31487. lajstromszámú szabadalom • Lemez elektromos akkumulátorok részére

2 — 4. ábra a csapágy és a szomszédos részek függélyes metszete. A rajzban föltüntetett foganatosítási alaknál a négy mótor közös mágnesvázát a kocsi (A) alvázkerete képezi, mely a (B) tengelyeken nyugszik és mely viszont a (C) kocsitestet hordja. Az összes motorok vasvázait összekötő hosszelemeket az (1, 2) tartók, a harántelemeket pedig a (3, 4, 5, 6) és (11, 12, 13) haránttartók képezik. A szélső haránttartók a (9, 10) vonórudak fölvételére szolgáló (7, 8) öntvényeket hordják. A (14, 14) sarkdarabok az armatúrák között elrendezett harántelemek két oldalán vannak elrendezve. Az armatúrák (18, 18) kollektorain a (17, 17) kefék súrlódnak. A (16) armatúrák közvetlenül a kocsitengelyekre vannak szerelve. A motoroknak különböző ismert kapcsolásait alkalmas kapcsolókészülék segélyével végezzük. Ha a motorok egyikét, pl. a 2. ábrában a (D) motort egymagában vizsgáljuk, úgy azt találjuk, hogy ha (15, 15) mágnesező tekercsei geijesztetnek, a mágneses erővonalak az armatúrán és a két póluson, a (11, 1, 12 és 2) tartókon keresztül a kettős nyilak irányában haladnak. Ha ellenben két vagy több szomszédos motort gerjesztünk, úgy ha a tekercselések egyformák, a haránttartókban az erővonalak iránya egymással ellenkező, mi által a haránttartókban mágneses áramlás nem jön létre, hanem ez csupán a hossztartókon és az összes armatúrákon és pólusokon sorjában fog lefolyni, mi által az összes gépekben teljesen egyenlő lesz a gerjesztés. Az erővonalak áramlását ezen esetben az egyszerű nyilak jelzik. Mint már említettük, ha az egyes motorok mezőiben a mágneses áramlás egyenlő, a harántrudak nem vezetnek erővonalakat. Ha azonban egyik vagy másik mótor üzemi föltételei a többitől különböznek, úgy hogy nagyobb mezőintenzitásra van szüksége, mint a többinek, akkor az ezen motorhoz tartozó haránttartók önálló mágneses kört zárnak s a haránttartókban a szükséges erő vonaltöbblet megy keresztül. Ily eset pl. akkor állhat be, ha az egyik mótor által hajtott kerekek átmérője kissé nagyobb, mint a többi kerekeké, mert ekkor az armatúra kisebb fordulatszámmal jár. Az ily mótor mágneses áramlása (lásd a (D) motornál a kettős nyilakat) nem befolyásolja a többi motorok mágneses áramlását. Az alváz fönt leírt elemein kívül a (3) és (4) haránttartókat összekötő (19) és (20) tartók vannak elrendezve, melyek a mágneses áramlásra vonatkozólag ugyanazon szerepet játsszák, mint az (1) és (2) tartó. A rajzban föltüntetett foganatosítási alaknál a (19) és (20) tartó assziinmetrikusan van elhelyezve, hogy a középvonalon kívül elhelyezett mágnessarkok súlyát kiegyensúlyozzák. Mint már fönt említtetett, az (A) keret a (B) tengelyekre a (21) rúgók közvetítésével rugalmasan van ágyazva, melyek közül kettő-kettő a lenglietően ágyazott (22) emelők és (23) szemek segélyével csuklósan van egymással összekötve, úgy hogy két-két rúgó a (22) emelők által egymást kiegyenlíti, a mint ez lokomotivoknál általában ismeretes. A (21) rugók közepe a (24) kengyelekbe van fogva, melyek az (1, 2) tartókat közrefogják és a (26) csapágytokokon nyugszanak (4. ábra). A csapágyak tetszőleges szerkezetűek lehetnek. A 4. ábrában föltüntetett szerkezetnél a csapon a (27) csésze nyugszik és a (28) kamra szolgál a kenőanyag fölvételére. A csapágytok a (29) olajozócsészével van ellátva, melyből a (30) csatorna vezet a csészén keresztül a csap fölső részéhez. A nyitható (31) és (32) födök lehetővé teszik, hogy az olajozó csészéhez és az olajkamrához könnyen hozzá lehessen férni. A (33) toldat arra szolgál, hogy esetleg harmadik kontaktussínen súrlódó áramszedősarút lehessen a csapágytokra erősíteni. A (17) kommutátorkefék a (34) kefetartókra vaunak szerelve, melyek egyike a 4. ábrában jól látható. A kefetartók a (24) villa (35) karjaira vannak csavarolva vagy más alkalmas módon megerősítve.