30989. lajstromszámú szabadalom • Formák, eljárás ezek előállítására és a formák készítésére használt minták másolatainak előállítására való fölhasználására

_ 4 _ részekre osztjuk és eme részeket vonjuk be formaanyaggal. A formaanyaggal bevont mintarészeket azután a kellő viszonylagos helyzetben összeállítjuk és a formarészeket a használt formaanyag segélyével egymással összekötjük. Ha oly formát kell előállítani, mely a minta külső és belső fölületét leformázza, a minta belső fölületét is bevonjuk a föntebb leírt módon, miáltal eme belső fölület formáját kapjuk, mely a külső fölület formájával összefügg j vagy össze nem függ (9. ábra). Mikor a mintát burkoló formaréteg elkészült, ezt a mintával együtt egy vulkánozó készülékbe (2. ábra) tesszük, mely 1 egy alul zárt és fölül nyitott, megfelelő nagyságú (H) tartályból és az ezt elzáró (Hl) födélből áll. A (H) tartályban az (I) palást foglal helyet, úgy hogy a tartály és palást között egy gyűrűalakú tér keletkezzék. A palástnak a rajz szerint alul (i) lábai, fölül (il) nyújtványai vannak, melyek a folyadékkeringést lehetővé tevő nyílásokat képezik. A rajz szerint a palástot a tartállyal szemben állítócsavarok állítják be. A most leírt vulkánozó készülék szerkezete sokféleképen módosítható, a nélkül, hogy evvel a találmány lényegét érintenők. A tartály alsó vége közelében egy gyűrűalakú (J) gázlángzó van alkalmazva, mely a rajz szerint akként van alakítva, hogy a láng a (H) tartály egész palástfölületét körül vegye és ezt a kellő hőfokra fölhevítse. (K) egy második tartály, melyben kéneső vagy valamely más hasonló anyag van és mely a (H) tartállyal a (kl) csappal fölszerelt (k) cső útján közlekedik. Ez a (k) cső legelőnyösebben a (H) tartály fenekénél torkollik a tartályba. A (H) tartály kiürítésére a (k) csővel közlekedő, záró csappal fölszerelt (k2) elvezető cső szolgál. A (H) tartály ezenkívül egy záró csappal fölszerelt levegőkibocsátó csővel, manométerrel és hőmérő tartóval van fölszerelve. A formát és az ebben lévő mintát a vulkánozó készülékbe tesszük és ebben valamely alkalmas módon rögzítjük. A kénesőt most már a tartályba folyatjuk és minthogy ez nyomás alatt áll, vulkánozás közben a kaucsukformát szorosan a mintára nyomja, tehát külön kapcsok vagy szorítók alkalmazása fölösleges, ezenkívül pedig a hőátvitelt is végzi és nyomás alatt állva, a vulkánozó készülékben folytonosan kering. Kéneső helyett más oly folyékony vagy félig folyékony anyagot is alkalmazhatunk, mely a kaucsukformát nyomás alatt szorítja a mintára és mely a vulkánozáshoz szükséges hő átvitelére is szolgálhat. Gázlángzó helyett más módon is fűthetjük a tartályt. A mintáról a formát a vulkánozás befejezte után nem távolítjuk el azonnal, hanem csakis akkor, mikor az (E) védőtok vagy támaszték elkészült. Ugyanis igen fontos az, hogy a forma összes részei, de főleg ama részei, hol azt fölvágjuk, mindig a kellő viszonylagos helyzetet foglalják el, mikor a formát öntésre használjuk. A forma belsejében igen sok fölvágott, esetleg egészen különálló rész van, melyek nehezen hozzáférhetők és a külső védő vagy támasztó tok elhagyása esetében a kellő helyzetben alig rögzíthetők. Az (E) védőtok például gipsz- vagy más forma lehet, melyet akkor öntünk le a kaucsukformáról, mikor ez még a mintán van. Eme tok két vagy ha a minta megköveteli, több (El E2) részből áll. A védőtokot megkeményedése után a formáról leemeljük, a kaucsukformát a megfelelő vonalak mentén fölvágjuk és a mintát a formából kihúzzuk. Mikor ez megtörtént, a kaucsukformát ismét zárjuk és a tokban elhelyezzük, úgy hogy a minta másolatát elkészíthetjük. Magát a védőtokot legelőnyösebben akként állítjuk elő, hogy a kaucsukformát formaszekrénybe helyezzük és formahomokkal vagy más anyaggal vesszük körül egészen ama vonalig, mely a megosztó fölületet határolja. A formának a homokból kiálló része fölött gipszből vagy más hasonló anyagból a védőforma egyik részét állítjuk elő. Mikor ez a rész elkészült, a kaucsukformát a formahomokból kiemeljük, miközben a védőtok elkészült része a kaucsukformán marad, a védőtokkal együtt a