31892. lajstromszámú szabadalom • Blokkjelző berendezés kettősvágányú elektromos közúti vasutak egyvágányú pályaszakaszaihoz

két különböző jelzésképet létesíthet. A két, jelzőberendezést lég- vagy kábelvezeték köti össze egymással. A most jelzett segédvezetékeken kívül a kocsi áramszedője hatáskörében jelzővezetékek vannak alkalmazva, melyekkel az áramszedő kontaktusba jön; - ezek a következők : 1. az egész egyvágányú pályaszakaszon végigmenő (S2) jelzővezeték, 2. a két (Al és B2) kezdőponton alkalmazott (Sl), illetve (S5) vezeték, továbbá az ugyanitt alkalmazott, rövidebb (S4), illetve (S5) vezeték. 3. a két (A2 és Bl) végponton alkalmazott rövidebb (S7), illetve (S3) vezeték. A különböző jelzővezetékek elrendezése olyan, hogy az (A—B) irányban mozgó kocsi áramszedője először az (FI és Sl), azután az (FI, Sl és S4), azután az (F, Sl és S2) és végül az (FI és S3) vezetékkel érintkezik. Az ellenkező menetirányhoz tartozó vezetékek bekapcsolódása hasonló sorrendben történik. A leírt berendezés működési módja a következő : A nyugalmi helyzetben a (Z1 és Z2) fegyverzetek az (KI és R2) elektrmágneseken fekszenek, a két jelzőberendezés ablakai mögött pedig a tiltó jelzés látható, akár azért, mert a (Zl, Z2) fegyverzet megfelelő ernyővel van fölszerelve, akár pedig azért, mert a megrajzolt állásnál pl. a vörös lámpák vannak bekapcsolva. Mikor a vonat az (Al) pont felé közeledik, az (Sl) jelzővezeték áram alá kerül, az áram az (Sl) vezetékből az (1) vezetéken a (Z2) fegyverzet (2, 3) kontaktusaihoz, innen egyrészt a (K2) relais-en a földhöz, másrészt pedig a (4—S2—5— 18—6—) vezetéken a (KI) releis-hez és a földbe megy, tehát mindkét relais gerjed, az (U1 és U2) áramzárókat meghúzza és a (11, 12) kontaktusok záródnak, vagyis mikor a vonat előre mozgásánál az (S4) vezeték is áram alá kerül, ez az áram a (7) vezetéken (8, 9) kontaktuson (10 vezetéken és (11—12) kontaktuson át a (Wl) csévéhez jut ós ezt gerjeszti, minek következtében a cséve a (Zl) fegyverzetet a másik végállásba állítja, az (A 1)jelzőnél pedig a «szabad menet» jelzés válik láthatóvá. A közeledő vonat tehát, mielőtt a tulajdonképeni (Al) megállóhelyet elérte volnn, az egyvágányú pályaszakasz bejárati jelzőjét maga állítja szabadra és a jelző ily állásánál útját az egyvágányú pályaszakasz felé folytatja. A bejárati jelző azonban — mint az a rajzból kitűnik — csakis akkor állnat szabadra, mikor egyrészt az (S2) jelzővezeték, az (5 és 6) vezetékek és a (KI, K2) relaisek jó, működésre alkalmas állapotban vannak és tényleg megfelelően működnek, másrészt pedig a pályaszakasz másik végén levő bejárati jelző a tiltó állásban van, mely utóbbi föltétel abban lel kifejezést, hogy a (Wl) elektromágnes kiblokkozó áramkörébe a (Z2) fegyverzet hatása alatt álló (2 és 3) kontaktusok vannak bekapcsolva. Viszont az által, hogy a vonat az (Al) jelzőt szabadra állította és a (Z2) fegyverzet a (Wl) elektromágnes hatása alatt átállott, a (Zl) fegyverzet által befolyásolt és a (W2) elektromágnes kiblokkozó áramkörébe kapcsolt (21, 22) kontaktusok között az érintkezés megszakad, vagyis a (B) felől jövő vonat bejárati jelzőjét szabadra nem állíthatja. Az (A) felől (B) felé haladó vonatot tehát az ellenvonatokkal szemben a (B2)-nél levő tiltójelzés fedezi, ellenben a vonatot követő vonatok (Al)-nél szabadra álló jelzőt találnak, tehát az egyvágányú szakaszba bemehetnek. Mindaddig, míg eme szakaszon (A)-tól (B)-felé vonat mozog, a föntebb jelzett állapot létesül, mert addig az (S2) jelzővezeték a (KI) relaist árammal táplálja és a relais gerjedve marad. Amint a vonat, illetve az egymást követő vonatok közül a legutolsó az (A—B) pályaszakaszt elhagyta a (KI) relais árammentessé válik, tehát a (13, 15) kontaktus ismét záródik. Ez az egyvágányú pályaszakaszt elhagyó vonat azonban az (S3) vezetéket is áram alá helyezi, ez az áram a (14) vezetéken és a most zárt (13, 15) kontaktusokon át az (Rl) elektromágneshez megy, ezt gerjeszti, úgy hogy a (Zl) fegyverzet ismét a tiltóállásba áll.