31198. lajstromszámú szabadalom • Zár ládák és hasonlók részére

(fl fl) részek hátrahajlítása által akadályozzuk meg, mely (fl) részeket a zártok mellső (a) lemezének a 11. ábrában föltűn- j tetett kiképezése által létesítjük. A részek- j nek az összeállítás után elfoglalt helyzetét a 12. ábra mutatja, melyben az (s) lemez pontozott vonalakkal van jelölve. Az (al) retesz, — melynek egyik részét az (1) rúd képezi — fémdarabból készül, mely megközelítőleg U-alakra van meghajlítva. Ezen U-alakú retesz vízszintes tagjá- j nak középső része az (1) rúd képezése czél- • jából meg van vékonyítva. A függélyes ta- j gok végei szögecselés által a (bl) lemezhez vannak erősítve, mely utóbbi (cl)-nél (1. ábra), hol a láda födelén áthatol, meg van hajlítva. A retesz, mint azt az 5. ábra mutatja, oly alakkal és méretekkel bír, hogy a zártok fölső részében lévő nyílást kitölti, a mikor a födelet lefektetjük, mi mellett a retesz a födelet oldal- vagy hosszirányú mozgás ellen biztosítja, miután a ládát elzártuk. A retesz a ládafödél alsó oldalán elrendezett (bl) lemezhez van erősítve, mely külső végén lehajlított (el) széllel bír; utóbbi a födél lezárásánál a zártok mellső része fölé nyúlik és ily módon a kártyának az üregből való eltávolítását megakadályozza. A zárnak a ládához való erősítésére a láda mellső részében nyílás van elrendezve, mely oly méretekkel bír, hogy a zártok teste pontosan beleillik. A zártok és a mellső lemez kiálló részei a láda fá- | jának hátsó és mellső fölületeihez feksze- i nek hozzá és utóbbiakon csavarok által vannak megerősítve. Használat alkalmával a záitok mellső részén kiképezett (w) közbe egy kártyát tolunk be és a liáda födelét lefektetjük, mi mellett a retesz a kilincset addig tolja oldalt, míg a retesz (1) rúdja a ((k) orr alsó széle alá kerül, a mikor az (i) rúgó a kilincset oly helyzetbe szorítja vissza az (1) rúd fölé, hogy a retesz visszahúzlsa megakadályoztatik. A részek most az 1. ábrában rajzolt helyzetet foglalják el, melyből, mint látható, a kilincset az emeltyűszerű kulccsal csak a kártya átlyukasztása után mozgathatjuk ki. A kulcsot vasszög vagy nem hajlékony drótdarab vagy hasonló képezheti, melyet a kártyán, az (r) nyíláson és a kilincs (n) nyílásán át addig dugunk be a zártokba, míg a zártok (b) hátlapjába ütközik. Erre a kulcs külső végét egyszerűen lenyomjuk. Ez által a kulcsot a köralakú (y) nyílás alsó szélével érintkezésbe hozzuk, úgy hogy a kulcs külső végének további leszorításánál a kilincset az (i) rúgó hatásával szemben elforgatjuk. Ezen rúgó oly módon van elrendezve, hogy összenyomásához nagy erőre van szükség és a rúgó oly erős, hogy a kilincs működtetését csak erős kulccsal engedi meg. A kulcs bedugásánál a kártyát annyira átlyukasztjuk és megrongáljuk, hogy ezen megrongált állapotát a legfölületesebb megtekintésnél is azonnal észrevesszük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Zár ládák és hasonlók részére, jellemezve a zártokban egyik végén forgathatóan megerősített, rúgónyomás alatt álló kilincs által, melynek másik végű a megfelelő reteszbe való bekapaszkodás czéljából orral bír, mi mellett a kilincs lyukkal van ellátva, melyen a kilincsnek a reteszből való kiakasztására emeltyűszerű kulcsot vagy más tompa szerszámot dughatunk át. 2. Az 1. igénypont szerinti zár külső lemezén köz kiképezése egy kártya vagy pecsét befogadása czéljából, úgy hogy a kilincshez csak ezen kártya átlyukasztása után férhetünk hozzá. 3. A 2. igénypont szerinti zár kiviteli alakja, jellemezve az által, hogy a kártyát befogadó köz képezésére a zártok mellső lemezén oly (s) lemez van megerősítve, melynek visszahajlított (vl v3) részei képezik az említett közt. 4. A 2. igénypont szeiinti zár kivite i alakja, jellemezve az által, hogy a kártyát befogadó köz; képezésére az (s) lemezen (dl) fémdarab van megerősítve, melyre a kártya fölfekszik, mi mellett a kár-