31544. lajstromszámú szabadalom • Újítások gázmótorokon

van ágyazva, melynél fogva a kulissza a helytálló (n) tengely körül forgatható (m) fogazott szektorral van összeköttetésbe hozva. Az (n) tengely ágyául a mótor állványához, vagy, mint a rajz mutatja, egy szilárd s esetleg több darabból álló (p) köpenyhez erősített (o) tartóka szolgál. A (p) köpeny egyúttal a mótortengelyt is hordhatja s egy kengyel és csavarok segélyével a hengernek egy megfelelő (q) kengyeléhez erősíthető. Az (m) fogazott szektor elforgatására czélszerűen egy (r) végtelen csavar szolgál, mely a (p) köpeny két belső nyúlványába ágyazott tengelyre van szerelve. A föltüntetett kiviteli alaknál a végtelen csavar egy (e) forgató kerék és két (t) kúpkerék segélyével működtethető. A mótor neme és rendeltetése szerint a végtelen csavar működtetésére más, esetleg önműködő szerkezetek is alkalmazhatók. Az (m) szektor természetesen egy fokbeosztást hord, mely a dugattyú járatát a szektor minden helyzetében megadja. Ha a (p) köpenyt zárt, akkor ezen fokbeosztást a leolvasás megkönnyítése czéljából a köpeny külső fölületén is reprodukálni kell. A fogazott szektor elmozdítása alkalmával végbemenő folyamat a következő: Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy az (e) pont, mely a (d) rúd görgőjének középpontját jelzi, az (n) tengely körül elforgatott (m) szektor által leírt körnek és azon másik körnek metszéspontja, melyet a (h) csatlórúd és az (f) kulissza (g) összekötő pontja a (j) mótortengely körül, mint középpontja körül leír. Ennélfogva minden egyenes, mely ezen két görbének fordítva arányos távolságokban fekvő pontjait öszszeköti, az (e) ponton megy keresztül. Ezen (e) pont egyszersmind azon legszélső helyzetet adja meg, a meddig az (f) kulissza a henger felé kilenghet. A kulisszával az (e) görgőnél fogva összeköttetésben álló dugattyú tehát sohasem haladhat túl a henger feneke felé azon a helyzeten, melyet az ily módon meghatározott (e) pont megszab, sem pedig a henger fenekéhez nem ütközhet visszatérése alkalmával. A dugatytyú előre mozgását az (f) kulissza helyzete szabályozza, mely viszont egyrészt a csatlórúd mozgása, másrészt a lengés (1) tengelyének helyzete által van meghatározva. Azon geometriai szerkesztés, melynek segélyével az (e) pontot megkapjuk, a következő mértani tételeken alapul: 1. Ha két egyenlő sugarú kör egymást metszi s a középpontjaik között lévő távolság félsugaruknál kisebb, vagy azzal egyenlő, akkor a metszéspontokban szerkesztett érintők oly beírt szabályos sokszögeket határoznak meg, melyeknek központi szögei kétszer akkorák, mint azon belső szögek, melyeket a két kör középpontját a metszéspontokkal összekötő egyenesek képeznek. 2. Az így szerkesztett sokszögek oldalainak hossza kétezer akkora, mint a két középpont egymástóli távolsága. 3. Ezen sokszögek minden oldal, mely a két kör metszéspontján halad át, a körök kerületét egymással fordítva arányos részekre osztja. A 2. ábra a fogazott szektor (n) forgástengelyének pontos meghatározására szolgáló szerkesztést mutatja. Tegyük föl, hogy (j) a mótortengely középpontja, (j— jl) a forgattyúkar feje által leírt kör sugara, (jl—e) pedig a csatlórúd hossza. Ha most a (j) középpontból egy (j—e) sugarú kört irunk le s az (e) pontban ezen körhöz egy érintőt szerkesztünk, akkor ezen érintő merőleges a (j—e) egyenesre. Az érintőn egy (j2) pontot úgy határozzuk meg, hogy az (e) pontból (e—j) sugárral egy kört húzunk, mely az érintőt a (j2) pontban metszi. Ha most az (e—j2) egyenes felező pontjában, a (j3) pontban egy merőlegest emelünk ezen egyenesre, akkor ezen merőlegesnek a (j—j2) körívvel való (n) metszéspontja lesz a fogazott szektor keresett középpontja, mely egyúttal azon (e—j2—j4) körnek is középpontja, melyet az (n) pontból (j—e) sugárral húzunk s mely az első ízben húzott kört az (e) pontban metszi. Ha most az (s) forgató kereket úgy forgatjuk el, hogy az (m) szektor a henger