31006. lajstromszámú szabadalom • Fonókártoló
_ 4 — feszítőcsiga tengelyét egészen az (S5) villába ágyazzak, amelyben több ágyazóbevágást alkalmazunk. Amint az ábrákból látható, a csiga tengelyének végeit exczentrikusan helyezhetjük el a tengelyhez képest, úgy hogy mindegyik ágyazóbevágásban a tengely kétféleképen helyezhető be. A szíjak találkozó részei a feszítőcsiga áthelyezésefolytán viszonylagos helyzetükben megváltoznak, amint ezt a 16. ábra mellé rajzolt kis sematikus ábra mutatja. A 10. és 10a. ábrában a szíjvezetőnek más foganatosítási alakja van föltüntetve, mely két kis csigából áll, melyek körül körkeresztmetszetű gummigyűrú van fektetve. Ezen elliptikus vezető hosszú tengelye körülbelül 5 cm., kis tengelye pedig körülbelül 3 cm., azonban kerületének hatásos görbületi sugara nagyobb, mint 7—8 cm. A hajtó-, feszítő- és vezetőtárcsákon alkalmazott gummiabroncsok a szíjat rugalmas feszültség alatt tartják. A két (8) oldallap között van a fonószerkezet legnagyobb része elhelyezve. A fonókeretek a hozzájuk tartozó leszedőgyűrű mellett állanak két-két leszedőgyűrű közötti közzel szemben, részben pedig ezen közbe is hatolnak. A leszedőhengerekkel szemben az (8) lemezek a hengerek alakjának rnegfelelőleg ívalakban vannak kivágva, miáltal megakadályozzák azt, hogy az egyik fonószerkezet -esetleg a szomszédos fonókerethez tartozó leszedőgyűrűről vegyen föl anyagot, és hogy egymáshoz nem tartozó fonalak összefussanak. Az újítás még abban is áll, hogy mindeu egyes fonókeret működési helyzetéből eltávolítható és abba visszaállítható a többiektől függetlenül, úgy hogy az egyes fonókeretekben föllépő szerkezeti hibákat vagy a fonásban föllépő szakadásokat vagy fonási hibákat a gép megállítása nélkül ki lehet javítani. Ugyanis, amint az 5a., 6., 6a., és 6b. ábrából látható, a fonókeretek talpaikhoz a (V, VI, V2, V3) csavar segélyével csuklósan vannak ágyazva. A csukló csapjával konczentrikus (V5) nyílásokon keresztülhaladó (V4-) peczek a keretek kilengését határolja-A keretnek álló, vagy hátrahúzott (pontozott) helyzetében való rögzítésére tetszőleges alkalmas szerkezet szolgálhat. A jelen esetben a fonókeretre (V6) körül forgathatólag ágyazott (V8) emelő szolgál a keret rögzítésére, melynek (V10) vége (Sl) talp (V7) peczkébe kapaszkodik, ha a keret föl van állítva. Ha a keretet hátra akarjuk hajlítani, úgy az emelő (V8) végét kézzel előretoljulc addig, míg a (V10) vége a (V7) peczket el nem ereszti, mire a keretet hátrahúzhatjuk. Ha a keretet ismét fölállítjuk, a (V8) emelő önműködően rögzíti helyzetében. Ha a keretet hátrahajlítjuk, a szíj meglazul, miáltal a feszítő vagy vezetőtárcsákat olajozás, tisztítás vagy más czélból könnyű kivenni, vagy a fonószíjat javítani, vagy új fonalvéget kiindítani, avagy az elszakadt fonalat ismét összekötni. A fonal megkezdésének vagy az elszakadt főnalvég fölszedésének megkönnyítésére az (8) oldallapokban alkalmazott fonalvezetőszemek az oldallapok belső széle felé nyitottak, mint ez a 6. ábrában (W)-nél látható és elég nagyok ahhoz, hogy a fonal behúzására szolgáló eszközt rajtuk keresztülhúzhassuk. A fonal behúzására zsineget használunk, melyet a keret (V9) öblénél húzunk a szíjak között keresztül, azután lehúzzuk addig, míg a szíjak között a (W) nyílásba nem ugrik. A zsineg ekkor a szíjaknak két érintkező fölülete között van és a szíj által gyors forgásnak indíttatik és vége a leszedőn súrlódván, arról rostanyagot szed le és fonallá kezdi sodorni. Ha most a zsineget húzzuk, a zsineg-fonalképző fokozatosan keresztülhúzatik a fonókereten és a fonalat kellő hossz elérése után a nyújtószerkezeten keresztülhúzzuk, mire a fonalképzés szakadatlanul tovább halad. A leszedőgyűrűk előtt egy, az 5., 5a., 7. és 7a ábrában látható (T) tűt rendezünk el a fátyol leszedésének megkönnyítésére, mely tű a (T') pajzsra gömbcsuklóban van ágyazva. A tű tövén alkalmazott golyó félig a pajzsba, félig pedig a pajzs külső oldalára a (T3, T4) csavar segélyével megl erősített (T2) lemezbe van ágyazva, a tű I szára pedig a pajzson keresztülhaladva, a
