31198. lajstromszámú szabadalom • Zár ládák és hasonlók részére

Mint a rajz mutatja, a zártok lényegében két (a) és (b) részből áll; utóbbi képezi a tok alját. Ezen ((b) rész lemezből készül és hosszirányú négyszögletes (c) mélyítéssel bír. A (b) lemez továbbá két végén (d) toldatokkal bír, melyek az ezen toldatok (e) lyukain (6. ábra) átdugott csavarok segélyével a ládára erősíttetnek. A zártok mellső (a) része a (b) lemezhez hasonló módon van kiképezve és a két (a b) lemezt az összeerősítés czéljából oly módon fektetjük egymásra, hogy mélyítéseik egymást födjék, mire az összeerősítést az egymásra fekvő részeken átdugott csapok vagy hasonlók segélyével létesítjük. Az (a) lemezt nem szükséges a (b) lemez (d) toldataihoz hasonló toldatokkal ellátni, azonban tetszés szerint az (a) lemez is bírhat ily toldatokkal. A két mélyítés képezi a zárüreget, melyben a (g) kilincs van elrendezve. A (g) kilincs alsó vége a (h) csap segélyével a zártok (a) lemezén van megerősítve. A kilincs mellső fölületére az (i) rúgó (1. és 4. ábra) támaszkodik, melynek alsó vége a (j) síögecs által a tokhoz van erősítve; a (j) szögecs egyidejűleg arra is szolgál, hogy a tok többi alkatrészeit egymáshoz kapcsolja. A (g) kilincs az 1. és 2. ábrában föltüntetett alakkal bír és legömbölyített (k) orral van ellátva, mely a retesiz keresztirányú (1) rúdjába kapaszkodik. A kilincs továbbá (m) kivágással bír, mely lehetővé teszi, hogy a kilincs a retesszel teljesen kapcsolatba jöhessen. A (g) kilincs továbbá hosszúkás (n) nyílással van ellátva, melynek a rajz értelmében fölső és alsó határoló fala kissé ferde. A fölső (o) falhoz a pontozottan rajzolt kulcs fektethető, hogy ily módon a kilincset az (i) rúgó hatásával ellentétesen hátrafelé az 1. ábrában pontozottan rajzolt helyzetbe mozgathas- | suk, mely helyzetben a kilincs az (1) keresztrudat szabaddá teszi. A (p) ütköző oly módon határolja a (g) kilincsnek az (i) rűgó hatása folytán kifejtett mozgását, hogy a (g) kilincs oly helyzetet foglal el, melyből az (1) rúd oldalt tolhatja, a mikor a láda födelét zárjuk. A zártok mellső (a) lapja (r) nyílással van ellátva, mely czélszerűen egy vonalban fekszik az (n) nyílással és így a kulcs bedugása czéljából lyukak varnak elrendezve szén szögecsek vagy hasonlók segélyével az (s) lemez van megerősítve. Ezen (s) lemez fölső vége vízszintes (t) részekkel bír, melyek a zártok mellső (a) lemezének hasonló fölső (u) részeire (3. ábra) fekszenek. A (t) és (u) részekben csavarok átdugása czéljából lyukak vannak elrendezve (4. ábra), mely csavarok a zárnak a láda mellső részén való megerősítésére szolgálnak. A (t) részek (f) toldatokkal bírnak, melyek le vannak hajlítva és szögecsek segélyével a (b) lemezen vannak megerősítve (3., 4., 7., 8., 9. és 10. ábrák). Az (s) lemez eredeti és a czélnak megfelelő kiképezés utáni alakját a 7., 8. és 9. ábrák mutatják. A 7. ábra az eredeti alakkal bíró lemezt mutatja, melyből a 8. és 9. ábrabeli alakkal bíró lemezt hajlítások útján kapjuk. Az (s) lemez (vl) résiei a ív) oldalrészekre vannak visszahajlítva és a (v3) rész a lemez (v2) végére van fölhajlítva. Ezen áthajlí'ott részek szélei egy négyszögletes (w) közt határolnak. A (w) köz az 1. ábrában pontozottan rajzolt (x) kártyát vagy a pecsétet fogadja be. Az (s) lemez köralakú (y) nyílása az (r) lyukhoz való hozzáférést t:szi lehetővé. Az (r) és (y) lyukak között az (x) kártya olymódon van elrendezve, hogy utóbbit a kulcs bedugásánál át kell bökni. Az (s) lemezben az (y) nyílás alatt elrendezett (zl) nyílás lehetővé teszi, hogy a tárcsát befogadó közbe került idegen anyagokat eltávolíthassuk. A kártyát bef ogadó közt a mellső lemeznek fönt leírt hajtogatása helyett oly módon is képezhetjük, hogy az (s) lemez hátsó oldalán a (dl) lemezdarabot erősítjük meg, mely a 10. ábrában rajzolt alakkal bír. Ezen (dl) lemezdarab (el el) karokkal van ellátva, melyek végeire a kártya fölfekszik. A kártya oldalirányú eltolódását az