31292. lajstromszámú szabadalom • Optikai prizma

Hogy a prizma nagyságát lehetőleg csökkentsük, a sugarak útjára nézve tekintetben nem jövő csúcsok le vannak vágva. Ily módon jön létre az új prizma, melynek hat oldallapja közül kettő-kettő egymással öszszeillő. Az (a) és (b) lapok az alaptetraeder lapjaihoz hasonló háromszögek, a (c) és (d) lapok derékszögnek, az (e) és (f) lapok pedig trapezeket képeznek. A fénysugár áthaladása alkalmával a prizmatestnek, tehát a tetraedernek összes lapjai fölhasználtatnak, a mennyiben az (a b) lapok nem jönnek tekintetbe, mivel csakis teljesen gyakorlati szempontoknak, vagyis a tér- és anyagkimélés czéljából levágott csúcsoknak köszönhetik létezésüket. A fénysugár útja a következő (1. ábra): az (e) lapon át lép a prizmába s a (d) laphoz ütközik, mely azt a (c) lapra veri vissza. Az erről visszavert fénysugár az (f) lapot találja, mely a merőleges beesés következtében a sugarat átbocsátja. Eddig a fénysugár 90°-kal téríttetett el. Hogy a kilépő fénysugár a beeső sugárral párhuzamos legyen, a 2. ábra szerint még egy ugyanilyen prizma alkalmazandó, mely a fénysugarat szintén 90°kal téríti el. Ezen eredményt Porro is elérte ugyan prizmarendszerével, azonban neki négy külön elemre volt ehhez szüksége. Ennélfogva a sugár, a be- és kilépési fölületeket nem számítva, hatszor kénytelen a közeget változtatni, míg ez a jelen esetben csak kétszer történik. A sugarak egy része azonban minden változásnál elnyeletik, mivel a fényt tökéletesen átbocsátó síkok nem létesíthetők. így tehát könnyen belátható, hogy a prizma új alakjával jelentékeny előnyök érhetők el, mivel a közegváltozások száma a Porro-féle elemek alkalmazásánál föllépő közegváltozások számához úgy aránylik, mint 2:6, a kép világossága pedig fordított arányban fokozódik. Azonkívül a sugárnak az új prizmában a két visszaverő sík között megtett útja a Porro-féle rendszerben megtett útnak csak 0.7 része, a mi a 3—6. ábrák alapján végzett számításokból könnyen kiadódik. Ezen ábrákon a beeső sugárhengert jelző kör és a középső sugár szakadozott vonallal van föltüntetve. A Porro-féle rendszernél (5. és 6. ábra) a két (g) és (h) visszaverő sík közé eső sugár hossza 2 r, ha r a beeső sugárhenger félátmérőjét jelenti. Az új prizmánál ellenben ugyanazon út hossza csak rV2—1.4r, a mi abból következik, hogy az ik=il egyenes hossza =rV2, mivel az i k m és i 1 11 háromszögek összeillők. Az új prizma előállítása szintén igen egyszerű és gazdaságos, ihivel az összes fölületek kihasználása és a sajátos alak következtében úgy az elkészítésre fordított munka, mint a fölhasznált anyag mennyisége szűk határok között marad. Az új prizma azon lényeges előnyt nyújtja, hogy igen sok készüléknél és eszköznél alkalmazható, mivel úgy jobbra, mint balra forgató prizma gyanánt is készíthető. így például a 2. ábrán föltüntetett összeállítás egy látcsövet ad, ha ezenkívül még tárgy- és szemlencsével van fölszerelve. A 7. ábrabeli elrendezés alkalmazása a 8—10. ábrákon van bemutatva. A föltüntetett kettős látcső jóval kisebb és könnyebben kezelhető, mint a jelenleg használatban lévő látcsövek, mivel a fénysugarak útját a két szemtengely közé lehet helyezni. A látcső két egymásba tolható (o) és (p) hengerből áll, melyek egyik oldalukon (q), illetve (s) födéllel vannak elzárva. A két henger eltolása bármilyen módon eszközölhető, úgy például a rajz szerint ezen czélból egy harmadik (t) henger van közbeiktatva, mely egy (u) hasítékkal bír s ez utióbbiba egy a külső (o) hengerhez erősített (o) peczek nyúlik. A belső (p) henger a hosszirányú eltolás lehetővé tétele czéljából egy hasítékkal van ellátva. Ha a (t) hengert elforgatjuk, mely czélból a henger kidudorodó széllel bír, akkor ezen henger a (v) peczeknek az (u) hasítékban való csúszása következtében hosszirányban elmozdul. Ezen mozgásnál a (t) henger a | vele egy alkalmas szerkezet útján össze| kötött (p) hengert magával viszi. Ezen szer-1 kezet, mint a rajzon jelezve van, egysze-