31465. lajstromszámú szabadalom • Villamos üzemű függőpálya

sínt jelöli; a sinek fölött az (e el) és (q) munkavezetékek vannak elrendezve, melyek világosság kedvéért a 4. és 5. ábrákban a sínektől oldalt vannak rajzolva. Az (e) és (el) vezetékek az elektromos forrással állandóan összeköttettásben állanak, a (q) vezetékrész ellenben két (r) és (s) izolátor segélyével a vezetékhálózattal elvan szigetelve. A (q) vezetékrész a szigetelt (z u) sodronyok és a (v) kapcsoló segélyével az (e) munkavezetékkel köthető össze, mely kapcsoló a (d) sínen a (p) váltónyelvvel szemben van elrendezve. A kapcsolónak működtetésére a (d) sínen és az ehhez erősített (x) hüvelyen átjáró (w) peczek szolgál, melynek fejéhez az (y) rúgó szorul. Midőn a (p) váltó a 4. ábrán föltüntetett nyitott helyzetben van, akkor az (y) rúgó a (w) peczket az (x) hüvelyből bizonyos mértékben kihúzva és a (v) kapcsolót nyitva tartja, úgy hogy a (q) vezetékrész áramtalan. A (dl) sínről a (d) sín felé tartó elektromos kocsi tehát a (q) vezetékrész alatt megáll. Ha ellenben a váltót az 5. ábrában föltüntetett módon zárjuk, akkor a váltónyelv a (w) peczket a (v) kapcsoló emeltyűhöz nyomja, miáltal a kapcsoló záratik és a (q) vezetékrész árammal tápláltatik. Ekkor a (dl) sínről a (d) sín felé tartó kocsik a (p) váltónyelven akadálytalanul áttérhetnek a (d) sínre. A 6—10. ábrákban föltüntetett átkap-^ csoló szerkezetnél föltételezzük, hogy a visszavezetéket nem a sín, hanem egy külön második vezeték képezi. A motornak (2) fegyverzete, (3) térmágnestekercse és két (f fl) áramszedője ismeretes módon a kapcsolónak (4 5 6 7) kontaktusaival állanak összeköttetésben. A kapcsoló szerkezetnek mozgatható része a (8) tengelyből áll, mely a szigetelten szerelt (9) és (10) áramzáró részeket, a (11) reverzáló emeltyűt és a (12) és (13) segédemeltyűket hordja. A pálya végállomásainál egy-egy rögzített (14) (7. és 8. ábrák), illetőleg (15) (9. és 10. ábrák) ütköző van elrendezve. Tegyük föl, hogy a kocsi a (11) állító emeltyűnek a 6. ábrában föltüntetett állásánál a berajzolt nyíl irányában, vagyis jobbra mozog. A pályának jobboldali végállomásához érve, a (11) emeltyű a rögzített (14) ütközőbe ütközik és ekkor a kocsi továbbmozgása folytán a 7. ábrában föltüntetett helyzetbe jut. Ennek következtében a (9) és (10) áramzáró részek az (5) és (6), illetőleg a (4) és (7) kontaktusokat kötik össze egymással és ez által az áram irányát a fegyverzetben a 6. ábrához képest, a hol (4) és (5), illetőleg (6) és (7) kontaktusok vannak egymással összekötve, reverzálja. A kocsi tehát most a 7. ábrában berajzolt nyíl irányában fog haladni. Röviddel a visszamozgás megkezdése után azonban a (13) segédemeltyű, a mint a 8. ábrából látható, a rögzített (14) ütközőbe ütközik és ez által a (11) reverzáló emeltyűt az ezen ábrában föltüntetett állásba forgatja, melynél a kontaktusok összeköttetése azonban még ugyanolyan, mint a 7. ábrában, tehát a kocsi a megkezdett irányban tovább halad; a (11) emeltyű azonban már ismét oly magasan áll, hogy az a másik végállomáshoz érve, az itt elrendezett rögzített (15) ütközőbe (9. ábra) ütközik, miáltal újból a 6. ábrában föltüntetett kontaktusösszeköttetések létesíttetnek. A megkezdett irányban való továbbhaladásnál már most a (12) segédemeltyű ütközik a (15) ütközőbe és ez által a (11) emeltyűt újból azon helyzetbe hozia (10. ábra), melynél az a jobboldali végállomáson (6. ábra) megint a (14) ütközőbe ütközik, mire a leírt műveletek megismétlődnek. Két áramszedő helyett természetesen egy is alkalmazható, mely esetben visszavezetékként a sineket használjuk föl. Hogy a haladási irány megváltoztatásánál erősebb lökések elháríttassanak, a végállomásokban a munkavezetékbe ellenállásokat igtatunk be. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Függő pálya, melynél a kocsik reájuk szerelt elektromotorok által hajtatnak,