31006. lajstromszámú szabadalom • Fonókártoló

pajzs belső oldaláról nyúlik a fonókeret felé, és pedig körülbelül a leszedőgyúrű szélességének két harmadrészéig nyúlik, a gyűrű fölületét majdnem érinti és a fonókeret fonalvezetőszeme felé 45°-ú szög alatt van irányítva. A tű hegye csekélységgel közelebb áll a leszedőgyűrű fölűletéhez, mint a tű többi része. A tű a rostos anyagot a leszedőgyűrűről fölveszi és fölgombolyítja és előidézi azt, hogy az így képezett rosttekercs állandóan föntartatik és a fonószíjak által folyton újra képeztetik. A tű a szálakat kinyújtja és egyenletes irányba fekteti, miáltal a fonál minőségét javítja. A pajzs a tűt idegen szálaktól megvédi és megakadályozza azt, hogy a leszedőgyűrűről már fölvett szálak a tűn túlságosan visszafussanak. A tűt az előállítandó fonál vastagsága szerint különböző szög alatt kell állítani, amit a tű és a pajzs közötti gömbcsuklós kapcsolat segélyével igen tág határok között és igen könnyen lehet eszközölni. A tűtartó pajzs alakja igen különféle lehet, azonban a 7. és 7a. ábrában látható alak igen czélszerű. Amint ezen ábrákból látható a (T') pajzs a (T7) szárral és a hosszú hasítékkal ellátott (T6) tartóval van ellátva. A pajzs és a tartó egymással párhuzamos síkokat képeznek, melyek a reájuk merőleges irányban meggörbített szár által köttetnek össze, úgy hogy az egesz pajzs Z-alakkal bír. A tartó hasítéka arra szolgál, hogy a rajta keresztülmenő csavar segélyével (5a. ábra) beállíthatóan legyen a fonó keretéhez erősíthető. A (T7) szár úgy van kigörbítve, hogy a pajzs a fonókerettől oly távolságba jut, hogy a fonókerethez tartozó leszedőgyűrű a pajzs és fonókeret közé esik, amint ez az 5. ábrában látható. A (T6) pajzsnak a leszedőhenger felé fordított széle a henger kerületének megfelelő görbülettel van kivágva, hogy lehetőleg ahhoz illeszkedjék. A pajzs függélyes hasítékkal van ellátva, mely (T5)-nél nyitva van és mely hasíték bélelt fonál előállításánál használtatik. A bélelt fonal előállításánál használt kész bélésfonalat pl. az 1. ábrában látható (X) csévékről vesszük és megfelelő fonalvezetőkön keresztül a pajzshoz vezetjük, a melynek hasítékán keresztülhúzzuk és ha a tűt megtartjuk, akkor a tű körül csavarjuk, mely a bélésfonal számára jó vezetéket képez, végül pedig a fonókeret fonalvezetőszemén vezetjük keresztül. A tű azonban nem föltétlenül szükséges és eltávolítható, a bélésfonal azonban úgy vezettetik, hogy a leszedőgyűrű fölületét harántirányban haladva érinti és ugyanoly irányban áll a leszedőgyűrűhöz képest, mint a tű állott. Ha bélésfonal alkalmazásával bélelt fonalat kívánunk gyártani, a bélésfonalakat szolgáltató csévéket a 3. és 4. ábrában látható módon két padon rendezhető el. A tizenkét fölső fonókeretet ellátó (X, X) csévék az (X') deszkára vannak szerelve és a bélésfonalak az (X2, X3) fonalvezetőkön keresztül vezettetnek a fonókeretekhez. Az alsó íőnókereteket tápláló (X4) csévék a gép talapzatában védett helyen elrendezett tartókon vannak elrendezve és a fonalak az (X6, X7) fonalvezetők segélyével vezettetnek a fonókeretekhez. A 6. ábrában a (T') tűpajzsokhoz (X9, X9) segédpajzsok vannak erősítve, melyek a bélésfonal megvédésére szolgálnak, mely a segédpajzsok és a (T') pajzs között vezettetik le a fonókeretbe. Az 5) ábrában a (B2, B3) leszedőgyűrűk előtt bélelt fonal, a (B') leszedőgyűrű előtt pedig közönséges fonal készül. A bélésfonalak egyszerű vagy többszálú fonalak lehetnek, a legelőnyösebb a kettős fonál. Ha egyszerű fonalat használunk, sodratának ellenkezőnek kell lennie a bélésfonalat burkoló szálaknak adott sodrattal, mivel különben a fonószíjak a bélésfonal sodratának legnagyobb részét ideiglenesen visszasodorják, mielőtt a fonószíjakat elérik, úgy hogy a bélésfonalak gyengíttetnek, a mi gyakori szakadásukat idézheti elő. Ha j két vagy többszálú fonalat használunk, a ! sodrat iránya nem oly lényeges, hacsak a fonal szálai egymással gyengén czérnázva vannak. Azonban a legjobb, ha két szálú fonalat használunk, melynek szálai a bur-