31631. lajstromszámú szabadalom • Légnyomású fék vasúti vonatok számára

rűs lemezek határolják (12. és 13. ábrák), melyek egyúttal a diafragma befogására szolgálnak. A diafragma megszorítása egy (58) gyűrű segélyével történik, melynek négy (59) füle (2. ábra) először a (60) hosszhornyokba illesztetik s azután a szuronyzárak módjára egy (60) gyűrűs horonyban (13. ábra) körülbelül 45<>-kal elforgattatik. Miután az (58) gyűrű hosszanti eltolódása ellen ily módon biztosíttatott, a négy (62) nyomócsavar erősen az áttört (56) lemezhez szorítható (1. ábra), mely a nyomást a diafragma széleire viszi át s ez által a diafragmát erősen lefogja s az utóbbi két oldalán levő kamrák tömítését kellően biztosítja. A 19., 21. és 29. ábrákon föltüntetett fékhengernél vezérelvül az szolgál, hogy a sűrített levegővel lehetőleg t ikarékoskodni lehessen. A henger három (63, 64, 65) dugattyút tartalmaz, melyek közül az első a féktuskóknak a vonat kerekeire való fektetését végzi, az utolsó (65) pedig a tulajdonképeni fékező hatást fejti ki a féktuskókra. A középső (64) dugattyú föladata csupán abban áll, hogy a (66) kamrát a (67) dugattyúrúd elmozdulása alkalmával tömítse. Ha a (68) nyíláson sűrített levegő áramlik be, csakis a kis (63) dugattyú hozatik működésbe, mely eltolódása közben először a (69), azután pedig a (70) csatornát hozza a (68) nyílással közlekedésbe. Ezen két csatornán keresztül a sűrített levegő most már a nagy (65) dugattyúhoz juthat s azt elmozdíthatja. A kis (63) dugattyú elmozdulása közben a (67) központi dugattyúrúd a (71) tér hosszával tolatott el, minek következtében a (72) billentyűk az őket széttartó (73) ütközőktől az alább leírandó módon megszabadíttattak. Mivel a (74) tárcsát a központi (67) dugattyúrúddal egy ék köti össze szilárdan, először csak a (75) rúgó nyomatik össze, míg a (72) billentyűk a (77) rugók által az ürös (76) dugattyúrúdhoz nyomatnak, ami a ((59) csatorna bebocsátó nyílásának szabaddá tétele előtt egy pillanattal történik. Ez által a három (63, 64, 65) dugattyú merev kapcsolatba van egymással hozva s együttesen az űrös (78) rudat s ennélfogva a fékrudazatot működésbe hozlatják. A fék kioldása alkalmával a levegő a (79) kibocsátó nyílásokon vagy a fönt leírt elektromos kifúvató szelepeken át távozik. A (63, 64) dugattyúk aztán a (75) rúgó által balra nyomatnak, a (67) rúd pedig a (72) billentyűket a (73) ütközők segélyével megnyitja s miután a (63) dugattyú a (80) rúgó nyomása alatt a henger végére érkezett, valamennyi rész ismét a 19. ábrán föltüntetett helyzetet foglalja el, míg a 21. ábra a hengert a dugattyú működtetése utáni helyzetben mutatja. A (73) ütközők az űrös (76) dugattyúrúd alatt és fölött vannak elrendezve s (81) rudakon ülnek szilárdan, melyek egyfelől a (74) tárcsával vannak összekötve, másfelöl a (78) rúdon kiképezett (82) vezetékekben csúsznak (29. ábra). Ha a központi (67) rúd balra tolódik, a (73) ütközők a (72) billentyűk fölött és alatt elrendezett (83) peczkekhez ütköznek és a billentyűket megnyitják, melyek aztán a (78) rúd fölött elcsúsznak. A (67) rudat a (74) tárcsával összekötő ék a központi (67) rúdnak jobbra tolódása alkalmával a (76) űrös rúdban kiképezett hosszhasítékokban csúszik. Ha a dugattyúknak a 19. ábrán föltüntetett helyzetbe való visszatérése alkalmával a kis (63) dugattyú a (69, 70) csatornáknak a (68) bevezető nyílással való közlekedését ismét elzárta, a sűrített levegő, mely a nagy (65) dugattyút működtette, a (85) tömítő henger falába fúrt (84) nyíláson s a nagy dugattyú testében kiképezett csatornákon keresztül, a szabadba jut. A jelen fékező berendezésnél nagy fontossággal bír azon körülmény, hogy a féktuskók meghúzása a legnagyobb szabályossággal megy végbe s a fékdugattyúknak ezután még mindig elegendő tér áll rendelkezésükre. A jelen esetben a féktuskók szabályozása a következő módon történik : Először a fékdugattyúk működtetése által az űrös (78) rúddal, mely a fékrudazatot mozgatja, meghatározott hosszúságú elmozdulást végeztetünk. Ezen elmozdulás után a tuskóknak a vonat kerekeire kell feküdniük, mert ha ezt nem tennék és játékk'r