31631. lajstromszámú szabadalom • Légnyomású fék vasúti vonatok számára

J — 8 -maradna fönn, akkor a féktuskókat az alább leírandó szerkezet segélyével be kell állítanunk. A (89) forgattyuval ellátott (88) tengely segélyével a (87) fogaskereket elforgatjuk (27. és 28. ábra), mely a fogazott (93) csavaranyával kapcsolódik (28. ábra)Ily módon a (90) emelő mindaddig tolatik előre, míg csak a féktuskók a kerekek pereméhez hozzáfeküsznek. A dugattyú által végzett elmozdulás első szakasza a beállítás után, a tuskóknak a kerekekre való fektetését eszközlő löketnek felel meg, míg a hátralevő elmozdulás a munkalöketet képviseli. Hogy a föntebbi módon egyszer s mindenkorra meghatározott első löket-szakasz pontos hosszúsággal bírjon, az úröa (78) rúd oldalt egy (91) horonnyal van ellátva (21. ábra), melynek hossza pontosan egyenlő az említett első löket-szakasz hoszszával s e horonyban a beállítás eszközlése alkalmával egy a henger végénél elrendezett (92) peczkét vezetünk. A művelet befejezése után ezen peczek ismét kihúzatik. A segéd- és póttartányok a 22—25. ábrákon vannak föltüntetve. Segédtartány alatt azon (94) tartány értendő, mely a fékhengerbe a kocsi önsúlyának (vagyis az üres kocsinak) megfékezésére szükséges levegőt juttatja. Póttartányok alatt pedig azon (95, 96, 97) tartányok értendők, melyek a különböző rakománysúlyoknak megfelelő légmennyiségeknek a fékhengerbe való vezetését teszik lehetővé. Ezen póttartányok száma úgy van választva, hogy a fékező hatást tetszés szerint 1, 2 vagy 5 tonnarakományonként változtathatjuk. A póttartányok a segédtartánnyal három különböző módon köthetők össze. Az egyik, nem önműködő módszer abban áll, hogy a (9í) segédtartányt, mely mindig a kocsi önsúlyának felel meg, egy csap segélyével kötjük össze a megfelelő számú póttartánnyal. A csap ezen czélból (98) körhoronnyal van ellátva (22. és 24. ábra), mely a csap (99) fogantyújának forgatása alkalmával az egyes póttartányok nyílásai elé lép s ezeket ily módon a segédtartánnyal összeköttetésbe hozza. Ugyanezen eredmény részben önműködően is elérhető, amint azt a 25. ábra mutatja. A kocsi megrakása előtt (100) rudat, mely a föntemlített csapot forgásba hozó fogazást hord, balra toljuk. A rakodás befejeztével ezen rudat addig húzzuk jobbra, míg csak a (111) U-vason (28. ábra) megerősített (101) helytálló ütközővel nem találkozik (25. ábra), melynek egyik rézsútos oldala fogazással van ellátva. Mivel a helytálló (101) ütköző a kocsinak olyan részére (alvázára) van erősítve, mely a kocsiszekrénynek a rakomány által előidézett sülyedésében nem vesz részt, ellenben a (100) rúd úgy van elrendezve, hogy a tartórúgóknak a rakomány által létesített behajlását követi, azon szög, mellyel a fogazott' rúd a csapot elforgatja a rúd hegyének többé-kevésbé alacsony helyzetétől, vagyis a rakomány súlyától fog függeni. Ha pl. a (100) rúd hegye a kocsi megterhelése folytán a (101) ütköző fogazásának (102) pontjával kerül átellenbe, akkor a rúd eltolása következtében elforgatott csap a rakomány súlyának megfelelő számú póttartányt fog a segédtartánnyal összeköttetésbe hozni. A (100) rúd vége (103) csuklóval van ellátva, mely a (104) csúcsnak a kocsi emelkedése és sülyedése folytán bekövetkezhető eltörését megakadályozza. A (105) rúgók a (104) csúcsot mindig vízszintes helyzetben tartják. Ha a (100) rúd elmozdulását teljesen önműködővé akarjuk tenni, akkor azt csak egy dugattyúval kell ellátni és a hengert, melyben ezen dugattyú mozog, a fékhengerrel kell összeköttetésbe hozni. Ily módon a (100) rúd mindannyiszor előre, vagyis jobbra tolatik, valahányszor a fékhenger működésbe jön s a csapot addig forgatja el, míg a rúd vége a helytálló ütközővel nem találkozik. A rúdnak kezdőhelyzetébe való visszamozgatására rúgók szolgálnak. A külön segéd- és póttartányok alkalmazásának elkerülése czéljából a 30. és 31. ábrán hossz- és keresztmetszetben föltüntetett szerkezet használható, mel}7

egy (106) hengerből s egy abban mozgó (107) dugattyúból áll. A dugattyú egy csavar segélyével vagy más módon mozdíttatik el. Ha a dugattyú a hengerben legbelső hely-