32178. lajstromszámú szabadalom • Blokkjelző berendezés

ket könnyen követhetjük, ezért ezeket nem is irjuk le. Ha már most a vonat a bejárati jelző előtt is elhaladt, mi csakis az (E) érkezési állomás engedélye alapján történhetik, az (i4) szigetelt sínre fut és így az (Eb) bejárati jelző (I) blokkozó berendezését a (11) vezetéken át tilosra állítja. Most már az (Eb) jelző őre az (u2) áramzárót az (1) kontaktusra állítja és az (Sb) jelző (II) blokkozóberendezését szabadra állítva a (8) vezetéket lekapcsolja. Az (E) állomás a bejárást ép úgy engedi, illetve tiltja meg, mint azt a 7. ábra alapján leírtuk, ennek megfelelően az (E—Eb) szakaszon is a föntebb leírt folyamatok mennek végbe. Sok esetben megkövetelik, hogy valamely blokkszakaszt csakis akkor lehessen szabaddá tenni, mikor a szakaszon levő váltók, jelzők és sorompók egy bizonyos állásban vannak, tehát a bejárást a blokkszakaszra csak akkor szabad megengedni, mikor ezek a fölépítményi részek a szabványos állásban el vannak reteszelve. A váltókat, sorompókat és jelzőket csakis a blokkállomás teheti szabaddá, még pedig csakis akkor, mikor a vonat a megfelelő blokkszakaszt elhagyta és a következőbe bejárt, tehát mikor a blokkjelző is szabadra áll. Ebből a czélból két blokkállomás között a tápláló vezetéken kívül még két vezeték alkalmazandó, ezek közül az egyik a szakaszt teszi szabaddá a föntebb leírt föltételek teljesítése után, a másik pedig a vonat közlekedése alatt elzárt fölépítményi részek szabaddá tételére szolgál. Minthogy a kapcsolási elrendezés lényegében véve ugyanaz marad, akár egy, akár több fölépítményi részt kell a blokkszakaszon elreteszelni, a rajz egyszerűsítése czéljából föltételeztük, hogy mindegyik blokkszakaszon csakis egy-egy ily szerkezet van alkalmazva. Az elrendezés alapelve az, hogy a blokkjelző kiblokkozó vezetéke mindaddig meg van szakítva, míg a megfelelő sorompó zárva nincs. Ezért a sorompóval (mert egyelőre csakis sorompókat veszüuk figyelembe) egy áramzáró van összekötve, melyet a sorompó kényszermozgásszerűen működtet és mely a vezetéket zárja, mikor a sorompó zárva van. Ugyanily áramzáró alkalmazható váltóknál és jelzőknél is, mely a vezetéket a váltó vagy jelző egyik állásánál zárja. Ennek megfelelően a kiblokkozó vezeték annyi helyen van megszakítva, ahány ily szerkezeti résztől létesítendő függőség, vagyis a vezeték csakis akkor helyezhető áram alá, mikor az összes figyelembe jövő szerkezetek helyes állásban vannak. A mint ez megtörtént, a kiblokkozás czéljából a vezeték áram alá helyezhető, de ezzel egyidejűleg a fölépítményi szerkezeti részeket is blokkozni kell. Erre a 9. ábrán az (sd és sdl) szolenoidok szolgálnak, melyek az (r), illetve (rl) magot az áramátmenetnél behúzzák. A magok mozgása idézi elő az elreteszelendő váltó, jelző vagy sorompó szerkezetének megfelelően megválasztott áttevés útján a megfelelő fölépítményi rész elreteszelését. Az (sd és sdl) szolenoidokkal párhuzamosan egy-egy (w2 w4) riasztómű van bekapcsolva, mely megszólalásánál az illető őrnek jelzi, hogy a szerkezet el van reteszelve és a vonal ki van blokkozva. Hasonlóképen minden blokkállomáson a kiblokkozó vezetékbe is az (se sel se2) szolenoidokkal párhuzamosan egy-egy (\v3 w5 w6) riasztómű van bekapcsolva, mely az állomáson optikai és akusztikai jelzéssel jelzi, hogy a jelzőt kiblokkozó vezeték zárva van. Az elreteszelendő szerkezeti részek által mozgatott áramzárókat (x xl) jelzi és zárva vannak ábrázolva. Az egyszer kiblokkozott vonal a blokkozott szerkezeti részek közvetlen kiblokkozását nem engedi meg, miért is egy második, (es esi) kiblokkozó szolenoidokkal fölszerelt vezeték van alkalmazva, mely nemcsak a váltókat, sorompókat és jelzőket blokozza ki, hanem a blokkszakaszt is szabaddá teszi vagy a blokkozóberendezést is kiblokkozza. Az (A—Ab) szakaszon a tiltó- és szabaddátevő, illetve jelző áramkör teljesen ugyanaz, ami a 7. ábrán, az egyetlen eltérés csak az, hogy az (sfl és shl) szolenoidokkal két (w és wl) riasztómű van párhuzamosan kapcsolva, tehát az őr az