31892. lajstromszámú szabadalom • Blokkjelző berendezés kettősvágányú elektromos közúti vasutak egyvágányú pályaszakaszaihoz

3 -Ily módon tehát egyrészt lehetetlenné válik, hogy (A) felől egy újabb vonat járjon be az egyvágányú pályaszakaszra, másrészt pedig annak következtében, hogy a (Zl) fegyverzet a (21, 22) kontaktusokat zárta, a (B2)-nél alkalmazott bejárati jelzőt valamely (B) felől (A) felé haladó vonat szabadra állíthatja. A berendezés működési módja eme második menetirány esetében az előbb leírttal teljesen megegyezik. Szükséges azonban, hogy két körülményt fölemlítsünk, első sorban azt, hogy az (Al és B2) pontok felé közeledő bármely vonat áram alá helyezi az (Sl'j, illetve (S5) vezetéket és gerjeszti mindkét (KI és K2) relaist. Minthogy azonban valamely jelzőt csak akkor lehet a tiltóállásba visszaállítani, mikor a megfelelő relais áram alatt nincs, az egyik, pl. az (Rl) elektromágnesnek valamely (Al) felől jövő és (Bl)-be elérkezett vonat hatása alatt végbemenő működését az gátolhatná meg. hogy ekkor (B2)-nél vonat áll a tilosra állított jelző előtt, ennek következtében az (85—16—17 18) áramkörön át a (KI) relais áram alatt és gerjesztve van, tehát az (Rl) relais működtetésére szükséges (13, 15) kontaktus meg van szakítva, Ezt a zavart okozó eshetőséget az zárja ki, hogy az (S5) vezetéktől kiinduló és a (KI) relaist gerjesztő áramelágazás a (Zl) fegyverzet hatása alatt álló (17, 18) kontaktusokon megy át. Ezek között azonban a a kapcsolat (Zl) fegyverzet átállítása következtében azonnal megszakad, amint az (Al) pontnál vonat jött be az egyvágányú pályaszakaszra és így a megfelelő bejárati jelzőt kiblokkozta, A (B2) pontnál álló vonat tehát ily körülmények között a (KI) relaist nem befolyásolhatja és ezért a (Bl) pontba-érkezett vonatot sem gátolhatja meg abban, hogy az (Al) jelzőt a tiltó helyzetbe visszaállítsa. A második megjegyzés az, hogy a (Zl) fegyverzet által mozgatott (21, 22) kontaktusok és a (Z2) fegyverzet által működtetett (8, 9) kontaktusok az egyik jelzőnek szabadra állítását csakis akkor engedik meg, mikor a másik tilosra áll, miért is — ha a két (W1 és W2) elektromágnes egyenlő erő volna — megtörténhetnék, hogy ha két vonat egyidejűleg ér a két (Al és B2) ponthoz, sem az egyik, sem a másik jelzőjét szabadra nem állíthatja (és két vonat a tliosra álló jelző előtt megáll, mi természetesen zavart okozna). Ha ellenben a két elektromágnes ereje különböző, az erősebben gerjesztett, pl. a (Wl) elektromágnes a (Zl) fegyverzetét meg fogja húzni, evvel a másik, gyöngébb elektromágnes áramkörét meg fogja szakítani és így annak működését ki fogja zárni. Még kedvezőbb módon érhetjük el a két (Wl és \V2) elektromágnes különböző hatását akkor, mikor a 2. ábrán látható kapcsolási elrendezést alkalmazzuk. Ha pl. ily esetben az (A 1) jelző kell szabadra állítani, csakis egy második csévét kell a (B2) jelzőnél, pl. az (R2) csévével koncentrikusan alkalmazni, melyet a (7) vezetékbe a (8) kontaktus előtt kapcsolunk be. Ekkor a (W2) elektromágnest gerjesztő áram a (P) csévét is gerjeszti, mely a (Z2) fegyverzet emelőt közvetlenül rögzíti és mely a (W2) elektromágnes hatását annak következtében, hogy a fegyverzethez közelebb fekszik, tehát hogy a (P) cséve erővonalai a (Z2) fegyverzetet kedvezőbben befolyásolhatják. biztosan legyőzi. Könnyen beláthatjuk, hogy a (Wl, Hl és W2, R2) elektromágnespárokat egy-egy átkormányozható elektromotor is helyettesítheti, mely annak megfelelően, hogy mily irányban forog, a jelzőt az egyik vagy másik végállásába állítja. A kapcsolás ekkor is lényegében változatlan marad és a forgásirányt ez határozza meg, hogy az áram a (10 és 14) vagy a (27 és 2í) vezetékeken megy-e át, (mely vezetékek ekkor vagy egymással szemben 180°-kal eltolt kefékhez csatlakoznak, vagy pedig megfelelő módon vannak a mótor gerjesztő tekercseléseivel összekötve). Végül az összes jelzővezetékek, első sorban pedig az (S4, S7 és S3, S6) vezetékek, melyek csakis áramimpulzusok átvitelére szolgálnak, sínkontaktusok gyanánt is kiképezhetők, úgy hogy ha azokat a vonat valamely része működteti, a megfelelő (7,