31465. lajstromszámú szabadalom • Villamos üzemű függőpálya

dőn a váltónyelv záratik. Ezen elrendezés következtében tehát a kocsi a váltó nyitott helyzeténél az áramtalan pályarészen megáll és ennek következtében a függő pályáról le nem eshet. Ezen szigetelt vezetékrésznek a váltónyelv forgáspontján túl természetesen annyira hátra kell nyúlnia, hogy nyitott váltónál a kocsi eleven erejénél fogva se futhasson a váltónyelv végéig. Ha a függő pályát akként akarjuk berendezni, hogy a végállomásokhoz érő kocsik haladási irányukat önműködően megváltoztassák, akkor az ezen czélból a kocsikon elrendezett és a végállomáson a haladási irány reverzálása czéljából rögzített ütközők segélyével átállítandó kapcsolókat a jelen találmány szerint akként képezzük ki, hogy a kapcsoló tengelyen a reverzáló emeltyűn kívül még két segédemeltyűt rendezünk el, melyek közül az egyik az egyik végállomáson, a másik pedig a másik végállomáson működtetve, arra szolgál, hogy miután már a reverzáló emeltyű az egyik végállomáson az ütközőbe való ütődés folytán a menetirányt megváltoztatta, az illető segédemeltyű az ütközőbe szintén beleütődvén, a reverzáló emeltyűt annyira viszszaforgassa, hogy a menetirány ugyan meg ne módosíttassák, de a reverzáló emeltyű oly állásba hozassék, hogy az a másik végállomáson a rögzített ütközőbe ütődjék. A mellékelt rajzokban a jelen találmány tárgya két foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra a jelen találmány szerint berendezett lejtős pályarésznek vázlatos rajza; a 2. ábra a lejtős pályarész berendezésének más foganatosítási alakja; a 3. ábra oldalnézetben a vízszintes pályarészt ebben elrendezett váltóval láttatja;a 4. és 5. ábrák a vízszintes pályarésznek és a biztosító szerkezetnek fölülnézetét láttatják nyitott és zárt váltónyelvnél; a 6. ábra a kocsikon elrendezett kapcsolónak és a motornak kapcsolási sémáját láttatja; a 7—10. ábrák a kapcsoló különböző állásait tűntetik föl. Az 1. és 2. ábrákban (a) a kocsikat, (b) a fölfüggesztő keretet, (c) a terhet, (d) a síneket, (e) a munkavezetéket és (f) az áramszedőket jelöli. A lejtős pályarésznél a (g) vontató közeget, például kötelet vagy lánczot rendezzük el, mely az (i) más (h) korongok köré van vezetve, melyek közül az egyik a lejtő elején, a másik pedig a lejtő végén akként van elrendezve, hogy a végnélküli kötél a lejtő mentén fusson. A végnélküli kötélnek alsó része a sínpálya fölött, mint az 1. ábrában vagy a sínpálya alatt, mint a 2. ábrában, lehet elrendezve. A (h) és (i) korongok egyikét mechanikusan hajtjuk, úgy hogy a végné.küli kötélnek alsó része a pálya mentén a kocsik haladási irányában folytonosan előre mozog, miközben a végnélküli kötélnek fölső része a (k) és (1) vezető tárcsák segélyével a sínpályától kellő távolságban tartatik. Minden egyes kocsi egy-egy (m) szorítóval van ellátva, mely tetszőleges ismert szerkezettel bírhat és mely a kocsinak a végnélküli kötéllel való összekapcsolására szolgál. Az egyes kocsik a pályának (A) pontjáig a futó kereket működtető elektromotor által hajtatnak. Az (A) pontba érkezve, a kocsinak (m) szorító szerkezete a végnélküli kötelet fölülről, alulról vagy az egyik oldal felől megfogja és így a kocsit a vontató kötéllel összekapcsolja; a kocsit már most a vontató kötél húzza a lejtő fölső végéig. A (B) pontnál, vagyis a lejtő fölső végénél a vontató kötél az (m) szorító szerkezetből kikapcsoltatik és ekkor a kocsi a kötél alól fölszabadulván, elektromotorja által hajtatik tovább. Az (e) munkavezetéknek azon részét, mely a pályának lejtője fölött fekszik, az (n o) izolátorok segélyével czélszerűen árammentessé tesszük, kivéve azon esetet, midőn a vontató kötélnek haladási sebessége közel egyenlő azon sebességgel, mellyel a kocsi az elektromotor által hajtatik. A 3., 4. és 5. ábrában (d) a fősínt, (dl) pedig a (p) váltóval fölszerelt leágazó