31460. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés bányaaknáknak fagyasztás segélyével való előállítására
átadott hideg igen csekély', a fagyasztó csö- i vek is igen kevés hideget adhatnak le s amellett, mint föntebb említve volt, minden fagyasztó csőbe csak a leadott hidegnek, illetve fölvett hőnek megfelelő mennyiségű folyékony szénsav bocsáttatik. A külső csőben fölfelé mozgó, szárazon telített gázok a kőzet hőmérsékét akkor vennék föl, ha a belső csőbe vezetett hűtő anyagból el volnának szigetelve. Mivel azonban a dolog nem így áll, a belső csőben lefelé mozgó s forrásban levő folyadék és a külső esőben fölfelé haladó, szárazon telített gáz között liőkicserélődés megy végbe s ezen gáz a fölvett hőt a forrásban levő folyadéknak adja át, úgy hogy ezen folyadék már a belső csőbe való belépése alkalmával gőzölögni kezd. Mivel a hőátvitel nedves gőzök és szárazon telített gázok köpött tudvalevőleg igen nagymérvű, a két közeg közötti liőkicserélődés teljes fog lenni s a belső csőből már csak szárazon telített gázok lépnek át alul a külső csőbe, Mivel, mint már említve volt, lehetetlen mindegyik csőbe egyenlő mennyiségű fagyasztó folyadékot vezetni, a fölös folyadék a csőben alul összegyűlt, ami a csövek hűtő hatását épen nem tette jobbá. Jelen találmány szerint bányaaknáknál és hasonlóknál oly módon állítunk elő fagyasztott falakat, hogy a fagyasztó csövekben nem szárazon telített, hanem nedves, illetve telített gőzöket mozgatunk, melyek útközben a föld melegének fölvétele következtében mindjobban kiterjeszkednek s azon képességgel bírnak, hogy a szükséges hideget saját magukban létesítik, úgy hogy a fagyasztó csövekben egyenletes fagyasztó hőmérsék és egyenlő párolgási nyomás uralkodik. Hogy ezt elérhessük, a folyékony szénsavat az összes fagyasztó elemekbe, illetve elgőzösítőkbe, a hidegfejlesztő gép nagysága vagy a megfagyasztandó kőzetek kiterjedése szerint csak 2—4 szabályozó szelepen szabad bevezetnünk s a mozgásnak a fagyasztó csövekben olyan sebességgel kell történnie, hogy kellő mennyiségű, nedves gőzt képező folyadékrészecskék ragadtassanak tova. A gyakorlati tapasztalatok és kísérletek azt mutatták, hogy a legkedvezőbb sebesség, mellyel pl. a szénsav a fagyasztó csövekben mozog, 1—3 m. pro sec., a fagyasztó csőből való kilépés alkalmával mérve. Ha a fagyasztó csőben ammóniák párolog el hidegfejlesztés czéljából, akkor legkedvezőbb a mozgás a csövekben, ha a gázok 10—15 m. pro sec. sebességgel lépnek ki a fagyasztó csövekből. A fagyasztó csöveken való liőátmenetel fokozását tekintve, a hővezetés akkor a legjobb, ha a gőzök igen nedves állapotban haladnak a fagyasztó csövekben, ahol a tovaragadt folyadékrészecskék az egyes csoportokból való kilépés alkalmával elválasztatnak. Hogy a nedves szénsavgőz és a szárazon telített szénsavgáz által a kőzetnek átadott hőmennyiségek milyen viszonyban állnak egymással, azt igen nehezen és csekély potossággal lehet meghatározni. Alkalmas készülékekkel végzett kísérletek azt mutatták, hogy a hideget átvevő közeg gyanánt nehezen megfagyasztható sóvizet alkalmazva, a hőközlés együtthatója nedves gőz és sóvíz között a hútőföliilet minden ma -re óránként és 1° C. hőmérsékkülönbség mellett 220 hőegység (kalória), míg ugyanezen együttható szárazon telített gázok és sóvíz között körülbelül csak 15 hőegységet tesz ki a hűtőfölület m2 -ként, óránként és 1° C. hőmérsékktilönbség mellett, mely adatokból már következtetéseket lehet levonni a kőzetek fagyasztását illetőleg. A mellékelt rajzokon az 1. ábra az eljárás foganatosítására alkalmas s koncentrikusan elrendezett csövekkel bíró berendezésnek hosszmetszete, a 2. ábra egy másik kiviteli alak hasonló metszete, a 3. ábra egy akna körül a kőzetbe helyezett fagyasztó csövek fölülnézete, a 4. ábrán a fagyasztó gép az akna körül beillesztett fagyasztó csövekkel együtt vázj latosan van föltüntetve, az i 5. ábra pedig a fagyasztó csöveknek oly
