos üzemű desztillálására

- 3 -a rajzban föl nem tüntetett fölfogó tartályban folyik. A különböző (23. 24, 25, 26) | összekötőcsövek elrendezésüknél fogva az í egyes retorták között folyadékzárakat alkotnak ; az utolsó retortának (27) lefolyatócsöve a (22) hozzávezető csőhöz hasonlóan egy (59) szifonnal van ellátva. Ezenkívül mindegyik összekötőcső egy egy (28) befolyató csappal van ellátva. Ezen elrendezés következtében a kezelendő anyag a retortákban oly szintmagas- ; ságban tartatik, mely lassú és szabályos j üzemet tesz lehetővé, emellett a desztillálás az egyes retortákban frakcionált, a mennyiben minden egyes retortában az illó részek desztillálódnak le, melyeknek forrpontja az illető retorta hőfokával megegyezik. A (20) szelep segélyével a folytonosan beadagolandó anyagmennyiséget szabályozzuk ; a (29) szelepek pedig arra szolgálnak, hogy a retortákat elhagyó anyag folyását akként szabályozzuk, hogy az anyag az egyes retortákat csak akkor hagyja el, miután már az illető frakciót átadta és ekként a maradékban ne legyenek veszteségek és ezen maradékot a kellő koncentrációban kapjuk. Ezenkívül a (29) szelepek arra is szolgálnak, hogy az összekötő csöveket szükség esetén tisztogatás vagy egyéb czélból kikapcsolhassuk. Kátrány desztillálásánál, melyre a jelen találmány különösen vonatkozik, az (1) retortából a szeszes anyagokat és az aramoniákos víz egy részét, a (2) retortából a könnyű olajokat és a fölös ammoniákos vizet, a (3) retortából a közepes olajokat és a naftalint, a (4) retortából a nehéz olajokat és a fölös naftalint, míg az (5) retortából az antracenes olajokat és antracent nyerünk; ezenkívül az (5) retortából maradék gyanánt tetszésünk szerint tésztaszerű, koncentrált vagy vízmentes szurkot nyerünk. Az illó alkatrészek a (30, 34) csövek által egymástól elkülönítetten vezettetnek el a rajzban föl nem tüntetett gyüjtőtartályokba, melyekben a szokásos utóelkülönítés veszi kezdetét. Kátrány vagy hasonló anyagok kezelésénél ajánlatos az utolsó (5) retortába túlhevítet! gőzt bevezetni, hogy vagy a desztiliációt gyorsítsuk és a gőzsugár által az összes nehezebb olajokat kihajthassuk (a mi desztillációval egymagában nem volna lehetséges) vagy, hogy vörös, a levegővel való érintkezésnél robbanó gőzök képződését megakadályozzuk. Ezen czélból az (5) retorta alatt vagy mellett elrendezett (8) csőkígyót alkalmas gőzfejlesztővel kötjük össze, mely csőkígyó a (35) bebocsátószeleppel és a retortába torkoló fúvókával összekötendő (36) szeleppel van ellátva. A desztillálást különben az előző (4, 3, 2) vagy (1) retortába bevezetett hasonló gőzsugarak segélyével gyorsíthatjuk, ez azonban károsan befolyásolná a frakciók minőségét és megnehezítené az anyagelemek szétválasztását. Az említett termékek azok, melyeket a kátránynak szokásos desztillációsánál nyerünk; a frakcionálási természetesen a szerint módosíthatjuk, a mint más és más termékeket akarunk nyerni és a mint más folyós, olajos vagy bitumenes anyagokat kezelünk, melyekre a jelen találmány tárgya éppen oly jól alkalmazható, mint a kátrányra. Különösen alkalmas a jelen találmány tárgya nyers, sűrű, köbméterenként 1000 kg.-nál nehezebb bitumenes anyagoknak közvetlen, előkészületek nélkül való kezelésére, melyek nagymennyiségű maradékok (szurok) következtében a szokásos desztillációnál nehézségeket okoznak. A jelen találmány ugyanis tetemesen egyszerűsíti és megkönnyíti a desztillálást és e mellett a berendezés teljesítményét a költségek növelése nélkül jelentékenyen fokozza ; ezenkívül az anyagnak a higroszkópikus víz által igen gyakran és könnyen okozott földuzzadásánál is elkerültetik. Ezen előnyök a jelen találmány szerint azáltal éretnek el, hogy a kezelendő anyag — az eddigi módszerekkel szemben — vékony réteg alakjában kis mennyiségben vezettetik a retorták fenekén és folytonos érintkezésben tartatik a legerősebben fölhevített falakkal anélkül, hogy az az ugyanazon frakciótól egyszer megszabadított anyaggal összekevertetnék, úgy hogy az